Connect with us
Falusi söröző, kedves pultossal, jó kávéval. Előtte náddal borított terasz. A teraszon a bejárattól jobbra, négy-öt vöröslő fejű férfi ül. Nem a naptól pirulnak.
Fogy a pálesz, megissza a ser a habját. Nincs ebben semmi unikum, megvolt a locsolás. Kifújják a gőzt, mielőtt hazamennek a zasszonyhoz. Húsvét van. Ennyi belefér. Nem igaz?! Az atyafiak cigányoznak, migráncsoznak egy sort. Egy kupica, egy szitok, egy krahács.
A bejárattól balra egy ember áll. Hangosan imádkozik magában. Nem néz semerre, csak lefele. Két kezével szorongat egy ásványvizes üveget. Aztán körbe pillant, tétován lép egyet, mintha indulni, vagy leülni akarna, de nem teszi. Ott marad. A roma ember a Miatyánk után elmondja az Üdvözlégyet is. A csapatban ülők harsányan nevetgélnek. A szél veri a nádtetőt.
Nem jut eszembe, melyik könyvben olvastam, hogy a náci Németországban zsidófogót játszottak a gyerekek. Azaz kijelölték, kik lesznek közülük a zsidók, akiket meg kell büntetni, le kell győzni. Az ember lánya nèha hajlamos tévedni az emlékeiben. De hogy a valóságban magyar gyerekek, kisiskolások, migránsosat játszanak, az már nem tévedés, hanem borzalom. A felnőttek bűne…
Az ilyen játékok jóra még nem vezettek…Édes Hazám…
Migráncs-kóstolgató, már a gyerekig ér a gyűlölet – „Te tetted ezt, király”!