Ellenzéki előválasztás: lökdösődés a rajtvonalnál

Egyre kevesebben indulnak a szeptember 18-án kezdődő ellenzéki előválasztáson. Az előzetes megegyezések nyomán a 106 körzetben sorra lépnek vissza a pártok jelöltjei. A közvélemény egy része fanyalog: minek akkor az előválasztás, ha úgyis előtte eldől, kik lesznek a Fidesz kihívói? Deficites az ellenzék demokráciafelfogása, vagy csak működik a politika? – a Szabadeurópa elemző cikke.

„Miután belemanőverezték magukat abba, hogy 106 helyen legyen előválasztás, rájöttek, hogy nem tudják megcsinálni, mert egyik pártnak sincs 40-nél több jó jelöltje”

– mondja egy politikai tanácsadó a júniusi nagy visszalépési hullámról. A politikusok is erőforrás-maximalizálással magyarázzák, hogy miért mégsem az ellenzéki választók, hanem pártvezetők döntenek sok helyen arról, hogy ki induljon majd a „nagy” választáson. Mi történt az elmúlt hónapokban azokban a bizonyos füstös szobákban, és valóban kiüresítették-e az előválasztást? Cikkünkhöz nyolc politikussal és négy politikai tanácsadóval/elemzővel/kutatóval beszéltünk – néhányan vállalták a nevüket is.

Tűz a vízzel

„A nagy játékosok, Ungár Péter, Gyurcsány Ferenc és Molnár Zsolt kezdték első körben, hogy majd ők jól kipörgetnek mindenkit”

– idézi fel egyik forrásunk a tavaszt, amikor elindultak a visszalépkedésről szóló tárgyalások, pártelnöki és „pártkavarói” szinten.

Minél több pártlogó van egy jelölt plakátján, annál nagyobb eséllyel tudja begyűjteni azok szavazóit is. Végül annyi keresztbe-kasul megállapodás született egy-két körzetről viszonossági alapon, hogy már „nem lehetett tudni, ki kivel van”.

Nyár elején még úgy tűnt, hogy „ár-érték arányban” az MSZP fog jól kijönni a sok kis megállapodásból

(hasonlóan a ’19-es önkormányzati választáshoz, ahol sok képviselői helyet tárgyalt le magának ahhoz képest, hogy később milyen gyengén szerepelt a választáson). Sok egyéni jelöltje van nyerhető körzetekben, köztük sok inkumbens, vagyis korábban egyéni mandátumot szerző. De aztán Molnár Zsoltot „megforgatta a DK-Jobbik összefogás” – mondja a spindoktor.

Gyurcsány és Jakab Péter megegyezése több forrásunk szerint is bepánikoltatta a kisebb pártokat. Bár az csak 31 helyről szól a 106-ból, nagyságrenddel nagyobb volt, mint a többi megegyezés, és sok, az ellenzék által nyerhető körzetre kiterjed. A Jobbik egy jelölt kivételével kivonult Budapestről, viszont komplett megyékben csak ők vannak jelen, így ott ők az előválasztás potenciális győztesei.

Ezután a kisebb pártok is gyorsan nagyobb megállapodásokat kötöttek. Csakhogy közben a Momentum is vesztett a politikai súlyából, már nem úgy ül a tárgyalóasztalnál, mint az elején, mondják forrásaink. A másik három kis párt pedig (az MSZP, amely eleve a Párbeszéddel együtt indul és az LMP) 5 százalék alatti mérésekkel a háta mögött tárgyalt.

Kis túlzással a Jobbik és a DK felosztották az országot

Nagy frakciókra számíthatnak, a többieké pedig sokkal kisebb lesz, mint eredetileg várták, mert már kevesebb jelöltjük mögé tudják minél több párt logóját letárgyalni. (A pártok megegyeztek, hogy frakciója, tehát öt képviselője mindegyiküknek lesz.) „Ha jól szerepel az ellenzék, akkor a Jobbiké a legnagyobb frakció, ha gyengén, akkor a DK-é” – mondja egy politikus. A rendes választáson a listaállításhoz 71 helyen kell jelöltet indítani.

„Az előválasztásnál nincs ilyen, egy kisebb párt megteheti, hogy csak 5–10 körzetre koncentrál, de arra nagyon, megpróbál ide minél több támogatót szerezni. Ahol gyengébb, ott pedig könnyebben támogat másokat. De a nagyobb pártok is priorizálnak”

– mondja Hajnal Miklós, a Momentum alelnöke.

Nem csak meggyőzéssel vagy mérések nyomán születtek az egyezségek.

