Kultúra
És Szente Vajk még mindig nem száll le a döglött lóról, avagy esetünkben a Most, vagy soha-ról…..
Szente úr, most komolyan, miért kell hülyét csinálnia magából egy amúgy a kezdetekkor, amikor még nem NER-esedett el tehetségesnek mondott színész-rendezőnek? Mennyi, vagy mi lehet ennek az ára a „piacon”? Miért nem elég, hogy elverhetett a haverjaival 6.000 millió közforintot egy filmre, aminek az elején és a végén ott díszeleg a neve? Hogy egy hónappal a bemutatása után a kutya sem kíváncsi rá? Erre azért lehetett számítani, nem?
A közönség ítéletet hozott, kár erőlködni!
Szente Vajk, a Most vagy soha producere arról beszélt a Blikknek, hogy egyelőre nem mondja ki, hogy sikeres lett a film, hiszen
„hogy sikeres volt-e a film, arra térjünk vissza 2048. március 15-én. Ha a forradalom kétszázadik évfordulóján ez a mű az akkori generáció számára is megkerülhetetlen lesz, akkor merem majd kijelenteni, hogy sikerművet alkottunk.”
Szente szerint nincs baj azzal, hogy a film kapott kritikákat, bár szerinte
„abban a pillanatban, hogy a művészeti térből politikai térbe téved át a diskurzus, már nem lehet művészeti kritikaként értelmezni”(…) Azt a véleményt, miszerint minden rossz benne, embert próbáló dolog elfogadni. Ilyen nincs, mert ahogy más filmes alkotásoknak, úgy a Most vagy sohának is vannak erényei…”
Arról nem beszélt fent nevezett, hogy minek nevezi a potenciális nézők teljes hiányát. Lassan teljesen üres termekben vetítik a filmet az arra „erőteljesen megkért-megfizetett” mozik, amik a tuti bukó ellenére még műsoron tartják az opust. Azoknak mindenképpen ajánljuk a vetítéseket, akik egy kis magányra vágynak, hogy kiszakadhassanak a mókuskerékből, eltűnhessenek egy kis időre a kíváncsi szemek elől.
Emlékeztetőül…
Március 17-én -két nappal a bemutató után!- írtuk: pár nappal a „felállva tapsolós, meghatottságtól könnyezős” bemutató után a 6 milliárdból készült Rákay-szuperprodukciót féláron kínálják a Budapest-közeli Csömörön. A hvg.hu egyik olvasója vasárnap csömörön vett részt egy református istentiszteleten, ahol az igehirdetés végén a lelkész bejelentette, hogy
a gyülekezet tagjai 50 százalékos kedvezménnyel nézhetik meg a Most vagy soha című filmet.
A reformátusok számára akciós vetítést virágvasárnap 15 órakor tartották a Pólus Moziban. Az nem derült ki, hogy Balog Zoltán egyháza más gyülekezeteinek is lesz-e lehetősége hasonló kedvezménnyel megnézni a kurzusfilmet, vagy a csömöri gyülekezet egy egyéni megállapodást kötött az érintett mozival. A lelkész mindenesetre a bejelentés végén azt mondta:
köszönjük a felajánlást!
Csak úgy….
Szente Vajk azt is rosszul mérte fel, hogy az olvasói emlékezet annyira rövid, hogy feledésbe merült az, amikor pártszimpatizáns társa, Bencsik András húzta le a keresztvizet a „műről„, hiszen Őt nehéz lenne azzal vádolni, hogy ideológiai ellenérzés okán tette és nem azért, mert vacak a produktum:
„rossz dolog egy hazafiasnak szánt műalkotásról rosszat írni, de még annál is rosszabb egy ilyen műalkotást végignézni. Márpedig a Most vagy soha! című film minden vonatkozásban rossz lett, amit a rengeteg ráköltött pénz sem tesz elviselhetőbbé.”
Bencsik Gábor is leírta véleményét közösségi oldalán:
„Nem mentség. Rákay Kálmán, aki szereti Philipnek szólíttatni magát, bár nem tudom, egy magyar ember miért akar angol nevet magának, szóval Rákay Kálmán holywoodi léptékú pénzből csinált egy filmet 1848. március 15-ről. Olyan, amilyen, egyeseknek tetszik, másoknak nem.
Hogy Rákay Kálmán a rendelkezésére álló összes fórumon dicséri és dicsérteti a maga produkcióját, az legföljebb ízléstelen, de ilyet már láttunk. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a hazafiasságot összemossa a saját művészi teljesítményével, és pusztán a témaválasztásra alapozva hazafi kötelességnek minősíti a produkciójának elismerését, a bírálatot pedig hazafiatlannak, sőt egyenesen árulásnak nevezi.
Galsai Pongrác, a nagyivó író mondta egyszer, hogy az antialkoholizmus nem mentség a tehetségtelenségre. A hazafiság sem az.
Ha nemzeti színekbe csomagolva a dilettantizmus is elismerést arat, abból hamar kontraszelekció lesz, amiből pedig elkerülhetetlenül hanyatlás következik.
Egy társadalom legnagyobb értékei közé tartozik, hogy képes-e a köreiben létrejött alkotásokat és alkotóikat a maguk jelentősége szerint értékelni. Ha elveszíti ezt a képességét, az egész közösség megfizeti az árát.
A Most vagy soha helyes értékelését nem Rákay Kálmántól várom, ez nem is az ő dolga, neki ebben nem osztottak szerepet. Az értő kritika feladata, hogy közéleti elfogultságoktól mentesen magát a művet minősítse. Rákay csupán annyit tehet, hogy okul belőle.”
Kép facebook
