Banánköztársaság
Szabad sajtó – Szabad jogalkotás – Szabad mélázás
Egyik unokám elkapott valami kórságot, ma tehát a gyerekek nem jönnek a nagyszülőkhöz a mamaoviba. Bánatomban reggel óta azzal múlatom az időt, hogy barangolok a világhálón, hátha találok valami érdekeset. Itt mindig akad valami látni-olvasnivaló, ma ez az igazán szabad világ.
Egyik unokám elkapott valami kórságot, ma tehát a gyerekek nem jönnek a nagyszülőkhöz a mamaoviba. Bánatomban reggel óta azzal múlatom az időt, hogy barangolok a világhálón, hátha találok valami érdekeset. Itt mindig akad valami látni-olvasnivaló, ma ez az igazán szabad világ.
Vajon ki babrált a rendszerrel és miért?
Itt van mindjárt a meghekkelt előválasztás. Vajon ki babrált a rendszerrel és miért? A Wikipédián kerestem semleges magyarázatot, és ezt találtam:
Seneca Medea című drámájában tették fel a kérdést: cui prodest („No és kinek áll ez érdekében?”). A teljes mondat így hangzik: Cui prōdest scelus, is fecit; azaz:
„Akinek jól jött ez a vétek, no éppen az követte el.”
Nos tehát ki húzhatott hasznot ebből a piszkos hekkelési manőverből? Vádakkal és találgatásokkal tele van a sajtó, én tovább lapoztam, találgasson az olvasó! Ami biztos: az MTI híreit (egyelőre) nem olvashatja e tárgyban. A Telex tetten érte a köz alapos tájékoztatásán munkálkodó, kitüntetett közszolgálatot, hogy
„A Magyar Távirati Iroda szombat este 9-ig egyetlen hírben sem foglalkozott sem az előválasztás elindulásával, sem a félbeszakadásával, sem az ellenzék vádjaival.
(Az Országos Sajtószolgálat (az MTI fizetség ellenében működő leányvállalkozása) közreadta három ellenzéki párt közleményét. Slussz. A sajtószabadság jegyében. Fontos Valaki szólhatott a szerkesztőknek, hogy az MTI nem ad hírt holmi vacak előválasztásról, vagy saját hatáskörben bizonyultak hülyének, egyik sem valami vigasztaló.
Na itt van ez is
De ha már fölösleges dolgokkal foglalkoztam, belekukkantottam az Alaptörvénybe, kerestem az ide vonatkozó paszszust. Ezt írja:
IX. Cikk
(1) Mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához.
(2) Magyarország elismeri és védi a sajtó szabadságát és sokszínűségét, biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit.
(4) * A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások em-beri méltóságának a megsértésére.
Ezen is el lehet mélázni, például olyképpen:
értelmezhetők-e ezek a paragrafusok úgy, hogy a közpénzből fizetett, közszolgálatinak nevezett tájékoztatási szervezetek kötele-sek-e a közérdekű történésekről a tényeknek megfelelően tájékoztatni a nagyérdeműt, vagyis a közönség élvezheti-e a tájékozódáshoz való jogát, ha már ezeket a nyikhajo-kat az ő adójából fizetik?
Vagy esetleg valami baj van ezzel a gránitszilárdságú Alaptörvénnyel? Nézzünk egy másik paragrafust!
C) cikk
(1) A magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvé-nyes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.
Nagy Konstatin római császár nyomdokain haladva államvallássá tesszük a kereszténységet?
Na itt van ez is. Kövér László, az Országgyűlés elnöke, a Fidesz választmányának elnöke a közszolgálati egyetemen a gyanútlan hallgatóknak tartott eligazítást egy-két éve, és ezt találta mondani:
„A fékek és egyensúlyok (sic!) rendszere, én nem tudom, önök mit tanulnak, de az egy hülyeség, azt felejtsék el, annak semmi köze se jogállamhoz, se demokráciához (…) az a baj, hogy egyesek komolyan veszik, hogy fékezni kell a demokratikus aka-ratkinyilvánítás eredményeképpen létrejött kormányt. És úgy gondolják, hogy az a demokrácia, ha a küllők közé állandóan bedugják a botot.“
Nos, Házelnök úr, ha valami Alaptörvény-ellenes, ez a duma az volt! Na már persze szerintem. Jogtudósok mostanában azon vitatkoznak, hogy ez a fölöttébb furcsa módon megszületett tákolmány vajon eleve jogellenes szabálygyűjtemény-e, vagy ami már írva vagyon, és ami (talán) a valaha közösen elfogadott szabályok szerint született meg, az jogszerű és érvényes, kőbe (vagy inkább gránitba) vésett törvény, amely csak az eredeti eljárási, jogalkotási szabályok szerint (kétharmados többséggel) változtatható meg.
Hm! Futtassuk meg a fantáziánkat kissé talán már az elmebaj határáig!
