Banánköztársaság
A miniszterelnök két emlékezetes látogatást is tett. Az egyiket Putyinnál, a másikat Márika néninél – Hétvégi Lendvaiságok
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most keddi gondolatát olvashatják a napi visszásságainkról.
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípös irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Most keddi gondolatát olvashatják a napi visszásságainkról.
Mostanában a miniszterelnök két emlékezetes látogatást is tett
Az egyiket Putyinnál, a másikat Márika néninél. Putyinnál állítólag 5 óráig tartott a tárgyalás, Marika néninél Orbán szemmel láthatólag sietett. Elvégre Márika néni mégsem akarja lerohanni Ukrajnát, akkor meg kár túl sokat áldozni rá a drága kampányidőből. Így Orbán már a kukák mellett, az udvaron befelé haladva, rákezdte a 13. haviról való kötelező mondandóját, nehogy a háziasszony elkalandozzon a témától, és az árakra térjen ki, vagy arra, mióta kell várnia a térdműtétére.
Az nem kérdés, miért járt Putyinnál – odarendelték, és kész. De az már igen, hogyan választotta ki a stáb éppen Márika nénit. Megnéztem, esetleg szerepelt-e előzetesen a sajtóban, de akármennyit gugliztam, Márika vagy Marika néni néven csak egyetlen friss hírt találtam. Egy bulvárlap szerint egy bizonyos Márika néni ekként tört ki: „Úristen, anyagyilkos volt a szomszédom!” Hát ez biztosan nem ő. Csak nem engedték volna Orbánt ilyen véres helyszínre!
Akárhogy is, nehéz munkával, de rátaláltak arra a nyugdíjasra, aki kedves és rokonszenves, ám nem az unokái képét, hanem a különböző fideszes relikviákat tartja a falán.
Azok is szépek, szó se róla. Így lett Márika néni annak a bizonyos „helló Röfis” Bözsi néninek az utódja. Az a hellóröfizés olyan sikeres volt, hogy Orbán decemberben megpróbálkozott egy „Helló, blökik!” című videóval is. Ez is látogatás volt, de egy kutyamenhelyen, de akármilyen cuki jelenet volt, a kutyáknak mindezidáig nincs szavazati joguk. Ahhoz meg már későn van, hogy Semjén valamelyik éjszaka törvénymódosítást nyújtson be erről.
A 13. havi nyugdíjról Orbán már alapozott Feri bátyámmal a borpincében. De sajnos az összhatást lerombolta Völner jelenléte, akit utólag feltűnő lett volna kitörölni a felvételből. Szóval nagyon kellett egy Márika néni. Akinek a külföldi példákhoz képest nem lehet oka panaszra. Nemrégen a thai uralkodópár próbálta azzal menteni megrendült hatalmát, hogy ők is kimentek barátkozni a nép közé. Na most a thaiföldi királyt úgy hívják, hogy Badindrade Bayavarangkun Maha Vajiralongkom. Most képzeljük el, ha Márika néninek így kellett volna megszólítania magas vendégét!
Ez szörnyű. Itt ülök egész nap, kezemben tükör, készen arra, hogy rágravírozzam Magyarország újabb törvényét….
Tudják, a hét mellé, amely Orbán aranyköpéseit rögzítve ott van a Karmelita falán, jobbak ajándékba is kaptak. De nem tudom! És ennek csak egyik, jelentéktelenebb oka, hogy fogalmam sincs, hogy kell gravírozni. A lényeg, hogy a 23. évértékelőben nem találtam újabb, szállóige-gyanús, veretes mondást.. Persze, volt Soros, Brüsszel, Gyurcsány, meg még a benzinárstop is meg lesz hosszabbítva májusig, de ezt mind tudtam előre. Azt talán nem, hogy Brüsszel a miniszterelnök hasonlata szerint „fekvőrendőrként” működik, és azon fektében egyben „jogállami dzsihadot” folytat, ami érdekes képesség, de Magyarország szent törvényei között csak nem fogom Brüsszelt szerepeltetni, hogy a rosseb egye meg!
Ugyanebből az okból azt sem vésném fel, pedig nagyon jó, hogy a baloldal „mégiscsak benne van a nemzetben” (nocsak!), de „mint a balsors a Himnuszban”. Ebben a szereposztásban ugyanis, miközben én és társaim rendületlenül régen tépünk. Orbánnak kellene ránk hoznia a víg esztendőt. Néha tényleg vicceseket mond, de azért gúnyolódni mégsem szeretnék rajta. Bajban vagyok azzal is, hogy „ez a harc lesz a végső”, pontosabban nem így mondta, de gyanúsan ezt jelentette, hogy most kell végképp legyőzni a „kommunistákat” (értsd: a vele szemben álló bal- és jobboldaliakat): „tűrjük fel az ingujjunkat, tegyünk pontot a végére!”. Mármint a végünkre. Volt még „az apa férfi, az anya nő”, de ez már benne van az Alaptörvényben is. Úgy látszik, a hívek nem olvasták, a kedvükért el kellett ismételni.
Gravír-esélyes volt még a „Nekünk kérges a tenyerünk, a modorunk sem mindig kifogástalan, de szeretünk hajózni”.
Viszont mégsem teszem ki a vendégek előtt közszemlére a saját falamra, hogy modortalan vagyok. Jöjjenek rá maguk! Másrészt a közlekedési eszközök tekintetében a beszéd nem volt egyértelmű. Egyrészt hajózunk, mert a hajó mindig előre megy (lehet, hogy ott retúrjegy sincs?), másrészt viszont „nyergeljünk, ideje kilovagolni”. Csak nem tudom, a lóval felengednek-e a hajóra. A legnagyobb poénnak nyilván a Gyűrűk urából vett idézet volt szánva. Gandalf nyomán a miniszterelnök bejelentette:
„Jöttünkre 50 nap múlva, jobbról számítsatok!”
Ezzel viszont az a probléma, hogy sokan emlékszünk az eredetire. Gandalftól még így hangzott „Jöttömre” (ekkor meg ekkor) „számítsatok, Kelet felől.” Hát, Orbán tényleg Kelet felől jött nemrégiben, Putyin monstre asztalától, és mintha nemcsak jönni, hanem menni is arrafelé szeretne. Az a rendszer meg nem vonz minden választót, ezért is nem fejezte be az idézetet.
Egyetlen lehetőség maradt a gravírozásra. Az Orbán feje fölött lógó felirat: „Előre menjünk, ne hátra!”.
Nekem úgy is jó. A teremben biztosan volt első meg hátsó kijárat. A buszon is van első és hátsó ajtó. Felőlem ott távoznak, ahol akarnak.
Szerző
