Banánköztársaság
A legrosszabb is jobb lesz!? II.
A legrosszabb ellenzéki kormánykoalíció is jobb lesz, mint volt a legjobb Orbán! Valójában ez nem jóslat, hanem csupán jámbor (vagy annál azért valamivel erősebb) kívánság, merthogy jelenleg az Orbán kormány Európában kitaszított, az EU tagországainak többsége nyilvánosan elítéli a szexuális kisebbségekről is szóló rémes törvényt, s egy-két uniós politikus már pedzegeti, hogy Magyarországnak ilyen törvényekkel nincs helye az Unióban.
A legrosszabb ellenzéki kormánykoalíció is jobb lesz, mint volt a legjobb Orbán! Valójában ez nem jóslat, hanem csupán jámbor (vagy annál azért valamivel erősebb) kívánság, merthogy jelenleg az Orbán kormány Európában kitaszított, az EU tagországainak többsége nyilvánosan elítéli a szexuális kisebbségekről is szóló rémes törvényt, s egy-két uniós politikus már pedzegeti, hogy Magyarországnak ilyen törvényekkel nincs helye az Unióban.
Persze Orbán Viktor és nyomában a kormányzást mímelő pereputty
egy emberként oktatja ki a bírálókat a már megszokott, bicskanyitogató fideszes módon – mert letagadják a nyilvánvalót és hülyének néznek mindenki mást. Nem először és nem utoljára teszik ezt, s egyebek mellett az ilyen ügyek miatt válik mindinkább elviselhetetlenné Orbán Viktor és a Fidesz kormányzása.
Közben persze nyitunk, mert azt hisszük, vége a járványnak
Nagyon reméljük, hogy a pandémia nem tér vissza, – a szörnyű harmadik hullámhoz hasonló intenzitással semmiképpen, s közben a kormány úgy tesz, mintha már minden rendben volna az oltásokkal és az átoltottsággal, a személyzet hangulata kitűnő, nem tartanak sorozatos felmondásoktól, sőt állítólag megkezdenék az egészségügyi rendszer átalakítását.
Nem a reformját, csupán átalakítását, mert állítólag Orbán Viktor hideglelést kap a reform szótól. (A belügyminiszter irányításával! Kásler miniszter úr energiáit leköti a magyar-ság őstörténetének újraíratása, és Mátyás király csontvázának összeállítása.)
Szakértők szerint az egyelőre még csak papírra vetett elgondolások jó irányú változásokat ígérnek, de olyan nem volt még a történelemben, hogy a kiváló orvosokkal és ápolókkal, mégis a kívánatosnál és a lehetségesnél lényegesen alacsonyabb hatékonysággal működő magyar egészségügy átalakítását választási év előtt vagy éppen választási évben megkezdték volna. Azok a kormányok, amelyek a legutóbbi 30 évben erre egyáltalán kísérletet tettek, kivétel nélkül megbuktak a választáson.
Orbán Viktor kormányai immár a 11. éve nem bolygatják az egészségügy alapvető struktúráját, jobbára csak pénzt vontak ki a rendszerből, habár megemelték az orvosok fizetését, és kitiltották a hálapénzt.
Valamint ígértek budai szuperkórházat. De a szakszemélyzet már jószerint teljesen kimaradt a jóból, s a járvány legsúlyosabb időszakában megalkották az esze-ment egészségügyi szolgálati törvényt, amelynek következtében már eddig 5000 orvos és szakápoló mondott fel, és még hol van a vége?!
Az egészségügy állapota mintegy hű tükre Orbán Viktor kormányzásának
Felemás fizetésemelés, kényszerpálya a dolgozók előtt, túlterheltség, várólisták, a tájékoztatás és a tájékozódás megtiltása, csaknem 30 ezer elhunyt a járvány idején, most pedig győzelmi jelentések. Éppen ezért külön elismerés illeti a gyógyító személyzetet, mert erőn felül teljesítettek esküjük szerint. Közben pedig gyanús valakik a kormány jóváhagyásával milliárdokat kaszáltak kétes eredetű orvosi eszközök, nemkülönben drága és talán a kelleténél sokszor kevésbé hatékony vakcinák beszerzésén. Most pedig nincs semmi tényleges jele annak, hogy a kormány valóban előkészületeket tenne a várható és fenyegető 4. járványhullám megelőzésére, s felkészítené az egészségügyet a betegek fogadására. A virológusok pedig hiábavalóan figyelmeztetnek, nincs, aki ezt meghallja. Pedig ha ősszel lesz 4. hullám…! Inkább ne jósolgassunk!
A tények makacs dolgok. Az egészségügy bajban van, nagy bajban! De talán lesz megoldás.Talán! Az ellenzéki szövetség választási programvázlatában alapos figyel-met szentel az egészségügy reformjának.