Feltételezve (ha meg nem is engedve) hogy a Fidesz most törvényesen megszerzett kétharmados, vagyis alkotmányozási joggal felruházott többséggel rendelkezik a parlamentben, jog-szerű lehet-e például, ha az Alaptörvénybe kívánják iktatni Orbán Viktor örökös (élet-hosszig tartó) miniszterelnöki megbízatását? (Volt már ilyen, az egyik új jugoszláv alkotmányban Tito szerzett ilyen kivételes bizalmat népétől, illetve a képviselőktől.) Vajon Kende Péter ügyvéd ezt is támadhatatlanul alkotmányosnak tartaná?
De csapongjunk még kissé, ha már országunkban lassan úrrá lesz a fideszes keresztény demokrácia: vajon törvénybe foglalható-e, hogy a jövőben a Genezis könyve lesz az emberiség őstörténetének alapdokumentuma, az evolúció elméletét pedig száműzzük?! Avagy esetleg Nagy Konstatin római császár nyomdokain haladva államvallássá tesszük a kereszténységet? (Kivetve ebből a pápát és az Evangéliumi Testvérközösséget!) Ha pedig akad olyan elvetemült biológiatanár, aki a majom és az ember evolúciós rokonságát tantervbe iktatja, akkor a renitens lelket bíróság elé állítják majd törvénysértésért? Az agylágyulásnak nincs határa. Ad absurdum Alaptörvénybe iktathatják, hogy Gyurcsány Ferenc (személyesen) és a baloldali ellenzék (tömegesen) nem is magyar, sőt mi akadálya lehet annak, hogy jogszabályba foglalják: Schmidt Mária, nemkülönben Gyárfás Ágnes bizony mindketten történészek.
Voltak már embercsoportok jogszerű jogfosztására történelmi példák (micsoda képtelenség!)
– többségi alapon, másfelől például Sztálin kivételes érdemeit és dicsőségét is törvénybe foglalták magyar törvényhozók (vastapssal). Mi lenne a hát a különbség? Ki kellene ugyan iktatni a C cikk 1. és 2. paragrafusát, de ez nem lehetne akadály egy ennyire elvhű, mégis hallatlanul rugalmas fideszes többség számára. Nekem eléggé meddőnek tűnik ez a jogászi vita arról, hogy a NER lebontása lehetséges-e feles, vagy csak kétharmados parlamenti többséggel. Kövér László a hatalom megosztását eleve hülyeségnek tartja, s valójában ezen elv alapján jött létre 10-12 éves, szívós fideszes munkával a NER, ez a förmedvény, amely minden, csak nem jogállam.
Ha a társadalom, a szavazók többsége felhatalmazást ad az ellenzéki szövetségnek a kormányzásra, akkor arra (is) ad felhatalmazást, hogy lebontsa az Orbán-rezsim alapvetően jogellenes, feudálisan önkényes felépítményét, és a népesség többségének akaratával és egyetértésével létre hozza az új jogállamot, amely létbiztonságot, jogbiztonságot és szabadságot ad.
A jog pedig – úgy hiszem – éppen ennek a társadalmi érdeknek, a többségi akaratnak a kifejezője és eszköze, nem pedig a nép fölött lebegő, gyökértelen előírások halmaza – iktatta volt bár törvénybe a kétes eszközökkel, kétes szabályok szerint megválasztott képviselők kétharmados többsége.
Alkotmányos erejű és érvényű csak az a jog lehet, amely adott történelmi korban élvezi a társadalom többségének tényleges, tevőleges támogatását.
Ez az egyik oldal
De a kétharmados korlátozások pártján álló jogászok sem ok nélkül koptatják a szájukat a formális szabályok betartatása mellett, mert ha a jog uralma végképp elvész, az akár anarchiát is szülhet, amelyben pillanatnyi helyzetekben a pillanatnyilag erősebbek szabnak képlékeny határokat minden közérdekű és magánérdekű cselekvésnek. Márpedig ennél rosszabb változata a jogállam helyreállítására tett kísérletnek nincsen. A rossz törvény is törvény, s adott esetekben még annak betartása is jobb lehet, mint a törvényen felül álló, a minden törvényen kívüli állapot.
Mi, magyarok történelmünk során már sok mindent megtapasztaltunk, csak demokráciából, jogállamból jutott kevés.
A választóknak – úgy hiszem – egyelőre fontosabb szempont az urna magányában, hogy melyik erőtől remélhetnek nagyobb darab kenyeret, kevesebb kínlódást a mindennapokban. Az ellenzéki szövetségnek tehát első helyen ezt szem előtt tartva, nyilván gondosan megválasztott, de mindenképpen jogállami eszközökkel kell eltakarítani a Fidesz hitvány rendszerét, s e döntő programpontok mellett vajmi keveset számít, hogy kap-e kétharmados parlamenti többséget a kormányzáshoz vagy sem. Ha egyáltalán lesz választás, (például a Covid engedi-e), és ha az ellenzék egyáltalán győz.
