Connect with us

Blogbazár

Ön is hallgatja két rettentően fontos megbeszélése között a “Tiéd a szívem, Salgótarján”-t? – Heti Juhászságok….

Megosztás

Juhász Ferenc, a Medgyessy- majd az első Gyurcsány-kormány honvédelmi minisztere, akinek regnálása alatt megszűnt a hadkötelezettség manapság keserédes iróniával számol be közösségi oldalán a Magyarországon történtekről. Most a legutóbbi posztjai között szemezgettünk.

Ön is hallgatja két rettentően fontos megbeszélése között a “Tiéd a szívem, Salgótarján”-t? - Heti Juhászságok....
Megosztás

Juhász Ferenc, a Medgyessy- majd az első Gyurcsány-kormány honvédelmi minisztere, akinek regnálása alatt megszűnt a hadkötelezettség manapság keserédes iróniával számol be közösségi oldalán a Magyarországon történtekről. Most a legutóbbi posztjai között szemezgettünk.

Drága Elnök Asszony!

Olvasom, hogy 50. születésnapján kedves gesztussal levélben köszöntötte fel Gáspár Győzőt, mindannyiónk Győzikéjét, a Ferencváros újdonsült vezérszurkolóját, a Kossuth díj várományos “celebet “! Fontos üzenet és egyben figyelemre méltó értékválasztás ez mert hiszen korábban nem hallottam, hogy köszöntötte volna Zoránt, Pressert, de még Korda Gyuri bácsit sem…akármilyen apropóból… sem! Érthető is, hiszen utóbbiak térdéig nem érnek Kis Grófónak, vagy Győzinek. Biztosan Ön is hallgatja két rettentően fontos megbeszélése között a “Tiéd a szívem Salgótarján”-t , vagy a “Fogyi dal”-t!

Elnök Asszony! Csak nem? Lehet, hogy Ön még a rettően fontos tárgyalások között is …?

Akár a Béla! Igen! Ő is! Hallgatja! Neki az a rész tetszik a legjobban, hogy “taram, taram, tramtatam”. Megvan ez Önnek is, ugye! Hú! Azt a k@rva!

Önök lelki társak a Bélával! Azta, nem hiszem el! Taram, taram és az a tramtatam? … zseniális!

Most azért írok, mert a Béla szintén nagy rajongója Győzikének és születésnapja lesz mindjárt! Kétségtelen, hogy nem hord a fülében Fidesz fülbevalót, sőt a nemesbizsura történő narancs tetoválásról is sikerült lebeszélnem, de úgy énekli a “Lila ibolyát” Elnök Asszony, hogy attól még az Ön hátán is felállna a szőr! Legalább olyan jól mint a másik, az Ön születésnaposa! Na jó, Béla nem egy celeb, nem jár sportautóval, csak kerékpárral. Azzal is csak akkor, ha a kocsma előtt valaki elfelejti lelakatolni a saját tulajdonú kétkerekűt! De enyhítő körülmény, hogy szereti a focit és soha nem gurul el a gyógyszere! Elvégre ki látott már hosszúlépést gurulni! De remek csávó! Szóval érdemes az elnöki figyelemre és köszöntésre! Mellékelek is egy felbélyegzett kopertát, hogy Önnek ne kelljen zsebbe nyúlnia! – megteszi ezt a többi fideszes a mi zsebünkkel. Azt tessék odaírni, hogy: “Boldog születésnapot, Béla! Tram-tram tratam! A Te elnököd, Katalin!”

Száműzetve…

„Azt gondoltam, hogy a Fidesz már nem nagyon tud olyan dolgot művelni, ami igazán kiakaszt! Mekkorát tévedtem! Történt, hogy kíváncsi lettem arra, hogy a magyar közélet egyik legokosabbja, Lendvai Ildikó hogyan látja, ma már “tisztes távolból”, az elmúlt három évtized politika eseményeit, benne saját szerepét. Kiváncsivá tett, hogy bizonyos történésekre hogyan emlékszik így utólag, annál is inkább mert pár “kortárs visszaemlékezés” néhány ponton beszélő viszonyban sem volt azzal, amit a mesélő mellett/közelében én meg- és átéltem.

