Banánköztársaság
Én vétkem, én igen nagy vétkem: húszezres bankóval akartam fizetni…..
Tegye fel a virtuális kezét az, akivel még nem fordult elő, hogy állampolgári kötelességét figyelmen kívül hagyva, ami előírja, hogy ne keserítsd meg felepolgártársad -pénztáros- életét, tarts magadnál aprót, -értsd maximum 5.000.- forintost- ha lehetetlen időben, mondjuk reggel fizetni akar! Sejtettem, hogy sokan vagyunk. Az ilyen „ballépésnek” beláthatatlan következményei vannak 2023 Magyarországán….
Tegye fel a virtuális kezét az, akivel még nem fordult elő, hogy állampolgári kötelességét figyelmen kívül hagyva, ami előírja, hogy ne keserítsd meg felepolgártársad -pénztáros- életét, tarts magadnál aprót, -értsd maximum 5.000.- forintost- ha lehetetlen időben, mondjuk reggel fizetni akar! Sejtettem, hogy sokan vagyunk. Az ilyen „ballépésnek” beláthatatlan következményei vannak 2023 Magyarországán….
Budapesti MÁV-pályaudvar, csütörtök -lehetne bármely nap- reggel
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba érdemes felidézni, hogy a vásárlás alkalmával mi a helyzet: van az eladó és van a „kedves vevő”, akinek annyi a kötelessége, hogy kifizesse a kiválasztott „bármit” és köszönjön távozás előtt. Ellentétben az ott dolgozóval, akinek kötelessége és jól felfogott érdeke, hogy az aktus úgy bonyolítsa le, hogy hogy fent nevezett „kedves vevő” legközelebb is nála költse el az egyre nehezebben megkeresett pénzét. Ezek után olvassa, a közösségi oldalon miként számolt be egy „vétkes” a Magyarországon dívó rutinról:
„Én vétkem, én igen nagy vétkem: úgy érkeztem az állomásra, hogy nem tudtam felváltani a húszezrest, nem volt rá időm. Majdnem vesztemre.
A kártya most nem játszott (halkan megjegyzem, hogy a MÁV-alkalmazás akkora szar, hogy nincs is rá mértékegység), az automatáknál sor állt, nem volt más választásom, mint elkövetni az egyik legnagyobb bűnt, amit Magyarországon elkövethet az ember: húszezressel szándékoztam fizetni a vonatjegyért. 500 Ft-ot akartam fizetni.
Odamentem a pénztárhoz, elmondtam, hova kérek jegyet, a hölgy elkezdte nyomtatni – majd meglátta, hogy húszezresem van. Na most, ami ezután jött, azt még sokat tapasztalt magyar állampolgárként se akartam elhinni.
A nő úgy nézett arra a szerencsétlen bankóra, mintha egy kibelezett kiskutya lett volna, amit neki meg kell ennie.
Olyan modorban és hangerővel közölte velem, hogy mit képzelek, hogy ötszáz forintot húszezressel fizetek ki, hogy zengett tőle a pályaudvar
Nekiállt szóban leckéztetni, hogy aszongya, ő SIMÁN megtehetné, hogy nem adja oda a jegyet. Mert KI VAN ÍRVA, hogy nem köteles felváltani az úgynevezett nagy pénzt. Ekkor már azért mérges voltam, de álmos is, úgyhogy csak kicsit lettem ingerült. És ezzel a kicsit ingerült hangommal mondtam neki, hogy
megtehetné, persze, de mivel látom, hogy iszonyú sok váltópénze van, s problémamentesen vissza tudott adni (addigra már a kiadóban volt a lóvé és a jegy is), én ebben az esetben szépen panaszt tennék. Mert láthatóan csakis az a célja, hogy móresre tanítson, amiért teljesen törvényes, magyar fizetőeszközzel merészeltem fizetni.
Erre ő: AZ A PÉNZ NEM ARRA VALÓ!
Aha, jó. Még ordítozott, amikor elköszöntem és ott hagytam…..”
A hozzászólásokból….
„A Lidlt leszámítva, mindenhol rettegve veszek elő egy húszezrest. Ebből az következik, hogy ha van húszezresem és a Lidlben vagyok, azonnal felváltatom, ha kell kisebb pénz, ha nem.”
„nehéz kérdés, mert én vendéglátós vagyok és pl. én sem örülök, ha már reggel nyitáskor egy 20assal fizetnek ki egy presszót. számos vitám volt már emiatt, pedig én udvarias vagyok. a legjobb, amikor azt a választ kapom, hogy nekem kötelező visszaadnom. nem, nem kötelező. mert meglepetés, ha nem tudok, akkor nem vagyok köteles, mert lehetetlen nem kötelességem 4.000.000. ft-ot váltónak tartani, ha mind a 200 vendégem 20.000-el szeretne fizetni. főleg, hogy 2,5%ért vált a posta pl. az MnB nyilatkozata kb. ez: a vevőnek is törekednie kell a megfelelő arányú kifizetésre. a modor, stílus persze egészen más kérdés. ahogy a kártya fizetés lehetőségének hiánya is.”
„Mikor a boltokban tőlem is lekezelően megkérdezik, hogy ” kisebb nincs? ” , én csak annyit válaszolok, hogy minden bankjegy ugyanekkora! Azokat az arcokat érdemes lenne lefényképezni…”
„Egyszer fizettem nagy címlettel két kávéért reggel 8-kor, a kiscsaj veszettül forgatta a szemét. Amikor visszajött a visszajáróval, elnézést kértem az okozott problémáért, ő pedig elnézést kért a viselkedéséért. Ja, ez 25 éve volt, Horvátországban.”
„Ez a 20ezressel fizetés Magyarországon valami tabu” „Á, a klasszikus mondatok és élethelyzetek, már sok-sok éve. Kiegészítésként itt van még pár permutáció.
A hangsúlyt és az arcokat mindenki odafogja tudni képzelni hozzájuk.
– Mindenki 10/20 ezressel fizet ma?!
(Épp, amelyik bankjeggyel kíséreltél meg fizetni, ugye. Ha fizetés körüli dátumkor kísérli meg a vevő ezt a pimaszságot, az valljuk be, tényleg rendkívül meglepő jelenség lehet a kereskedelemben, de en bloc, bármely szolgáltatási területen).
– Mindenkinek ennyi pénze van?! / Mindenki ilyen gazdag?!
(Igen, itt mindenki. Sajnos a 47 000 Ft-os bankjegy továbbra sem hivatalos fizetőeszköz, így max csak 20 000 Ft-ossal tud valaki fizetni. Tudom, tudom. A mai világban még az is hatalmas összeg, akár egy jó pár napot lefedő élelmiszer ellátás is kijöhet belőle egy főre, ha nem fancy-skedjük túl a dolgot).
Ritkán használok MÁV appot, de androidon nagy gondom nem volt még vele (eddig, legalábbis).
A sok kedves, ügyfélbarát Gollum nénitől/bácsitól még egy enyhén bugos (de még használható) app is élhetőbb lehet.”
„Na legalább kiderült, h létezik olyan hely, ahol a 20 000 Ft nagy pénznek számít…”
„Igazi magyar tempó. Ezek a helyzetek mutatják, mennyire befeszültek, frusztráltak és bunkók a magyarok. Igen, tudom, nem mindenki…”
