Banánköztársaság
Az a boldog, bátor 133 ott a Házban – Kiutunk az Európai Unióból
Azok a boldog, bátor 133-ak a Házban, a főméltóságú úr felcsúti kerti budija mellett személyesen kiválasztott szerencsések (vagy inkább szerencsétlenek) mukk nélkül megszavaznak minden törvényjavaslatot, amelyet a kormány vagy valamelyik nyalonca a képviselőház elé visz. Ül közöttük néhány közvád alatt álló köztörvényes is, akik egyelőre csak azért csücsükélhetnek az előkelő padokban, mert a kétharmados többség nem lenne meg az ő voksaik nélkül.
Az Országgyűlés idei, befejező ülésszaka után borús gondolataimból pesszimista sorok születnek. Az a helyzet, hogy Steindl Imre gyönyörű palotájában napjainkban és (de remélhetően csak) jövő tavaszig nagy többségben hitvány alakok ülnek képviselői minőségükben, és úgy tesznek, mint akik a nép szolgálatában okos és sok szempontból megvitatott, értékelt előterjesztések alapján a közjó érdekében hasznos döntéseket hoznak. Magyarország előre megy!
Egy nagy frászt!
Azok a boldog, bátor 133-ak a Házban, a főméltóságú úr felcsúti kerti budija mellett személyesen kiválasztott szerencsések (vagy inkább szerencsétlenek) mukk nélkül megszavaznak minden törvényjavaslatot, amelyet a kormány vagy valamelyik nyalonca a képviselőház elé visz. Ül közöttük néhány közvád alatt álló köztörvényes is, akik egyelőre csak azért csücsükélhetnek az előkelő padokban, mert a kétharmados többség nem lenne meg az ő voksaik nélkül. Ami a magyar parlamentben törvényalkotás, közéleti vita címén évek óta folyik, az a demokrácia, a parlamentarizmus megcsúfolása! Szakmai tárgyú viták a törvények kapcsán plenáris ülésen nem folynak, sőt a bizottsági üléseken is alig. Azonnali kérdésekre és interpellációkra e feladatra szegődtetett államtitkárok válasza minden ellenzéki panaszra: a bajok oka
„az elmúlt nyolc év, a baloldali kormányzás, Gyurcsány, Soros, és az Európai Unió.”
Mellesleg pedig nekik szabad személyeskedni is, és nekik megengedettek olyan tréfák is, amelyekért Kövér László, a kissé ideges házmester az ellenzékiekre milliós büntetéseket ró ki, s megvonja tőlük a szót.
A „nyomás” a lényeg…
A törvényhozási többség – ha a fideszes atyák ezt kívánják – habozás nélkül figyelmen kívül hagyják a maguk fabrikálta, érvényes törvényeket is, beleértve a törvények törvényét, az Alaptörvényt. A törvényalkotási törvény megsértése – mondhatni – napi gyakorlat a kormánypárti körökben. Ellenzéki javaslat nem juthat a plenáris ülés elé, de ha az ötlet a főnökségnek mégis tetszik, ellopják, és néhány hónap után saját előterjesztésben viszik a Ház elé, s akkor persze megszavazzák. (Így legalább tesznek valami hasznosat is.)
De szemelgessünk csak a legutóbbi két nap terméséből
Jót tettek például a városi-falusi polgármesterekkel, mert törvényben rögzítették, hogy jövőre fizetésemelést kapnak. Csak éppen pénzt nem adtak a célra a központi költségvetésből, a többlet-kiadás fedezetét az önkormányzatoknak kell előteremteni.
Ez sok helyütt még kormánypárti testületeknek is (ellenzékieknek végképp) ügyes bűvészmutatvány lesz, mert a jó kormánytöbbség az idén a települések bevételeit a jövőre érvényesen is alaposan megkurtította, így a fizetésemelés valójában inkább büntetés, semmint a már jó ideje kiérdemelt jutalom lesz.
A T. Ház kormányzati többsége (az ellenzékiek most már nem vettek részt ebben az ingyencirkuszban) ellenvetés nélkül meghosszabbította jövő nyárig a járványügyi vészhelyzetet, ami különleges intézkedési jogokkal ruházza fel a kormányt elvben a parlament hatáskörébe tartozó ügyekben is. Apróság, szinte szót sem érdemel, hogy a vészhelyzet bevezetése csak az erre vonatkozó törvényben részletesen, konkrétan felsorolt feltételek esetén lenne lehetséges, márpedig ezek a feltételek hiányoznak.
