Napló Hungarikum 14. – Mi vagyunk a legjobbak! No meg a legrosszabbak!

Amikor naplóírásra adtam a fejem, elhatároztam, hogy csak fontos közügyekről fogok emlékeztető sorokat írni, és tessék, mégis minden pénteken mohón várom a miniszterelnöki interjút, mintha azt remélném, hogy lesz idő, amikor mond is valamit. A rádiós imamalom legutóbbi nyekergéséből sajnos ismét vajmi kevés új információt tudok a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának esedékes taggyűlése elé tárni, de azért akadt az elhangzottak között figyelmet érdemlő kérdés és válasz is. Hanem (miután ellenőrzésre kikértük az első korsó söritalt), foglalkozzunk elébb valóban fontos dolgokkal!

1./ Mi folyik itt?

A Népszava címét és információit csentem el, mert úgy vélem, a közvíz-szolgáltatási rendszer és hálózat állapota már sokkal inkább a körmünkre égett, mint amennyit a sajtó és különösen pedig a hivatalos, illetékes szervek, (például a kormány) ezzel foglalkoznak.

„Az ország számos településén akadozik a vezetékes ivóvízellátás a gyakori csőtörések miatt . Ha nem változik a finanszírozási rendszer, pár éven belül komoly kimaradások lehetnek mindenhol. Szakemberek és érintett civilek fogtak össze, hogy feltárják a vízszolgáltatás problémáit, és javaslatokat tegyenek a megoldásukra. Megalakult a Víz Koalíció….A jobbára 50–60 éves csövek nagy része rég megérett a cserére, de még a foltozásukra is alig volt pénz az elmúlt 8-9 évben. A Századvég Gazdaságkutató Zrt. már 2018-ban figyelmeztette az illetékeseket: „A hazai víziközmű-szolgáltatás aktuális helyzete“ című tanulmányában: Magyarországon az ivóvízellátás 86 százaléka nem biztonságos, mert a vízközművek ekkora hányada bármikor tönkremehet. A kutatás feltárta, hogy a szolgáltatás akadozásának hátterében finanszírozási rendszer áll. 2012-ben befagyasztották, 2013-ban, a rezsicsökkentés jegyében 10 százalékkal csökkentették a vízdíjat, ráadásul bevezették a közműadót, amelynek bevételét kizárólag az állami szolgáltatók (a 40 szolgáltatóból 5) kapják meg. A vízszolgáltatók terhei az elviselhetőn túl emelkedtek, mert az ivóvízért és a csatornahálózat használatért szedhető díj csökkent, de egyszerre csökkentek a bevételeik, adóik nőttek. A más kormányzati elvonásokkal is megnyomorított tulajdonos önkormányzatok pedig nem képesek pótolni a kieső összegeket. „A nagyvárosok és kiemelten a főváros terhei tovább nőttek, mert idén január 1-jétől nem a csővezetékek hossza után kell fizetni a közműadót, hanem fajlagosan. Míg tavaly 770 millió, idén 3,2 milliárd forintnyi adó sújtja a Fővárosi Vízműveket…ráadásul minden mást, amivel egyéb bevételre tehetnének szert, például a mellékvízmérők cseréje után szedhető díjakat tavaly szintén befagyasztották.2012 előtt évente átlagosan 43 kilométer csövet sikerült kicserélni a fővárosban, ez a szám azóta 13-14 kilométer. A szolgáltatóknak nincs pénze a karbantartásokra és a munkabérekre. Az, hogy még ilyen körülmények között is működik a szolgáltatás, a szakmában dolgozók hivatástudatának köszönhető” (Népszava)

A hallgatóság nagyon figyelt az információkra, ugyanis – amint az köztudomású – a sör minőségének meghatározó eleme a víz, amelyből a nedű készül

Úgy egyébként a víz, amíg folyik a csapból, nem kelt igazán nagy figyelmet. Ám annál kínosabb, amint sárgásodik, barnul, szaga lesz, majd a szolgáltatás e kísérő jelenségekkel megszűnik, s minden háztartásban, vállalkozásban felbukkan a vízhiány réme. Mert víz nélkül akár csak néhány óra is nagyon kellemetlen, de ha a szolgáltatás sok helyütt és egyszerre összeomlik , az maga lesz az apokalipszis.

  • Mit mondott a miniszterelnök úr a rádióban a vízközművekről és a szolgáltatásról? – szólt a kocsma hátsó sötétjéből az örök renitens, búsmagyar hang.
  • A vízről semmit. Annyit mondott, hogy a drága energia miatti veszteségeket a szolgáltatóknak kell lenyelni, mert a kormány az emberek oldalán áll és megvédi a rezsicsökkentést Brüsszellel szemben is.
  • Akkor hurrá! – szólt ugyanaz a hang. – De kósza hírek szerint az áram- és gázszolgáltatók hálózata sincs sokkal különb állapotban, s ha mindhárom rendszer egyszerre kerül havária-helyzetbe – hála a rezsicsökkentésnek -, az már olyan lesz, mint a háború. – Addig is! – Kérjük a következő kört!

És a pultos készséggel csapolt, mert amíg víz lesz, addig sör is lesz egy rendes kocsmában. És lesz téma is. Mert csodák csodája, a mikrofonállvány (tekintettel arra, hogy fenyeget az EU-s támogatások megvonása) ezúttal rákérdezett: mi lesz, ha az EU-ból nem érkezik pénz. Orbán Viktor pedig válaszolt kérdésre, és határozottan állította:

2./ Az a pénz nekünk jár!

