Konok Péter: … az iparszerű elhallgatás tipikusan huszadik századi jelenség….

Eisenhower nemigen gondolhatta, hogy lesznek holokauszttagadók.

Nem is gondolta. Mi már tudjuk, hogy lettek. (Amúgy valójában igen kevés igazi holokauszttagadó akad, sokkal többen vannak, akik inkább igényelnék, mintsem tagadnák. Sokkal inkább relativizálni szokás, mint egy az egyben letagadni. És – leszámítva néhány agyamentet – a holokauszttagadók pontosan tisztában vannak a holokauszt tényeivel, csak éppen holokauszttagadásban utaznak. Manipulátorok.)

És hogy miért problémás ez az „idézet”?

Azért, mert a történelemhamisítás eszközével próbál küzdeni a történelemhamisítás ellen. Ha holokauszttagadó (vagy -relativizáló) lennék, ez elég magas labda lenne: lám, a hamisítók kiabálnak hamisításról, TEHÁT – mondanám egyszerű közönségemnek – az egész nem igaz. (Hogy ebben valójában nincs semmi kauzalitás? Akiknek szánnám, észre sem vennék.)

Az efféle hamisítás nem morális, nem etikai kérdés (vagy legalábbis nem elsősorban az). Sokkal inkább praktikus: ha – bármilyen okból és szándékkal – hozzájárulunk az információs fehérzajhoz, a hírek és tények esetlegességének és viszonylagosságának tervezett káoszához, akkor azokat erősítjük, akiknek érdekében áll ez a kognitív entrópia, a tudás, az ismeretek ellehetetlenítése. Ha a szimpatikus hazugságokat elfogadjuk, nem leszünk képesek felismerni a hazugságot (vagy az igazságot) akkor sem, ha ellenünk, akkor sem, ha – úgymond – „velünk” van.

Bőven eléggé szar a világ körülöttünk,

teljesen felesleges igazságnak maszkírozott kitalációkkal ábrázolni. Attól csak még szarabb lesz, még fenyegetőbb.

(forrás: Konok Péter közösségi oldala)

Kapcsolódó

Konok Péter: alapvetően az egész rendszer jókora baj….