Egészségünkre!
Normálisok vagyunk mi, hogy tűrjük ezt? – Újabb kórházi leállás: határ a „csillagos pokol”?
A legriasztóbb, hogy a ránk „támadó” saját intézményeink között van az egészségügy is mint rizikófaktor amelynek pedig az első frontvonala kellene kellene, hogy legyen a védelmünkben, és mi még mindig birka módjára tűrünk.
Miközben a magyar miniszterelnök (valahol egy messzi-messzi galaxisban) sikert sikerre halmozva uralkodik boldog népén, itt a valóságban egyre kiszolgáltatottabbak vagyunk és egyre csak tűrünk. Szinte napról napra több veszély leselkedik ránk és ami a legriasztóbb ezek között, az egészségügy, mint rizikófaktor, amely pedig az első frontvonala kellene hogy legyen a védelmünknek. És mi még mindig birka módjára tűrünk.
A sokadik megdőlt „védmű”
„Ez egy elég rossz hír, az Uzsoki Utcai Kórház eddig azért még működőképes volt, most egy alapszakmai ellátás szűnik meg ott határozatlan ideig”- írta Kunecz Zsombor orvos, egészségügyi elemző, majd így folytatja:
„A kardiológiai osztályon és a kardiológiai őrzőben előre nem látható módon egyidejűleg személyi feltétel hiánya miatt nem tudják biztosítani a koronária intervenciót, valamint a súlyos állapotú, monitorizálást igénylő betegek kardiológiai őrzőben történő ellátását.”
Lefordítva, ha infarktust kapsz a kórház hatókörében, keress más távolabbi helyett és ha szerencséd van, még élve megérkezhetsz oda.
Ki emlékszik még?
Volt anno egy egészségügyi miniszter, aki nekilátott az egészségügy modernizálásának, átszervezésének, felkészítésének az újabb kihívásokra. Úgy hívták: Molnár Lajos és Gyurcsány Ferenc SZDSZ-es minisztere volt egészen addig, ameddig a Fidesz által generált népharag el nem söpörte. Azóta kiderült, hogy Molnár doktornak szinte mindenben igaza volt és, ha akkor végig viheti elképzeléseit, terveit, ma valószínűleg nem kellene az egészségügyet a maga pénztelenségével, szervezettlenségével, kórházi fertőzéseivel együtt a betegek egyik ellenségeként -tisztelet a kivételnek- kezelnünk és tűrnünk mindazt, ami ezzel jár.
A mából visszatekintve, amikor az mentők az átszervezés következtében, hol megjönnek időben, hol nem, érdemes emlékezni arra, hogy amikor Molnár miniszter átszervezte a kórházi ügyeleti rendszert, az első napon állt ki Lázát János és kiáltotta világgá, hogy megvan az átszervezés első halálos áldozata, mert egy beteget nem fogadott a hódmezővásárhelyi kórház és mire az új helyre értek vele, meghalt. Az esetről később kiderült, hogy nem egészen úgy történt, ahogy Lázár telesikoltozta vele a médiát, de mit tudjuk, a „később kiderülő igazságnak” sokkal kevesebb a hangereje, mint a jól felépített rágalomnak, már ha tűrjük.
Nem az „emberi erőforrással” van a gond
Nem bizony, hanem annak hiányával, mondjon bármit is erről a szak(?)tárca.
Az Uzsoki botrányos osztálybezárásának is legfőbb oka a személyzet hiánya.
Az eltelt közel másfél évtizedben a regnáló szinte minden idevonatkozó döntésével tízesével, százasával olykor ezresével is pályaelhagyásra késztetett egyébként elhivatott, kiváló szakembereket.
Persze mit várhat a „polgár”, már ha ez a kiüresített fogalom ér még valamit, egy országban, ahol az egészségügy legfőbb ura a belügyminiszter. Igen, igen Sanyi bácsi minden egyes a szakma felől érkező vészjelzésre, vagy mély hallgatással, vagy kardcsörtetéssel válaszol.
Eddig egy-egy újabb, az egészségügy leépüléséről szóló szörnyű hír hallatán mindig azt hittem, nincs már lejjebb.
Most már tudom, dehogy nincs, határ a „csillagos pokol.”
