Kultúra
Gáti Oszkár: egy baleset margójára
Gáti Oszkár: Óh, Ti Hallhatatlanok, Érdemesek és Kiválóak, a Nemzet Művészei és Színészei, zsebetekben Kossuth és Jászai. /Akiknek talán még adnak a szavára?/ Milyen stallumot kell még rátok aggatni, hogy tükörbe nézve a szégyen pírja borítsa el orcátokat. Szakmánk legmegrázóbb történetéhez nincs egy szavatok sem?! Egy csak egy leány volt talpon a vidéken. /Udvaros Dorottya/
Aki leesett Thespis kordéjáról, azt Thália szekere tiporja el. „A képmutatás a bűn bókja az erény előtt” – Történeti kitekintés – kezdődik Gáti Oszkár bejegyzése.
A vasfüggöny
Politika: a nyugat-európai, illetve a szovjet befolyási övezetbe tartozó országok közötti határvonalra, Európa megosztottságára utaló kifejezés. Winston Churchill használta először 1946-ban a hidegháborús korszakot jellemző gazdasági, politikai és ideológiai elzárkózás érzékeltetésére. Nemcsak jelképes értelemben létezett, hanem a nyugati és keleti tömb határzáraként is (szögesdrót kerítés, berlini fal).
Színház: Az előfüggöny elé szerelt, felhúzható és leereszthető, ajtóval is ellátott nagy hullámbádog lemez, amely leeresztve, a színpadot és a nézőteret egymástól teljesen elszigeteli, és az esetleges tűz átterjedését megakadályozza.
1881. december elején tragikus színháztűzről tudósítottak a bécsi lapok miután közvetlenül Offenbach „Hoffmann meséi” című előadása előtt lángra kapott és teljesen leégett a város egyik éke, a Ringtheater. A mintegy 1700 férőhelyes színház romjai között majd 400-an vesztették életüket. A tragikus esemény, amelyre Ferenc József is azonnal Bécsbe sietett, nemcsak a nemzetközi színházi életet rázta meg, hanem a színházépítészetre, köztük az éppen akkor épülő budapesti Operaházra is komoly hatással volt. Az Andrássy úti palotán már évek óta dolgozó Ybl Miklós az épületet még az átadás előtt áttervezte.
A világon elsőként jelent meg a budapesti Operaházban a színpadot a nézőtértől zsilipszerüen elválasztó vasfüggöny, amely tűz esetén másfél órán keresztül megtudja gátolni a tűz átterjedését egyik térből a másikba.
Életem hetvenöt évéből ötvennégyet a vasfüggöny körüli lézengéssel töltöttem. Jóval többet mögötte, mint előtte.
Műszakilag: a vasfüggöny rendeltetés szerű használatához a járásában semmilyen akadályt nem lehet elhelyezni: sem bútort sem díszletelemet, dobogót, emelvényt, lépcsőt, korlátot, kijáratot, bejáratot, ajtót, ablakot, erkélyt stb.
Művészileg: a nagy szerepeket,/ Cyranó, III.Richárd, Othelló, Lear király stb./ játszó művészek meghalási jelenetüket, ha az a felvonás vagy előadás végére esik, kizárólag a vasfüggöny előtti vagy mögötti területre rendezzék. Ha a zenekari árok nem fedett mindenképpen a vasfüggöny mögötti részt válasszák. A vasfüggöny szabad mozgását akadályozó esetleges műtárgyakat kötelessége eltávolítattni: a díszlettervezőnek, a műszaki vezetőnek, színpad mesternek, ügyelőnek, munka és tűzvédelmi előadónak, rendezőnek, főrendezőnek, művészeti vezetőnek, igazgatónak, vezérigazgatónak.
A művészek, ha közlekedési biztonságukat védő berendezéseket a vasfüggöny szabad mozgatása miatt eltávolítják, csendben jelezzék félelem érzetüket, ha van bátorságuk ne menjenek be a színpadra.
Ide kívánkozik egy régi emlék:
Nemzeti Színház, 1970, Arthur Miller: Bűnbeesés után, rendező Marton Endre, díszlettervező Varga Mátyás, a fő szerepekben Váradi Hédi és Kálmán György.
Bonyolult emelvény rendszer, sok- sok ki és bejárattal, lent, fent. Hédike gyors öltözések garmadával jelenetről-jelenetre ki be szaladgál a díszletből, a takarásokban mindenhol két-három-négy lépcsőfok. A jelenet változásoknál sötét, a művésznő kilép, a színpad aljában várja az öltöztető a fodrász, de ott áll a takarásban Kadelka László ügyelő, fehér hosszúujjú ingben/minden előadáson/, hogy a sötétbe kilépő színésznő őt lássa, és kinyújtott karjába kapaszkodva le tudjon lépni a lépcsőkön. Másodpercek alatt át öltöztetik, megigazítják a parókáját és a hófehér kar vissza segíti a színpadra /Kadelka megtanulta a díszletet/.
