Blogbazár
Neked nem lehet, lányom… – Nemzeti jelenkép az útszélén maradóknak…
Mi szegények vagyunk, kislányom. Érd be a vajas kenyérrel reggelire, örülj a húslevesnek ebédre. Tudom, hogy jogász szeretnél lenni, de szakmát kell tanulnod, mert nincs pénzünk támogatni téged az egyetemi éveid alatt, neked nem lehet, lányom.
Tudom, már 30 éves vagy
Nincs férjed, nincs gyereked. Előléptettek, így a szoba helyett most egy lakásban élsz egyedül. De nincs magánéleted, mert rengeteget dolgozol – neked nem lehet, lányom.
Tudom, már idősek vagyunk és betegesek. Alig látunk, mert annyit dolgozol, hogy csak ünnepekre tudsz hazajönni. A munka fontos, hiszen abból élsz, minket pedig nem látsz – neked nem lehet, lányom.
Tudom, a kicsi Fanni az utca végén fodrászatot nyitott, mert a férjének volt elég háttere felvenni a hitelt rá. Te még mindig csoportvezető vagy a gyárban és élelmiszer eladó a szakmád. Te nem tudsz boltot nyitni, neked nem lehet, lányom.
Tudom, beteg lettél.
Műteni kellene, de nincs rá pénzed, ezért gyógyszert szedsz. Mi is alig élünk meg a nyugdíjból. Nem betegeskedsz, nem sajnálod magad, kezelés helyett dolgozni mész, nem eshetsz ágynak, neked nem lehet, lányom.
Tudom, egyedül vagy. Szeretünk, de segíteni nem tudunk. Mégis mész és csinálsz mindent, úgy ahogy eddig. Nem esel kétségbe. Neked nem lehet, lányom.
Tudom, visszafordíthatatlan a betegséged. A szívünk szakad meg érted. Nem tehetünk semmit. De nem törhetsz össze. Neked nem lehet, lányom.