Egészségügy – szociális helyzet
Az új kormány, illetve törvényhozás rögzítené, hogy az egészségügyi közkiadásokat az uniós átlagszintre, 7 százalékra emelnék. Nálunk ez jelenleg 4,5 százalék. Ha ezt sarkalatos törvény rögzítené, az egészségügy nem lenne a mindenkori kormányok játékszere, mert az ágazat törvény szerint mindig megkapná a szükséges állami támo-gatást, nem lehetne minden költségvetési évben tetemes összegeket átcsoportosítani az egészségügy rovására például egyházak vagy a vadászat támogatására. És nem kellene a kórházak megújuló adósságait időről időre a költségvetésből kifizetni. A program elég sokféle célt tartalmaz. Több és szervezettebb szűrővizsgálatot a betegségek meg-előzése érdekében, s ehhez kötődve adókedvezményeket is ígér. Működő és tisztességes társadalombiztosítási rendszert, önálló egészségügyi minisztériumot, megerősített népegészségügyi és tisztiorvosi hivatalt, valamint a gyakorlatban is működő betegjogi hivatalt hoznának létre. Szándékuk szerint versenyképessé tennék az állami egészség-ügyi szolgáltatásokat a magánszektorral. Jelenleg az egészségügyi kiadások csaknem harmada magánkiadás, amelynek 85 százalékát az állampolgárok zsebből fizetik. Ám ha jól működik a társadalombiztosítás és ennek alapján az ingyenes egészségügyi szolgáltatás, akkor a magánpiac visszaszorulhat, árai csökkenhetnek, az egész rend-szer hatékonyabbá válhat, s ennek révén a népesség egészségi állapota javulhat. Ez lenne tehát a cél. (Vajon ki vállal majd egészségügyi miniszterséget az új kabinetben?)
De e mellett, sőt talán ezt megelőzően a programalkotók terveik közé az első helyekre sorolták a társadalom elesettjeinek felemelését
A koalíció szociális minimál-programja mindenkinek szavatolná – legalább a létmini-mumot! (Biztosan lesz vita arról is, hogy ez mekkora összeg!) A különféle címeken adott segélyek folyósítását a települési önkormányzatokra bíznák. Megerősítenék a bajba került családok csődvédelmét, és növelnék a közgyógyellátásra fordítható ösz-szegeket is. A minimálbérhez kötnék az ápolási és otthoni gondozási díjat. Az idős szülőt ápolóknak is kapnának támogatást, amint a beteg gyermeket gondozók. No és ezeket a támogatásokat is rászorultsági alapon meg kell majd emelni. (Ha a jelenlegi ellenzék kormányra kerül, talán nem fordulhat majd elő, hogy súlyosan hátrányos helyzetű, beteg gyerekek alapítványi iskolájának egy televízióban kell támogatásért koldulnia, mert az állam nem szándékozik, az önkormányzat nem képes kifizetni az iskola működési kiadásait.) A győzelmet remélő ellenzék még azt is programjába vette:
ha a gondozásra szoruló ellátását senki nem tudja vállalni, a támogatást legalább maga a rászoruló kapná meg.(Valószínűleg nem ideális megoldás, de az ellenzék legalább tervet sző arra, hogy segítségre szorulók valóban ne maradjanak az út szélén.)
Az egészségügyi és a szociális kérdések megoldását illetően – a teljesség igénye nél-kül – nagyjából ez van az ellenzéki tervben. Akinek kedve és ötlete van, a kozosalap.hu oldalon tájékozódhat további részletekről, s hozzá teheti a magáét a programhoz, ha szerinte van, ami kimaradt.
Ezekben a fejezetekben jóformán semmi nincs, ami könnyen és főként gyorsan megvalósítható, de
a választók támogatását remélő politikai erők programcsomagja ezeket a terveket nem nélkülözheti, mert a NER és Orbán eltakarításának kulcsponti kérdésköre az egészségügy talpra állítása és a szociális háló újraszövése lesz. Rettentő macerás és évek kemény munkáját követelő feladat, amely a társadalom tevőleges támogatása nélkül nem lehet sikeres. Megéltünk már néhány ilyen, elbukott próbálkozást. A kormányváltás – ha lesz – csak az első szükséges, és korántsem elégséges lépés lenne a működő és hatékony egészségügy és szociális rendszer megteremtéséhez. Vajon belefoglalható ez egy korszakváltó vagy akár csak egy szimpla választási kormányprog-ramba? A választó majd dönt, ha kedve tartja.
Ceterum censeo: ha Orbán Viktor győz a választásokon, kivezeti az országot az Európai Unióból.