Szóval döntöttem, megyek, megveszem! A legközelebbi, egyben legnagyobb könyvesboltban, a “Fidesz” fennhatósága alá terelt Libriben próbálkoztam.

Keresem, keresem, de a könyv sehol. Amelyik fideszes tollat ragadott, annak könyve roskadásig tornyosult a polcokon, de Ildikóé sehol. Se a politikai témájú, sem az újdonságok, sem a befóliázottak között. Már-már feladtam a keresést, mondván elfogyott így ünnepek környékén a könyv, de látván tétovaságomat, megszólított az egyik eladó! Mit keresek!?

Mondom neki; a Lakner-Lendvai könyvet!

Átfutott az agyamon, hogy a sárga földig süllyedek, ha itt mellettem valamilyen nyilvánvaló helyen ott a könyv, csak én vagyok bamba.
De nem! Elővette a kütyüjét és gondosan megnézte a leltárt!

“Igen, volt egy példányunk.”! – s azzal el is indult a politikai tartalmú könyvek felé! Nagy rutinnal a “fideszista” Lánczi család
könyvei mögé(!)nyúlt, és rejtekéből előadta Lendvait!

Ennél pitiánerebb, kisstílübb dolgot mostanában nem láttam. Az egyik legnagyobb könyvforgalmazó, egyik legnagyobb boltjában eldugják az egyetlen Lendvai könyvet, nehogy már valaki megtalálja … Mit tesz az elvakultság, a gyűlölet, ha találkozik a pitiánerséggel! Szörnyű!
Boldogabb új évet, Magyarország!”

Oroszok a spájzban, Orbán a kávézóban, a kutyák ugatnak, a karaván meg halad…

Igazán nem értem, hogy miért kell azt a drága a jó embert cikizni. Megmondta előre:”mi nem ki akarunk lépni, hanem el akarjuk foglalni”! – mármint az EU-t. Tessék, az első lépést megtette és lássuk be, valahol el kell kezdeni a foglalást! Na jó! A büfé elfoglalása még nem nagy hadisiker, lehetett volna mondjuk valamelyik iroda, vagy kis tanács terem – a nagy tanács terem nem jöhetett szóba, mert ott túlerőben volt a rajtunk kívüli összes EU tagállam vezetője-, de ilyen aprósággal froclizni minden kipcsakok legnagyobb nindzsa hadvezérét igazán méltánytalan… az oroszok is “csak” a spájzban vannak, Orbán tehát egy lépéssel tovább jutott.

Kis lépés volt ez neki, de nagy szívás lesz nekünk. – valami hasonlót Armstrong mondott, anno, amikor a holdra lépett elsőként, de mi ez, a büfé elfoglalásához képest.

A büfé stratégiai jelentőségű pont, igen drága hely, de hál’ istennek, nem kellett sorban állni, nem tolakodott, furakodott sem Ursula, sem Macron sem az az antipatikus baltikumi nő! Igyák csak bent a pocsék termoszos kávét! A kinti, az sokkal finomabb, ráadásul ők fizették a mi “istenkirály” szuverén harcos miniszterelnökünk kávéját! Nem kevesebbet mint: 3.800.000.000.000.- forintot. Ennyiért megérte! – mondják a rajongók nem kis büszkeséggel!

Nem vagyok én ebben biztos! Sőt!

Ország-világ látja -az utóbbi a nagyobb baj-, hogy Orbán szavazata megvehető, itthoni dörgedelmei elillannak, nem valami szuperplusszextra pénzért, hanem az országnak járó (!) támogatás harmadáért! Emberek! Ez nem fényes győzelem, hanem maga a kudarc! A karaván látszólag győzött és halad elszántan -ugasson csak a kutya magában/-nak!

De otthon, minden demokratikus -ez a veszély egyenlőre sajnos nem fenyegeti a hívő orbánistákat- állam felelős vezetője elszámolni köteles arról, hogy ki van a spájzban; ki, miért és mennyiért a büfében és arról is, hogy merre halad a karaván!??

Szerző