Blogbazár
Lendvai Ildikó: püspök úr, Ön fájó tévedésben van
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az elmúlt 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon.
„Püspök úr, Ön fájó tévedésben van…
Balog Zoltán, a zsinat lelkészi elnöke, a református egyház hazai vezetője ismét bizalmat kapott egyháza képviselőitől. Utána kamera elé állt, kissé félrehajtott fejjel, az események súlyához illően komoly, megilletődött hangon, szomorú méltósággal. Csakhogy ugyanezen a komoly, megilletődött hangon tőle sem hangzott el: mi történt valójában. A szomorú méltóságból erre már nem futotta. Hallgat arról, ki miért tartotta kegyelemre méltónak egy pedofil bűnöző bűntársát. Hogy Balogon túl kinek a fejbólintása kellett még hozzá. És ő maga miért bólintott.
Püspök úr, Ön fájó tévedésben van. Nem kockáztatja legfontosabb politikai kapcsolatait. Emlékszik Simicskára és másokra.
1. Hogy egy egyházi testület kit választ és erősít meg, az, ha nem vagyunk az egyház tagjai, nem tartozik ránk. De ez fordítva is igaz. Egyházi érdekeknek, szempontoknak nem lehet köze állami döntésekhez. Noha az elnökasszony, mint most is elhangzott, „egyházunk egyik hűséges tagja”, állami funkciót tölt be, a legmagasabbat. Remélhető, hogy Balog, a református egyház vezetője a támogatását nem arra alapozta, és nem is volt szempont, hogy a bűnös igazgatóhelyettes és családja szintén „hűséges tagja” az elnökasszony egyházának?
Ha csak a gyanúja is felmerül, hogy ez esetben az adott valláshoz tartozás kissé olajozta a döntési gépezetet, az szemen köpi a modern köztársaságot.
2. „Akitől ezért bocsánatot kell kérnem, attól bocsánatot kértem és kérek”- mondja Balog. A tönkretett életű gyerekektől, úgy látszik, nem kell. Az igazságérzetében durván megsértett országtól sem. Csak az egyházától és -gondolom- az elnökasszonytól. Kifejti: nem azért kell bocsánatot kérnie, mert „egy kegyelmet kérő ember mellé állt”, hanem mert kárt okozott a református egyháznak. „Az enyéimtől, minden reformátustól bocsánatot kérek.”
Püspök úr, Ön fájó tévedésben van. Nemcsak a reformátusoknak okozott erkölcsi kárt. Mindnyájunknak. Nemcsak a reformátusokat bántotta meg. Mindnyájunkat. Különösen az áldozatokat. Akkor is, ha nem reformátusok.
3. Kínos mentegetőző mondatok: nem ő nyújtotta be a kegyelmi kérvényt. (Ezt senki sem állította. Idiótának kellett volna lennie, ha ezt a nevére veszi.) „Döntést nem, hoztam.” „Döntéseket ő (az elnök) hoz, szuverenitása megkérdőjelezhetetlen.” (Hát hogyne, láttuk, milyen szuverénül írta alá sorra a kormánytöbbség minden törvényét.) „Az általa hozott döntésért ő vállalta a felelősséget.”
4. Elismeri (ez legalább helyes): „másokkal egyetemben az én véleményemet is kikérték”, ő pedig támogatta a kegyelmet
„Másokkal egyetemben”? Kit kérdeztek még? Azt már tudjuk más tagoktól, hogy a tanácssadó testületet testületileg nem.
Hihető, hogy ha az elnök többek véleményét kikérte az ügyben, épp csak a miniszterelnököt és környezetét hagyta ki?
5. Az elnökségi tanács most határozottan arra kérte a zsinati elnököt, gondolja át, mennyiben öosszeegyeztethetők zsinati posztjával a közéleti szerepvállalásai.
Tisztelt püspök és főgondnok urak, mintha egy picit el tetszettek volna késni. Komolyan tetszenek mondani, hogy amikor a püspökké szentelt Balog Zoltánt megválasztották az egyház vezetőjének, abban semmi, de semmi szerepe nem volt az új püspök közéleti szerepének, befolyásának, kapcsolatainak? Ugyan.
6. Ennek a rendszernek egyik ellenszenves vonása a macsó jelleg. De még a macsóságnak is csak a durung, erőszakos, tahó vonásait testesíti meg. Lényegét tekintve, ha mondhatok ilyet feminista létemre, férfiatlan.
Gyáva, sunyi, felelősséget nem vállaló. Csak két nőt engedtek igazán magas pozícióba. És a sok nagy macsó, a híres „fehérvári huszárok” most az ő szoknyájuk mögé bújnak.
