Banánköztársaság
Napló Hungarikum 9. – Ránk tört a delta vírus és a migráció – Már megint adtunk egy pofont…
Fontos közéleti történések megörökítése az utókor és a szűkebb család számára – ez a naplóírás alapvető célja. De mi van akkor, ha a mindennapi történelemben éppen nem történik semmi? Olyan nincs! Akkor a krónikás eseményeket fabrikál a maga módján, végtére is ivadékaink nem maradhatnak hiteles tanúságtétel nélkül.
Fontos közéleti történések megörökítése az utókor és a szűkebb család számára – ez a naplóírás alapvető célja. De mi van akkor, ha a mindennapi történelemben éppen nem történik semmi? Olyan nincs! Akkor a krónikás eseményeket fabrikál a maga módján, végtére is ivadékaink nem maradhatnak hiteles tanúságtétel nélkül.
(V.ö.: a Fidesz-sajtó szerint a főpolgármester a Városháza eladására készült; Cseh Katalin pedig pezsgőt ivott, dőzsölt és mulatozott a saját esküvőjén.) Egyébként is alapszabály szerint esedékes volt már a Törvény Keretei Között Mérsékelten Haladók Pártjának újabb taggyűlése, szombaton tehát összegyűltünk törzshelyünkön, hogy számba vegyük a nemzet fontosabb dolgait. Napirendünk első pontja volt egy tisztelgő megemlékezés előkészítése, ugyanis 2022. január 3-án lesz nagy szellemi elődünk, és cseh elődpártunk egyik alapítója, Jaroslav Hasek halálának 99. évfordulója. Az ünnepség nem ígérkezik látványosnak, részleteiről majd a maga idején beszámolok (ha lesz még rá mód).
Egyelőre azonban mai bejegyzésem élére kívánkozik Orbán Viktor miniszterelnök legutóbbi rádiószózata a nemzethez, amelynek címéül a lényeget tömören kifejező mondat kívánkozik:
1./ A semmitmondás művészete
Orbán Viktor nagyjából hetente kap fél óra műsoridőt (olykor többet is) a Kossuth Rádió valószínűleg leginkább informatív adásában – amúgy közszolgálatilag -, így volt ez a legutóbbi pénteken is, meg is hallgattam, és be is számoltam róla a kocsma közönségének.
A miniszterelnök mondandójának veleje egy rövid mondatban összegezhető: semmi (új) nem történt.
Kezdetben az erősödő járványról szólva, mint a nemzet főorvosa, tájékoztatta a hallgatóságot arról, hogy a vírus brit variánsát legyőztük, a delta variáns viszont itt van a nyakunkon, és a kormány immár nem tehet egyebet, mint hogy a munkaadókra bízza az eddig oltatlanok megvédését a járványtól – ha akarják azok, ha nem.
Orbán Viktor úgy véli, az oltás az egyetlen érdemi védelmi intézkedés, minden egyéb éppen csak lassítja a járványt.
„Persze ha a kór gyorsabban terjed, akkor majd reagálni kell”.
A kormány biztatja az embereket, hogy oltassák be magukat. De ez nem elég. A munkahelyi közösség segíthet, ezt felmérések tanúsítják. A kormány és az operatív törzs is rendszeresen konzultál a szakemberekkel, tudják, hogy a beoltottak kevesebb mint 1 százaléka betegszik meg. Az oltatlanoknál a megbetegedés kockázata tízszer nagyobb, és a súlyos betegség kockázata az oltottaknál sokkal kisebb. Ámde csakhogy
„Egy általános kötelező oltás túl van azon a tűréshatáron, amit a magyarok elfogadnak. De azt elfogadják, ha egy munkahelyi közösség azt mondja, hogy vedd fel az oltást, vagy maradj otthon, és legyél fizetés nélküli szabadságon.“
Ő csak tudja! Ki, ha ő nem?!
Ahhoz képest, hogy – amint Orbán Viktor nagy szellemesen mondta -,
„A kormány eddig sikeresen állt ellen annak a kísértésnek, hogy tagjai virológus szakembernek képezzék át magukat“,
a nemzet főorvosa mégis elég határozott szakvéleményt formált a teendőkről és a magyarok tűréshatáráról. Így aztán jókora meglepetésként érhette, hogy az ő jó magyarjai, a munkaadók, a szakszervezetek és a munkavállalók (néhány fideszes önkormányzattól eltekintve) milyen általános elutasítással fogadták az oltások beadatásának jogát és kényszerét. Általában nem az oltások szükségességét vitatják, hanem a módot, amellyel a felelősséget a járványvédelem ügyében rájuk ruházták. No erre mondta a miniszterelnök amúgy megnyugtatásképpen, hogy e miatt senkinek nem kell aggódnia, mert ebben az országban úgyis mindenért őt teszik felelőssé. Úgy is van.
„Mindenért vállalom a felelősséget.“
– mondta Orbán Viktor. E szerint Orbán Viktor a felelős azért, hogy
- sem a közvélemény, de még a szakemberek sem kapnak információt arról, hogy hány beoltott kapott újra fertőzést, milyen oltást kaptak, mikor oltották őket, hányan kerültek közülük kórházba és akadt-e beoltott az elhunytak között.