Nekünk jogaink vannak! Az uniós források, amelyeket most visszatartanak, meg fognak érkezni. „Ez egy idegjáték” – fogalmazott Orbán, – Fenyegetik a magyarokat, túlerőben vannak, de mint a migrációs népszavazás után a bevándorlásban, most is győzni fog a magyar kormány. Eddig is teljesítettük a szükséges feltételeket, nincs ténybeli alapja az uniós zsarolásnak. Orbán szerint az Európai Unió azért zsarolja a magyarokat, mert fontos számukra, hogy beengedjék az iskolákba az LMBTQ-aktivistákat. „Mi nem támadtunk meg senkit” – mondta Orbán, „mi csak a saját nemzeti hatáskört védjük”.(Telex)

Orbán Viktor – mint mindig – most is igazat mondott: az a pénz jár nekünk, mind a 2500 milliárdos helyreállítási alap, mind a 3300 milliárdos hitel, (amire a kormány nem tart igényt), nemkülönben a hét éves költségvetésben kiporciózott összegek, tehát a pénz jár – bizonyos feltételekkel. Erről szól az Európai Parlament vitatott törvénye, amely kimondja: az a tagállam, amely az EU jogállamisági szabályait megsérti, nem kaphat uniós támogatást. Magyarország kormánya (Lengyelországgal) ezt támadta meg, s most a főtanácsnok közzétette szakvéleményét, amely szerint a kereset alaptalan, és el kell utasítani.

Úgy egyébként jelentések, értékelések, bírósági ítéletek sokasága szerint a Fidesz-kormány hosszú évek óta rendre megsérti a jogállami követelményeket, de a miniszterelnök erről nem beszélt. Szóba sem került sajtószabadság, a bíróságok függetlensége és a korrupt kormányzati ügyek kivizsgálása, holott az EU ezt követeli a magyar kormánytól a támogatások folyósítása fejében.

Vagyis a jogállami kifogásoknak édeskevés köze Orbán Viktor és pereputtya gyermekvédelminek hazudott, ostoba LMBTQ nyavalygásához, sem pedig a migrációhoz. Orbán Viktor azt állítja: Brüsszel bele akar szólni gyermekeink nevelésébe, de a magyar kormány magyar gyerekeket akar nevelni, egyébként pedig a nevelés a szülők felelőssége és hatásköre, különösen pedig az iskolában ne legyen semmiféle, szakértők által nyújtott szexuális (LMBTQ) felvilágosítás.

  • Ha anyunak úgy tetszik, a gólya hozza a gyereket ! – tette hozzá mintegy a téma lezárásaként a szószóló a hátsó asztaltól, s a taggyűlés ezt elfogadta végkövetkeztetésként.
  • De mi van a járvánnyal? – tette fel a kérdést a pultos, aki mintegy a taggyűlés záró fejezeteként az utolsó pikolók csapolásával foglalatoskodott.

3./ Világelsők vagyunk

„A harmadik oltással is száguldunk, vágtatunk – mondta a miniszterelnök, 2,6 millióan kapták már meg a harmadik oltást. Ez a lakosság 27 százaléka, ami jóval magasabb az uniós átlagnál.“ (Telex)

Ezt mondta Orbán Viktor, aki rádiójában elég hosszasan beszélt a járványról és a védekezésről, s egyebek mellett intette a tanárokat, hogy oltassák be magukat. Ezzel összefüggésben persze nem ejtett szót a tanárok fizetésének emeléséről és munkahelyi terheik csökkentéséről, csak a felelősségüket emlegette – ez utóbbit talán némi joggal. De 3. oltásban mi vagyunk a legjobbak.

Persze arról sem szólt, hogy a járvány terjedésében és az elhunytak számnak emelkedésében is élen járunk, és most sem ejtett egyetlen vigasztaló szót sem a hátramaradottaknak szeretteik elvesztése miatt.

Azt viszont megemlítette, hogy az egészségügy bírja a növekvő terhelést, mert ha nem bírná, összeroppanna. Nyilvánvaló, hogy a Karmelita kolostor teraszáról másként látszik az egészségügy terhelése, mint valamely Covid-osztály folyosójáról, de amit a nemzet főorvosa (bevallva saját szakmai korlátait) mond, az meg van mondva és az úgy is van!

– Vagy ha nem, hát kisnyúl – fejtette ki a taggyűlés véghatározatát a hátsó asztalnál az aktív kültag, majd mindenki otthonába tért azzal a biztos tudattal, hogy az infláció aligha csökken, és minden kivételezett kedvezményezett továbbra is élvezi a kormány jótékonyságát egészen a választásokig – hiába viszi padlóra a gazdaságot az alacsony hatékonyság, a magas infláció, a költségvetési hiány és az állami adósságszolgálat és a fizetési mérleg deficitje. A miniszterelnök ezekről ugyan nem tett említést, (miért tett volna, ha nem is kérdezték), de azért eleget szidta az ellenzéket privát közrádiójában ahhoz, hogy az ország helyzetének ismeretében minden ép elméjű és hazája iránt felelősséget érző magyar állampolgár jövő tavasszal azon legyen, hogy ezt a hitvány, hatalmaskodó söpredéket kibillentse a hatalomból.

 

Napló Hungarikum 14. - Mi vagyunk a legjobbak! No meg a legrosszabbak!

A Banánköztársaság rovatban megjelenő írások nem minden esetben képviselik portálunk véleményét.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük