Gondolkozz, használd az eszed és szűrd le a következtetéseidet, hogy ne csak nézz, hanem láss is!

Amiben élünk, az egy demokrácia nélküli, több nevű egypárt-rendszer.

Tehát kéretik elgondolkozni ezen (is) és nem a pártoktól, a nem létező ellenzéktől, a politikai bűnszövetkezettől kuncsorogni megoldásért akkor, amikor a jelen helyzetet ők maguk hozták létre és láthatóan semmi kedvük ezen változtatni. Ha lenne, látnánk…

Arról már nem is teszek említést, hogy mi lenne, ha leszoknánk arról az igényünkről, hogy pártokban gondolkodjunk, miért nem lehet „csak” emberekben, teljesítményben, képességekben mérni a jövőnk léptékeit? Miért kellenek ehhez pártok, amik már nevükben is hordozzák jelentőségüket: a szétszakítottság nagymesterei – és ez bizony a közösségi lét, a közösségi életforma és gondolkodás kerékkötője.

Azonban érdemes elgondolkodnia azon is mindenkinek, hogy mi az a passzivitás, mi az a rezisztencia, mi az, ami felszámolja a társadalom immunrendszerét és mitől ez a lebénított állapot, ami nem engedi, hogy elgondolkozzon bárki emberfia ezen a kies tájon, ami még maradt nekünk, hogy mindezen összefüggések mentén levonja következtetéseit és meghozza lehető legjobb döntését az áhított változás érdekében….

Megosztó téma:

felmerült bennem, hogy miért fontos vallási alapon definiálni önmagunkat és másokat, úgy csekély számítások szerint a Föld bolygó össznépességét? Miért lényeges, hogy valaki milyen vallású, van-e egyáltalán vallása, van-e bármiféle elköteleződése a hagyományok, illetve a hétköznapi praxis során?
Miért tartunk még mindig ott, hogy a 21. században hurcoljuk évszázados gondolkodás és átgondolás nélküli reflexióinkat és aszerint osztjuk részekre (!) a világot, hogy valaki keresztény kultúrkörből érkezett-e, vagy másból?
Nem lenne vajon megfelelőbb és univerzálisabb, talán kevesebb széthúzást, ellenségeskedést kiváltó, ám konszenzusteremtésre alkalmasabb definíciója az emberiségnek az, ha országok közösségeit leginkább ETIKAI alapú társadalmi berendezkedésű alapvetésként hoznák létre, amivel a ma annyira áhított emberszerű létformát meg is lehetne valósítani?

Azt szoktam mondani, hogy ha körül nézünk a világban, a politikában, az országok vezetői körében, rendre férfiakat látni – és a világ lángokban áll.

Mi kell egy otthon megteremtéséhez?

Kell egy lakás, amiből otthon lesz, kellenek bele otthonlakók – ez általában nő és férfi – és kellenek használati kellékek, amik kényelmessé teszi az otthont.

Mit ad a férfi és mit ad a nő az otthonteremtéshez? A férfi lehet jó szervező, kivitelező, jó stratéga, megfelelő fizikai képessége okán a fizikai alapjait tökéletesen leteheti ehhez a projekthez.

És mit ad a nő? Nagyon egyszerűen fogalmazva: az otthon melegét. Ezek ugyan kevésbé látványos képességek, de ahhoz fontosak, hogy egy lakásból otthon legyen. Adja a közösségi összefogásra való képességét, adja a kimutatott érzéseit, adja az empátiáját és a gondoskodását, adja a mindenkivel való törődését, a részletekben való elmerülési képességét, az aprólékosságát, a multitasking üzemmódot, a melegséget, a puhaságot, az élhető környezet biztosítását, ahol akár generációk is képesek egymással jól érezni magukat.

Ennek mentén javaslom, tekintsük a Földet egy lehetőségnek arra hogy itt éljen az emberiség még hosszú ideig, és ízlelgessük azokat a szavakat, amik esélyt adnak erre és amelyekkel véget vethetünk annak a romboló patriarchális szemléletnek, ami ma meghatározza országok politikája nyomán azt, hogy a Föld nevű bolygó lakásunk, vagy az otthonunk lesz-e.

Fentiek tekintetében összegzésként megfogalmazható,

hogy akkor lesz változás, amikor nem lesz elég, hogy kizárólag kormányokat akarunk rendszerek átalakítása nélkül leváltani, akkor lesz emberhez méltó élet, ha szemléletünkben, gondolkodásmódunkban mi magunk változunk és ehhez az első lépés az, hogy az ember nemcsak a törzsfejlődés kategóriája szerinti homo sapiens képét mutatja, hanem eljut oda, hogy MORÁLIS lénnyé válik. Amint az emberiség ezen erkölcsi-etikai szintlépése bekövetkezik, akkor történik meg a valódi változás mind lokálisan, mind globális vonatkozásban, ahol embernek lenni jó.

Addig is, change your mindset, please!

Szép, elgondolkodtató napokat kívánok:
Aponyi Nagy Marianna