- Azt sem tudni, hogy miért nem kötelező még mindenütt a maszk;
- miért nincs elég tesztelés és miért nem ingyenes, ami még van?;
- miért nincs Magyarországon kontaktkutatás; és
- miért gondolja a főorvos-miniszterelnök (aki nem kapott virológusi átképzést), hogy igazából nincs szükség az oltás mellett további szigorú védelmi intézkedésekre, holott minden szakértő ezt javasolja?
Úgy egyébként a kormányfő (mint valami tibeti imamalom)
beszélt a migrációról, a bolond EU-ról, a rezsihelyzetről, klímacsatáról, Varga Mihály(!?) bátor adócsökkentéséről, de nem tűnt fel, hogy mondott volna valamit. (Ez az én hibám. LP.) Viszont
- egy szóval sem tisztelgett a 31 ezer járványban elhunyt emléke előtt,
- nem említette, hogy a járvány miatt kisebb lesz a várt-remélt gazdasági növekedés, de nagyobb az államháztartási hiány;
- kukkot sem szólt az inflációról, a benzin áráról, a 4,5 milliárd dollár-euró hitelről,
- a forint romló árfolyamáról,
- a stadionok elkótyavetyélésének tervéről,
- sőt mit sem hallottunk még a Fradi szomorú bukásáról sem,
- és ezúttal Soros György is kimaradt. Vagyis nem volt semmi új, csak a régi semmi. Nem volt semmi!
A kocsma népe megadással kortyolgatta sörét a taggyűlés keretében, mígnem valame-lyik hátsó asztalnál megszólalt egy búsmagyar hang: “Már megint adtunk egy pofont a szarnak!“ A TKKMHP taggyűlése ezt a beszólást elfogadta a párt hivatalos állásfog-lalásának, s úgy döntött: lépjünk tovább!
2./ Klímakonferencia Skóciában
A péntek reggeli interjúból ugyan ez is kimaradt, ám egy megjegyzést mindenképpen érdemel a Glasgow városában megtartott klímacsúcs, ha már a Föld és az emberiség léte a tét. A G20-ak szerény, de mégis biztató klímaügyi határozatát követő, többszáz politikai és szakmai döntéshozót felvonultató
konferencia legnagyobb sikerének egyelőre az tekinthető, hogy egyáltalán megrendezték.
A konferenciázás hatékonyságát általánosságban értékelő szakmai tanulmányok többnyire azt állítják: bármely tanácskozás akkor lehet hatékony, ha a résztvevők száma nem haladja meg a 9-11 főt. Nem tudom, így van-e, alkalmasint konferenciája válogatja. Mindenesetre sem a világsajtó, sem például Greta Thunberg nem volt valami nagy véleménnyel a résztvevők teljesítményéről. Ám mi mindannyian, földi halandók, legalább remélhetjük, hogy végre történik is valami, s a vezetők, akikre a népek rábízták vagyonukat, életüket, gyermekeik jövőjét és a Földet, előbb utóbb megfékezik önpusztításunkat. A csapos bólintott, kétes tisztaságú kendőjével végig törölte pultot, a rongyot belecsavarta a lefolyóba, s elégedetten nyugtázta a taggyűlés magas fokú közösségi affinitását.
3. Fegyverkeznek Kövér László hadai
A következő napirendi pont megbeszélése előtt a tagság biztonsági okokból kikérte a következő kört, merthogy olyan téma következett, amelynek tárgyalása okán talán – mit lehet tudni? – minden bekövetkezhet: az Országgyűlési őrség, Kövér László bandériuma gránátvetőt és mesterlövész-puskát vett – már meglevő csúzlijai és íjai mellé amúgy kiegészítésképpen. A tudósítások beszámolnak a fegyverek típusáról, teljesít-ményéről, a célokról, amelyekre alkalmazhatók, s habár hivatalos, pontos információt erről nem kaptak, némi képet adnak a beszerzés költségeiről is.
„Hogy mennyit köl-töttek ezekre a fegyverekre, azt nem tudni, az Országgyűlési Őrség pedig nem árulta el a Magyar Narancs kérdésére. De tekintve, hogy csak kiképző lőszerekre 11,7 millió forintot költött a szervezet októberben, valószínűleg több tízmilliós összegről is szó lehet. Egy, a lap által megkérdezett fegyverkereskedő szerint a mesterlövész puska darabja 2,1 millió forintért elérhető, de persze ha nagykertől vették Kövér őrei, akkor lehet, hogy olcsóbban is hozzájuthattak.“(444)
A helyzet nyilvánvaló. Sötét időkre készülhet a csúcsos palota hadserege. Déli határainkon toporognak a migránshadak, határon belül a hatalom és a Parlament épülete körül ólálkodnak az ellenzéki csahosok, Brüsszel pedig már-már készen áll a magyar haza szent földjének lerohanására. Kell az a gránátvető és a mesterlövész-puska!
„Ha kell, hát kell!“ – szólalt meg a sötét sarokból ismét a bánatos kültag. „De fizesse a Kövér saját zsebből!“
A javaslatot a taggyűlés egyhangúlag határozattá emelte.
