2019., Magyarország, az Európai unió tagja (egyelőre még!), “dübörgő” gazdaság, keresztény értékek mindenek felett. Az egészségügy a tótumfaktumok szerint rendben van. De mit tapasztal az, aki a valóságban bekerül a gépezetbe?

“Nem is tudom, mit mondjak, mondjak-e valamit…!!!…”

A közösségi oldalon találtuk az alábbi bejegyzést. Nem tudunk mit hozzátenni, olvassák….

Nem is tudom, mit mondjak, mondjak-e valamit…!!! Hát mondok, ma Magyarországon emberhez méltóan kórházban meghalni, biztosan lehet, de csak ott, ahol “sándormáriák”dolgoznak…

Ma egy Békés megyei kórház ápolási osztályán voltam látogatóban,

családi jó barátunknál, aki utolsó stádiumban szenvedő, rákos beteg.

Teljesen ép tudattal várja a megváltást…

A dühtől nem láttam… Meztelen felsőtest, közvetlenül mellette, nyitott ablak, ráírva, csak nővér csukhatja be. Az ágy alatt, sz.. s, papír zsebkendő halmaz, amit a kukába alig tudtam beletuszkolni, mert színig volt. A beteg elmondta, kért pelust, de egy délelőtt kevés volt, hogy kicseréljék (természetesen az otthonról hozottat, ami eltűnt a pólóival együtt.

Azt is elmondta fél szólni, mert “kikap”

Enni szerintem egész nap nem evett, mert segíteni kellett volna neki, erre kapacitás nincs. Csengő, amivel segítséget kérhetne, szintén nincs.

Az orvos által felírt tapasz nincs… nem fáj semmije, nincs rá szüksége, közölték udvariasan, velem.

Nos, kedves”nővérkék”, azt kívánom Önöknek, amit a kedves barátunk mondott nekem, kiszolgáltatva, magára hagyatva , majd ha idekerülnek az érzéketlenségükről, empátia mentességükről “híres” rokonok, ápolók, orvosok, akkor lesz idejük számot vetni, mit csinálnának, ha újból kezdhetnék az életüket. Büszke vagyok a barátunkra, Ő nem bánt meg semmit, mindig segített, ahol csak tudott…

Annyira szégyellem magam egészségügyis létemre,

a gyerekem, aki nap, mint nap helyt áll, hasonló helyzetekben, helyette is, és azok a nővérek, orvosok helyett, akik ezt mélyen elítélik… Akiknek számít a Hippokratészi eskü, akik nem felejtik el, hogy eljön az idő és majd jó lenne, ha valaki megtörölné a verejtékező homlokukat,kitörölné a feneküket, amikor mindez már a halál előszele…lesz.

Igen, ehhez, nem a nővérpultnál kellene bájcsevegni, hanem a kórtermet járni…
Az ablak reggel óta nyitva volt, holnap viszek egy papírt, ráírva, “ha kinyitod a betegre, leverem a kezed.”…és ez a legkevesebb, amit megteszek, másra is képes vagyok…

A tehetetlenség a legrosszabb a világon…

Egy mentős kolléga mondta, igaz nem kórházról, hanem idős-otthonról, neki a holocaust haláltáborai jutnak eszébe, amikor ott jár… Igen, üdv. ma XXI. század Magyarországa…”

Becso

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét