Szanyi Tibor: business as usual – avagy minden megy tovább

Figyelmesen elolvastam, meghallgattam, megnéztem pár tucatnyi elemzést, kommentárt, véleményt az Egységben Magyarországért fedőnevű ellenzéki blokk katasztrofális választási eredményével kapcsolatban.

Nem meglepő, hogy az utólagos megszólalók alig-alig se nagyon használják a fenti megnevezést,

hiszen a szavazólapokon ilyen nem szerepelt, hanem csak az érintett hat párt neve volt szép sorban feltüntetve. Tartok tőle, ez az “egységes márkanév” immár dolgavégezetlenül mehet a kukába, s vele együtt az a délibáb, miszerint a szavazók úgy ugrálnak, ahogy az egymással se kifejezetten együttműködő pártvezetők fütyörésznek. Nem mellesleg a szövetség honlapján már minden rovatot töröltek, most már csak pénzadományokat és egyéb felajánlásokat fogadnak, továbbá teljesen érthetetlen módon választási tanácsokat adnak.

Szóval, tanulság rengeteg van, s még több lesz.

Számomra az egyik leginkább szembeötlő tanulság, amit az elemzők és a pártok megmondó emberei egyaránt megemlítenek, hogy igen gyenge volt e pártszövetség programja, s azon belül is érdemtelenül elsikkadtak a szociális megfontolások, víziók.

Nos, nem csoda

A kormányoldal végig előszeretettel gúnyolta “baloldalnak” az ellenzéki szövetséget, amely lényegileg nem tiltakozott ez ellen. Egyedül a főjelöltjük kérte ki magának, hogy t.i. ő aztán bizonyosan nem baloldali, hanem hétgyerekes, csalódott fideszes, továbbá mélyen vallásos, konzervatív, s erősen piacpárti ember.

Meggyőződésem, hogy a vereség egyik fő oka ez a tudathasadásos állapot volt,

mert a magukat esetleg balra soroló választópolgárok kevesebb késztetést érezhettek az ellenzéki blokk támogatására, a főjelölttel inkább azonosulók pedig a szavazatukkal értelemszerűen az ugyanezen értékrendet harsogó Fideszt jutalmazták. A közös miniszterelnök-jelölt a balosoknak túl jobbos volt, a jobbosoknak pedig túl balos hátterű. Egy szó, mint száz, ez a mindössze kormányzati ambíciókkal bíró vegyes társaság gyakorlatilag nem hatott meg senkit, s az sem kizárt, hogy a tényleges szavazóik jó része csak befogott orral szavazott rájuk.

Ebben a metszetben a katasztrofális vereségük tulajdonképpen szép eredmény ahhoz képest, amit a nép gondolhat róluk.

Persze van lejjebb

Néhány mandátumszerző figura az eredmények láttán a parlament bojkottját javasolja, mintha ez jelentene bármi érdemlegeset. A székek közel háromnegyedét birtokló három párt (Fidesz, KDNP, Mi Hazánk) ugyanis minden további nélkül képes működtetni az Országgyűlést, s ha ehhez még hozzáveszünk pár további, kósza közreműködőt, akkor tulajdonképpen az ordító egerek cirkuszát látjuk bojkott címen.

Hogy még viccesebb legyen a történet, a pár hete még gőgösen fenyegetőző hat párt bizony hat frakciót fog alakítani a parlamenti egynegyedén belül.

A választási kampány során azonban nem hallottunk olyat, hogy az új Országgyűlésben bárki is bojkottra kért volna felhatalmazást a választópolgároktól. Kormányzásra, képviseletre annál inkább. A “hatosfogat” esetében a kormányzás most elmarad, úgyhogy számukra csak a képviselet kötelme passzol. Az esetleges, de leginkább nevetséges bojkottjukról majd 4 év múlva lehet szavazni.

Az új parlamentben tehát mindösszesen 9 (!) frakció lesz, amit bizony elég nehéz lesz bárkinek úgy eladni, hogy minálunk aztán szörnyű diktatúra van. Különösen akkor, ha a frakcióknak juttatott milliárdokat is nézzük, márpedig mind a 9 párt fürdőzni fog a közpénzben.

A baloldaliság egyszerűen kiveszett a Magyar Országgyűlésből

A Fidesz persze továbbra is az ún. ‘baloldalt’ fogja gyalázni, miközben a még véletlenül sem baloldali ellenzék pedig továbbra is tűrni fogja ezt a hamis titulust.

A külvilág viszont egyáltalán nem látszik ebben a görbetükörben. A szomszédos Ukrajnában sajnos egyre csak eszkalálódik a háború, az idehaza is egekbe szökő élelmiszerárak drámaian járatják csúcsra a szociális válságot, ám a hazai politikai erők némasági állapotba helyezték magukat ezekben a kérdésekben. A jelen hétvége egyetlen politikai híre az a dilemma, vajon az egyéni választókörzetében elhasalt Szél Bernadett vigaszágon elkapja-e a főjelölt által üresen hagyandó ‘árvácska’ mandátumot.

Az élet tehát megy tovább. Az ellenzéki ‘hatosfogat’ hűen őrzi jellemét: ha buknak is, a székeik és a pénzeik maradjanak, a nép pedig úgyis csak akként boldogul, ahogy Orbán Viktor kénye-kedve tartja.

Kapcsolódó

Szanyi Tibor: Orbán vs. Gyurcsány 22:18, avagy 16:5, avagy a sajátos örökrangadó....