Mondhatjuk, hogy mindenkit érint az öregedők társadalmi, államilag sugallt leírása. Nincs olyan honfitárs, aki vagy ne lenne kora okán érintett, vagy ne lenne a felmenője miatt „csoporttag”. Ha belegondolunk, ha nem, az idő múlása mindenkivel „megesik”, így, ha pillanatnyilag még nem is érzi, de biztos, hogy öregszik.
Ágoston László közösségi oldalán hívja fel a figyelmet a nem mindig végig gondolt jelenségre:
Korunk egyik legnagyobb problémája, hogy az idősek elértéktelenednek. Ha már nem feszes a bőr és nem alkalmazkodik valaki jól a változásokhoz, hamar leselejtezi a társadalom.
Iszonyú nehéz lehet ma idősnek lenni. Külföldre kényszerből elmenekült gyerekekkel-unokákkal, egy digitális kor előtti gondolkodásmóddal a huszonegyedik század közepén. A mindannyiunk által sokat látott hangjukat hallató megtévesztett idősek százezrei sem csinálnak semmi mást, csak próbálnak tíz körömmel kapaszkodni az életbe, a kapcsolatokba, jelentősnek és hasznosnak maradni egy olyan korban, amely hátrahagyta őket.
A mi felelősségünk tudni róluk. A mi felelősségünk felhívni, meglátogatni őket. Tudatni velük, hogy jó, hogy még itt vannak velünk. Átvenni tőlük a tanítást, amit tudnak adni – és milyen sokat tudnak!
A korunk nem az idősek kora. De ha a fiatalságunkban elfelejtkezünk róluk, jó ha tudjuk, hogy az ő sorsuk miránk is vár. Bármilyenné is tegyük azt!
Az alábbi videót a Jó Szó facebook oldalán találta, az alábbi felirattal:
És akkor most vedd fel a telefont, hívd fel! Kopogj be hozzá és kérdezd meg, hogy van! Nem is tudsz róla, de van, aki már nagyon régóta várja a jelentkezésedet!
Ne hagyja, hogy szerettének ki kelljen bírni! Szerintünk.