Nem jogos tehát sem a migrációs vészhelyzeti, sem a járványügyi vészhelyzeti felhatalmazás érvényben tartása. Ez azonban sem a kormányban, sem a Fidesz képviselők körében, sem az alkotmányosság őrei között nem érdekel senkit.
Kivételes és sürgős eljárásban fogadta el két nap alatt a kormánypárti többség az élelmiszer-pazarlás elleni törvényt,
amely csak a 100 milliárd forintnál nagyobb forgalmú, külföldi tulajdonban levő élelmiszer-kereskedőkre vonatkozik. (Amúgy mellesleg e cégek adóját is megnövelték kissé, hadd érezzék a nemzet egészsége iránti felelősségüket!) Mármost ez a törvény nyilvánvalóan sérti a piaci versenysemlegesség követelményét, ami az Európai Unió és ezért Magyarország egyik alapvető gazdasági szabálya. A magyar jog ez ügyben biztosan nem előzheti meg az uniós jogot, bármit mond is az Alkotmánybíróság az EU által nem kielégítően szabályozott ügyekre vonatkozóan.
S ámbár nem néztem utána, mégis valószínűnek tartom, hogy a magyar jogszabályok között is található olyan előírás, amely szerint a kormány nem hozhatja a versenytársaknál előnyösebb helyzetbe az általa valamiért különösen kedvelt cégeket, tehát a versenyhivatalnak lehetne egy-két szava ehhez a törvényhez, még mielőtt életbe lép. No meg az Alkotmánybíróságnak is ítélkeznie kellene róla, ha már megalkotásánál a józan ész és a jog is teljességgel háttérbe szorult. De nézzünk szembe a tényekkel: kormányzati jogsértés ügyében hazai jogorvoslatra nincs remény. Az EU feltehetően újabb kötelezettségszegési eljárást indít majd a kormány ellen, s ez a törvény mellesleg csak újabb állomás az EU-ból való kilépésünk fideszes útján.
És ha már olyan egyhangúlag kiadták az ügyészségnek Völner képviselőtársukat, akadt-e a bölcs 133-ak között akár egy is, aki megkérdezte volna bárhol és bármikor:
visel-e legalább politikai felelősséget a nagy hatáskörrel felruházott államtitkár úr viselt dolgaiért főnöke, Varga Judit miniszter? Netán részesedett a baksisból is?
Ugyan! Nem kérdeztek Önök semmit, ahogy a Pegasus botrány kapcsán sem kérdezték meg, hogy Önök közül ugyan hányakat és milyen bűnügyből kifolyólag figyeltettek meg a kém-szoftverrel.
Mélyen tisztelt, kormánypárti szolgahad, Önök nem képviselnek senkit és semmit, csak a saját zsebüket!
Sajátságos, hogy Orbán Viktor miniszterelnök éppen akkor, amikor az ellenzék kivonult a Ház üléséről, Sopronban arról szónokolt, hogy a legutóbbi időkben sikerült egyesíteni a nemzetet, s mellesleg egészen elképesztő módon hetet-havat összehordott múltról, jelenről jövőről:
„Ha erősek leszünk és összefogunk, akkor…szerte Európában látják majd, hogy vannak, akik nemet mernek mondani a brüsszeli szép új világra, láthatják, hogy érdemes küzdeni és soha fel nem adni, hiszen ahogy Sopron is visszatért a hazához, úgy Európa is visszatérhet a keresztény civilizációhoz Mi eddig sem engedtünk és nem is fogunk. Az elmúlt évtizedben egyesítettük a nemzetet, munkát adtunkk mindenkinek, aki dolgozni akar, megerősítettük a családokat, csökkentettük a rezsit, gondoskodtunk a legalacsonyabb keresetűekről és megvédtük az országot az illegális bevándorlóktól.”
Halleluja! Azért kicsit sok ez egy nemzetéért aggódó magyar kebelnek!
Viszont most nyíltan kimondta:
„…vannak, akik nemet mernek mondani a brüsszeli szép új világra!”
Az a boldog, bátor 133 fideszes senki ott a Házban pedig készsége-sen megszavazza majd kilépésünket az Európai Unióból, ha
- jövőre (talán) lesz választás
- ha Orbán és pereputtya győz
- ha a nemzet túlnyomó többsége (a Fidesz-hívők is!) mégis szívesebben látná országunkat továbbra is az Unió országai között!
