Budapesti hétköznapok
Emlékezés Rékassy Eszterre…
Az emlékezés részben a saját fájdalmunk feldolgozása, az emlékezés egy apró remény, hogy talán többen nem feledik, talán, aki nem ismerte, most megnézi a rajzait, mosolyt fakasztó ötleteit, emlékezzünk együtt Rékassy Eszterre!
Az emlékezés részben a saját fájdalmunk feldolgozása, az emlékezés egy apró remény, hogy talán többen nem feledik, talán, aki nem ismerte, most megnézi a rajzait, mosolyt fakasztó ötleteit, emlékezzünk együtt Rékassy Eszterre!
Apja lánya
Eszter 1966-ban született, de én csak 2011-ben találkoztam vele. Munkafelvétel volt, az archívumba kerestünk egyéves projekt munkára, fotók restaurálásához értőket. Sokan voltak diplomások munka nélkül. Leült velem szemben, bemutatkozott s én nem is őt láttam a neve hallatán, hanem felrémlett a szobám falán üldögélő „Rajzoló” című rézkarc Rékassy Csabától. Igen, hamar kiderült az édesapja. Igen ő is rajzol … a kollegám lett. Egy évig alig-alig szóltunk egymáshoz. A projekt végén elköszönésként egy rajzot kaptam tőle.
Így kezdődött
Néztem a madaram. Nem rajzolnál a meséimhez? – kérdeztem.
Elnevette magát – a mosolya, az a kicsit huncut kamasz lányé… – nos, csak akkor, ha olvasom őket és elindul a kezem – válaszolta.
Én is elnevettem magam: No de az is kell, hogy azt rajzold, akiket én látok, amikor a mesét írom…
Így kezdődött. S megtörtént a csoda, ujjai által életre keltek a mesefiguráim.
Ez a csoda ritkán adatik meg, amikor két ember így találkozhat. Így aztán sajnos, csak alig több mint 10 évre lehetett Eszter a – remélem az volt – beszélgető, álmodozó barátnőm.
Rekassy Eszter 1966-ban született Budapesten, művész családban. 1986 és 90 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola, grafika szakára járt. Mesterei: Raszler Károly, Rozanits Tibor. Több országos tárlaton és egyéni kiállításon mutatta be munkáit. Fő műfaja a rézkarc, de illusztrációkat, színes ceruza-, tus- és krétarajzokat is, továbbá fantasztikus művészi honlapokat készített.
Sokat beszélgettünk, leginkább telefonon, és olykor hosszan – bizony gyakran másfélórát is. Szerettem, ahogy legújabb kísérleteiről, a mozgó képekről, a háromdimenziós rajzokról mesélt. Kísérleteinek első darabjait néha elküldte, máskor a Facebookon kápráztatta el követőit mosolyt is fakasztó, zenével színezett ötleteivel.
Ne feledjék Esztert, akivel súlyos betegsége utolsó napjaiban is csak a jövő tervezéséről lehetett beszélgetni.