„A pártok zsarolták a többi jelöltet: rád indítok valakit, aki megosztja a szavazóidat”

– mondja egy másik ellenzéki. Ez ott gond, ahol átjárás van a szavazók között: a Momentum, a Párbeszéd és az LMP, illetve az MSZP és a DK esetében.

Kinek nem jut szék a végén?

„Egy éve már volt egy DK–MSZP-megállapodás, ami a többieknek ultimátum lett volna: 70-80 helyről szólt, 30 jutott volna a többieknek. Ezen belül 60–40 lett volna a DK–MSZP-arány. Lehetett volna 20 fős MSZP-frakció”

– meséli egy szocialista politikus. Ezt Karácsony Gergely állította le, mondván, majd ha ő is beszáll a miniszterelnök-jelöltek versenyébe, megváltozik a helyzet, nem kell még elköteleződni.

A „kinek nem jut szék a végén” játék folytatódott más célpontokkal, szinte minden párt került abba a helyzetbe, hogy a többi karanténba zárta volna.

Több forrásunk szerint először a Jobbikot akarták elszigetelni

a többiek, de aztán a 2019 tavaszán még szinte a megszűnés határán lévő párt Jakab Péter hatékony kampánya nyomán annyira megerősödött, hogy megkerülhetetlenné vált. Ők először a Momentummal ültek le több fordulóban, de forrásaink szerint az utóbbi „magas lóról elküldte őket”. Hasonló minősítést hallottunk a szocialista Molnár Zsolt tárgyalási taktikájáról a Jobbikkal, amit Jakab Péterék állítottak le. Ezután viszont a DK egyszeri leülésre megállapodott velük 31 körzetről. (Az LMP-vel volt már a Jobbiknak egy átfogó megállapodása, de a zöldpárt lényegében csak néhány vezető politikusának kért támogatást.)

A Jobbik–DK-megállapodás váratlan volt,

„a Feri megint három lépéssel mindenki előtt járt”

-mondja egy szocialista politikus. Egy másik párt, a DK karanténba zárása Karácsony Gergely környezetének törekvése volt, de ezt „Feri megneszelte”, és áthúzta a Jobbikkal kötött deallel. Amibe a Momentumot is be akarta hívni, és bár ez a MOMO elnökségén nem ment át, de így is majdnem elérte, hogy az MSZP legyen karanténban. Erre az MSZP gyorsan megállapodott a Momentummal.

„Hillernek kellett mind a hat logó, úgyhogy az MSZP visszakullogott a DK-hoz is. A választmányon még harcias, DK-ellenes hangulat volt, »mi vagyunk az utolsó baloldaliak«, erre másnap, június elsején aláírták a három budapesti körzetről – Hiller István, Komjáthi Imre, Tóth Csaba – szóló megállapodást, amit aztán kiterjesztettek nyolc vidéki helyre is”

– folytatja szocialista forrásunk. Érdekes helyzeteket eredményezett a DK–Jobbik-egyezség. A szegedi DK vezetője hónapok óta az egyik szegedi körzetben kampányolt, majd hirtelen átlépett a másikba, és ráindul a Hiller Istvánhoz hasonlóan biztos befutónak számító Szabó Sándor MSZP-s képviselőre.

A pártközi megállapodások a pártbeli ellenfelek kiszorítására is alkalmasak:

így járt az MSZP volt elnöke, az újbudai-budafoki körzetét ’18-ben elhozó Molnár Gyula és a Mesterházy Attila köréhez tartozó, a pártelnök Tóth Bertalannal régi rossz viszonyban lévő, Molnár Zsolttal is összeveszett Szakács László elnökhelyettes is.

„Gyulát már januárban át akarták adni, vigyék a DK-sok a körzetet, még hozományt is adunk vele, mondták. A körzetét akarták átlökdösni, aztán átadták őt is”

– meséli egy szocialista politikus. Molnárt mindig „csomagon kívül” kezelték, nem rakták be a nagy megállapodásokba, sőt, pártvezetői egyezség volt arról, hogy beül a DK-frakcióba. Mégis kizárták a pártból.

Szakács Lászlót lényegében szintén átdobták a DK-hoz Baranya 2. körzetben: vissza akarták léptetni a Momentum javára, és amikor ezt kifogásolta, azt kapta, hogy akkor induljon más színekben. Aztán kizárták. Bár jól járt: megnyerte a két legerősebb párt támogatását a két leggyengébbé helyett.

"Akart a fene DK-s lenni!" - Adtál-vették Molnár Gyulát, méghozzá a tudta nélkül! - Ez mégis kinek lehet az érdeke? Na ugye.....

Molnár Gyula: többet nem magyarázkodok....