Banánköztársaság
Megyünk Seychelle-re! – Az elmúlás költségei – Akció választás előtt
A feleségem ezen a borús hétfői napon álmomban gyöngéden fejbeverve azzal ébresztett álmomból, hogy ideje lenne indulnunk a Seychelle szigetekre nyaralni, hiszen az a túl okos és mindenkihez nagyon barátságos macskajancsi nemrégiben elintézte minden magyar nyugdíjasnak, hogy mehessünk oda nyaralni, bármilyen is az oltási bárcánk.
A feleségem ezen a borús hétfői napon álmomban gyöngéden fejbeverve azzal ébresztett álmomból, hogy ideje lenne indulnunk a Seychelle szigetekre nyaralni, hiszen az a túl okos és mindenkihez nagyon barátságos macskajancsi nemrégiben elintézte minden magyar nyugdíjasnak, hogy mehessünk oda nyaralni, bármilyen is az oltási bárcánk.
Aztán – ahogyan az álmokban lenni szokott – hirtelen fordulattal megváltozott az úti cél Kazahsztánra,
ahol már kitört a béke, mert Orbán Viktor támogatásával kinyírták a rebelliseket, és most általános kuss van, a kipcsak-hun-magyar rokonokat pedig szívesen látják nyaraláson. Kikászálódtam tehát az ágyból, és felöltöttem frissen kimosott maszkomat, hogy elinduljak tesztelni, mielőtt nekilátok az úti csomagolásnak. Közben az álmokban szokásos bambasággal azon merengtem, hogy ebben a szupertitkos magyarországi járványban a magam két orosz és egy Pfizer vakcinámmal milyen módon és milyen minőségben utazhatnék a világ valamely különösen szépséges vidékére, mondjuk például Ausztriába síelni, ha tudnék síelni. Aztán pedig már a tesztponton kutakodtam zsebemben aprópénz után, de ráemlékeztem, hogy tegnap a piacon zöldséget vettem, s nem maradt egy fillérem sem, nem tudtam kifizetni a tesztet. Ám legalább megkérdeztem a pultnál félálomban helytálló nővérkét, hogy akkor most beadassam magamnak a 4. oltást vagy sem, és ha igen akkor olcsó kínait kérjek, oroszt vagy a hanyatló, bevándorláspárti és szexuálisan tévelygő Nyugat valamelyik termékét, de a nővérke azt mondta:
ne ügyeljek semmi másra, csak arra amit a nemzeti Főorvos úr péntek reggelenként mond a beteg országnak a saját privát rádiójában, mert csak az a pontos és fontos.
Mondtam jó, de nem igazán vagyunk közvetlen beszélő viszonyban, a nővérke legalább annyit áruljon el, hogy nekem a három oltásommal és a védettségi kártyácskámmal van-e oltási igazolásom vagy nincs. Azt mondta, ezt az adatot az operatív törzs tíz évre titkosította, úgyhogy tárgyaljak inkább a vírussal, mert arra igazán lehet számítani.
No ez meg is történt, a vírus úgy döntött, hogy egyéb nyavalyáimmal szimbiózisban kórházba juttat, hogy ne nyavalyogjak már annyit
Ott folytatódott a (rém)álmom, ugyanis a képes felemen valami oxigénmaszk-félével kapkodtam levegő után. Arra járt egy nagyon csapzott, de irtó aranyos nővérke, mondta: nagypapa ne izguljon, minden rendben, mindjárt hozok magának egy kis kínai édes-savanyú levest finom szójával, csak előbb ellátom a szomszéd teremben fekvő húsz beteget. El is tűnt két napra, de mielőtt összecsináltam volna magam, szerencsére feldobtam a talpam, azt hittem, most már nyugtom lesz a feltámadásig.
Hát egy frászt
Jött a temetkezési vállalkozó, és azt mondta a feleségemnek, ha becsülettel akarják eltakarítani a maradványaimat, akkor csak rendezzenek gyűjtést a szélesebb családban és a baráti körben, mert a végtisztesség megszervezése nagyon fáradtságos és költséges munka, és valakinek nagy odaadással ezt is el kell végezni, ha már ilyen nagy a kereslet. Na a család összedobta a pénzt, volt is nagy létszámú cirkusz a búcsúztatáson, de sok idős gyászolómnak nem futotta FFP2-es maszkra, csak abban a vacak textilmaszkban sirattak bő könnyeket elmúlásom miatt, így néhányan ők is elkapták az országban nagy titokban terjedő omikron vírust.
Én meg ott a hamvaimban azon tűnődtem, hogy a fene egye meg, kezdődhet minden elölről, mi lesz most a Seychelle szigetekkel meg Kazahsztánnal.
Ekkor irdatlan visítás harsogott a fülembe: egy randa kis zöld emberke üvöltött az éterbe a televízióból a reggeli hírek előtt, hogy most vegyen már szuperáron csirke-farhátat, és a feleségem is rám szólt, hogy tápászkodjam fel végre, és marsoljak zuhanyozni, nincs ma büdi-nap! Na akkor izzadtságban úszva, de
megkönnyebbülten igazán felébredtem, és rájöttem, hogy csupán a Fidesz választási akcióját álmodtam meg alighanem Rogán Antal forgatókönyve szerint, Kálomista Gábor rendezésében.