Eltelt 50 év és én azóta csak sötét ruhába öltözött színpadi munkásokat látok ügyelőtől zsinórosig mindenkit.
Azt pedig, hogy egy velejéig kizsigerelt idősödő színésznek, /azon a héten három beugrásra volt/, aki ráadásul egy halottat játszó kolleganőjét tartja a karjaiban, segítséget nyújtson 3 m magasságban valaki…? „a többi néma csend”!
Jelenetfotó: Nemzeti Színház
Óh, Ti Hallhatatlanok, Érdemesek és Kiválóak, a Nemzet Művészei és Színészei, zsebetekben Kossuth és Jászai. /Akiknek talán még adnak a szavára?/ Milyen stallumot kell még rátok aggatni, hogy tükörbe nézve a szégyen pírja borítsa el orcátokat. Szakmánk legmegrázóbb történetéhez nincs egy szavatok sem?! Egy csak egy leány volt talpon a vidéken. /Udvaros Dorottya/
Benyelitek a legcinikusabb és legundorítóbb mondatot, mert ez nektek is szól:
„tanuljátok meg a díszletet”.
Elfogadjátok nyolc arcnélküli, köztük két színésznek egybehangzó ténymegállapítását,
nincs felelőse a zuhanásnak.
Két kollégánk ihletett szárnyalását, a Nemzet Színházának szürke deszkái zúzták pozdorjává. Ti mikor csapódtok a morál sebeket osztó penge éles talajára. A szakma, a társulat választ vár. Tőletek.
De lehet, hogy tévedek?
Itt már senki nem akar semmit? Egyetlen szempont, a túlélés?. Ez egy szomorú szakma, egy szomorú társulat,
- egy boldogtalan szakma, egy boldogtalan társulat,
- egy megalázott szakma, egy megalázott társulat
- egy átvert szakma, egy átvert társulat,
- egy hazugságba kényszerített szakma, egy hazugságba kényszerített társulat.
- ez egy megfélemlített szakma, egy megfélemlített társulat.
Fortélyos félelem igazgat. Ő a te igazgatód.
És most, ha azt mondjátok nem igaz, akkor hazudtok. Kizökkent az idő oh kárhozat, Nektek kéne helyre tolni azt!
„Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” /József A./
Háttér
Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó szenvedtek színpadi balesetet a Nemzeti Színházban november 10-én, amikor a Rómeó és Júlia előadása közben lezuhantak a díszlet egyik csaknem három méter magas eleméről. Ennek következtében súlyos végtagsérüléseket szenvedtek, meg is operálták őket. A kórházat először Szász, majd Horváth is elhagyhatta néhány nap után, előbbi viszont ismét orvosi beavatkozásra szorult. Úgy tudni, egy kisebb mellkasi sérülés miatt került vissza egy időre a Semmelweis Egyetem klinikájára. A történtek után rendőrségi nyomozás is indult, a vezérigazgató pedig felajánlotta lemondását. A kulturális vezetés, és a színház menedzsmentje igyekszik egy egyszerű munkahelyi balesetté szürkíteni Magyarország legsúlyosabb színházi balesetét, vizsgálat ide, vizsgálat oda egyre csak a kérdések sokasodna a válaszok helyett.
A Nemzeti Színházban november 10-én történt balesettel kapcsolatban a színház belső vizsgálata lezárult, egyszemélyi felelősség senkit sem terhelhet. Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója visszavonta lemondását, amelyet elfogadtam
– közölte Csák János kultúráért és innovációért felelős miniszter a Facebook-oldalán.
Udvaros Dorottya 2002 óta a Nemzeti Színház társulatának tagja, azon kevesek egyike, akik Vidnyánszky 2013-as érkezése után is maradtak a színházban. A színpadi balesetről a színésznő így beszélt a Telexnek:
„Amikor Vidnyánszky Attila lett a Nemzeti igazgatója, tudtam hinni abban, hogy különleges előadásokat fogunk létrehozni, és nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz az ő különös, költői színháza. Ez az expresszív megközelítés egészen más, mint az a realista színházcsinálás, amit viszont Ascher Tamáséknál tényleg senki nem csinál jobban. És ott van még a Nemzeti nagy lehetősége, a nemcsak az országban, de Európában is egyedülálló színpadtechnika, amitől sok rendező megmámorosodik. Ennek a technikának volt egy drámai pillanata ez a mostani baleset.
A nagyszínpadon nagy és bonyolult díszletek vannak, de akkor sem történhet meg, hogy három méter magasan egy szereplő kiléphet hátra a vak sötétbe, a semmibe, és nincs ott egy védőkorlát. Ezért ennek az ügynek precedensértékűnek kell lennie, keressék tovább a felelősöket, nem lehet mismásolni, mert nem szabad, hogy még egyszer ez megtörténjen.”
