Budapesti hétköznapok
Egynyári barátság – In memoriam Balázsovits Lajos
Alighanem a véletlen műve, hogy néhány nappal Balázsovits Lajos halála utána a Magyar Mozi TV csatorna Jancsó Miklós zseniális filmjét, a „Szerelmem Elektrát” vetítette. Csak ültem és elmerültem az igazán nagy művészek, hogy csak néhányat említsek közülük: Törőcsik, Madaras, Cserhalmi Jobba Gabi, Cseh Tamás, Jordán Tamás, na és persze Balázsovits „egyszer volt” játékában.
A lezsírozott riportalany
Hosszú, hosszú évekig csak jó ismerősök voltunk Balázsovits Lajossal, neve ott szerepelt a bármikor felhívható „lezsírozott” riportalanyaim között, akikkel mindenről jókat lehetett beszélgetni, de ennyi volt a kapcsolatunk és nem több.
Tordy Géza, a katalizátor
Tordy volt az a jó barát, akivel időnként kiültünk egy-egy teraszra és akkor a VILÁG -így csupa nagybetűvel- jól „meg lett váltva”, persze ez még néhány évtizeddel azelőtt volt , hogy Tordy kiábrándulva mindenből elvonult tihanyi tuszkulánumába.
És jött az a tavasz na meg a nyár
Egyik agymenésünkön kitaláltuk, hogy melyikünk vetette fel, nem tudom már, hogy meg kellen csinálni Joseph Heller akkortájt megjelent új regényét az „Isten tudja” címűt monodrámának Darvas Iván szereplésével Géza rendezésében. Az pedig, hogy hol, egy percig sem volt kérdéses, fizettünk és indultunk is „a Lajoshoz”.
Így kezdődött az a bizonyos egynyári…
Az előadásból persze nem lett semmi, mert Heller ügynöksége hallani sem akart az ötletről, csak később tudtuk meg, hogy akkor már javában folytak a tárgyalások egy Broadway bemutatóról.
A hír, hogy nem megy a dolog egyikünket sem törte le igazán, de az ügy nagy nyeresége volt az a néhány hónapos barátság, ami Lajos és köztem szövődött. Nem sok terasz maradt anno „ületlen” részünkről. Sütött a nap, a fene se akart szomorkodni, így aztán szinte csak vidám, jókedvű történetek, múlt béli nosztalgiák kerültek szóba. Akkor mesélte el azt is, és minden keserű szájíz nélkül, hogy Ray Cooney „Miniszter Félrelép” című, azon a nyáron színházakat, mozikat meghódító, színdarabját a fordítás elkészülte után először hozzá, a Játékszínbe vitte Ungvári Tamás, majd az ő asztalán látta meg a József Attila színház igazgatója és indította útjára Kernnel és Koltaival a sikerszériát.
Arról is akkor mesélt, hogy még gimnazistaként szeretett bele aszínpad világába, amikor sikerült a kaposvári színház nyári játszóhelyéül használt nagykanizsai művelődési ház színpadára egy próba és előadás között beszöknie, akkor csapta meg díszletekből áradó illat, amit az enyves festék árasztott és ami egy életre rabul ejtette, de mire elvégezte a főiskolát, hiába kereste a kedves illatot, a régi fajta festéket felváltotta időközben a műanyag alapú.
Így jártam!
– mosolyodott el.
És jött az ősz
Valahogy az ősz, a színházi évad, a politikai élet szereplői is aktivizálták magukat, így nekem is sűrűbb lett az életem, ismét eljött a „nagy interjúk” ideje és ez lassan-lassan, szétszedte a párosunkat, és visszazuhantunk oda, ahol a nyár előtt voltunk, továbbra is egymás jó ismerősei lettünk. Tévedés ne essék, nem különböztünk össze semmin, csak hírtelen mindkettőnknek más lett a dolga és akkoriban még elhittük, hogy fontos, amit teszünk. Na erre az élet azóta alaposan rácáfolt, de ez már egy másik történet.
Jó utat Lajos!
