Kultúra
A Radnóti Színház portás-szemezgetése kapcsán egy nem mai Bodrogi-történet
Idén lesz 90 éves az örök példakép: Bodrogi Gyula! Színészek, portások! Szeressétek úgy, ahogyan én! Mert nagyon megérdemli!
Szíve joga volt a Radnóti Színház vezetésének azt választani a megüresedett portás állásra, akit jónak látott. A szempontokat nem részletezték, aminek alapján Galkó Balázs -és még sok arra érdemes- nem került képbe. Ennek kapcsán Straub Dezső Jászai Mari-díjas színész, konferanszié közösségi oldalán osztott meg egy történetet.
A közel harminc évvel ezelőtti sztori…
„Galkó Balázs színművész kollégánk korántsem példa nélkül álló problémájától hangos a média! Színészi megbízások hiányában, kis nyugdíja miatt portásnak jelentkezett egy pesti színházhoz. Nem vették fel. Az eset magyarázatát rábízom a Facebook-on felbukkanó szép számú elemzőre.
Nekem az üggyel kapcsolatban csak egy közel harminc évvel ezelőtti sztori jutott eszembe.
A régi Vidám Színpadon (tán még emlékeznek rá néhányan, hogy volt valaha egy ilyen színház a Révay utcában) Bodrogi Gyula igazgatása alatt történt, hogy megüresedett egy portási állás. A színház éppen nem volt túl fényes helyzetben, Gyuszi maximum 40.000 Ft-ot tudott fizetni ezért a munkáért. (Ez már akkor sem volt eget rengető havi fizetés!)
Nem nagyon akadt boldog jelentkező
Egy este az előadás szünetében betotyogott egy idős bácsi, aki odaállt Bodrogi elé:
„Igazgató úr! A portási állás… Szívesen elvállalnám!”
Gyuszi elmosolyodott.
„Hát kedves bátyám, a színháznak nincs rá sok pénze…”
– mondta Bodrogi. „Van ilyen” – válaszolta a kisöreg. Aztán igazgatónk tovább érdeklődött:
„Aktív korában mivel tetszett foglalkozni?” „Színházigazgató voltam”
– felelte a vendég. Bodrogi lassan felállt.
„Kiket tetszett igazgatni?” „Jávor Pált, Tolnai Klárit…”
A mondat nem lett befejezve
„Sajnos csak százezer forintot tudok adni”
– közölte vigyázzállásban Bodrogi!
„Százezer???”
– néztem rá döbbenten.
„Miből Gyuszi?”
Halkan odasúgta:
„Ha kell, az enyémből!”
Karcsi bácsi – ha jól emlékszem a nevére – közel egy évig őrizhette még a Vidám Színpad művészbejáróját. Egyenesen szeretett munkahelyéből, a színházból költözött a mennybéli társulathoz. Igazgatónak? Vagy portásnak? Azt hiszem, mindegy… Akkoriban sok teátrum akart átcsalogatni Bodrogitól. De engem onnan, tőle, soha, senki nem tudott (volna) elcsábítani! Idén lesz 90 éves ez az ember! Az örök példakép: Bodrogi Gyula! Színészek, portások! Szeressétek úgy, ahogyan én! Mert nagyon megérdemli!”
Kiegészítés…
Kováts Adél igazgató a Blikknek azt mondta:
„Nekem színházigazgatóként, valamint a vezetőségnek minden helyzetben a színház egészének szempontjait kell figyelembe venni és a szerint dönteni, ezért nem tudtuk Balázsnak felajánlani ezt az állást. Függetlenül attól, hogy mint intézményvezető ebben nem tudok neki segíteni, átérzem a helyzetét, felajánlottam a segítségemet és a hét elején tettem is lépést ez ügyben”.
