Blogbazár
Jávor Benedek: Polt és a tények
Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.
Polt Péter rendesen alákérdezős Magyar Nemzet-interjúban próbálja magyarázni a bizonyítványt, hogy miért is voltak képtelenek ráakadni a nyilvánvaló bűncselekményekre az Elios-ügyben, miért fél úgy Fidesz és annak a Legfőbb Ügyészségen működő alapszervezetei az Európai Ügyészségtől, és miért hülye mindenki Európában, akivel szembe megyünk az autópályán.
Szinte minden mondata aranyat ér az interjúnak,
de most csak néhány állításnak mennék utána, amelyek jól illusztrálják, hogy az adatok szelektív használatával és szisztematikus csúsztatásával hogyan lehet a valóságnak pontosan az ellenkezőjét sugallni.
Polt az LÜ nyomozási teljesítményét mentendő az OLAF-jelentések végrehajtásának kapcsán Írországot és Finnországot emlegeti. Hamár azonban idézget az OLAF éves jelentéséből, akkor nem ártana, ha ezt pontosan tenné, és nem csak szemezgetne az adatokból. Polt azt mondja, hogy Írországban és Finnországban 0 százalékban vették figyelembe az OLAF ajánlásait.
Ha azonban jobban megnézi a főügyész úr, akkor láthatná, hogy Írország és Finnország együtt sem részesül tized annyi pénzzel sem a kohéziós alapokból, mint Magyarország: Írország 1,19 milliárd euróban, Finnország pedig 1,47 milliárd euróban részesül a 2014-2020-as időszakban. Magyarország egyedül kap ugyanebben az időszakban 33,6 milliárd eurót .
Magyarán a két országban gyakorlatilag alig használnak fel uniós közpénzt, szemben Magyarországgal. Ezzel (meg persze a rendszerszintű korrupció hiányával) összefüggésben Finnországban 3 ügyben, Írországban pedig 2 ügyben folyt OLAF vizsgálat, de ebből egyet még nem zártak le (15-ös ábra az OLAF jelentésében).
Magyarország esetében eközben 20 ügyről még nem döntött az ügyészség,
és amiben döntött, 17 ügy, ebből kevesebb mint a felében 8 ügyben emeltek vádat, 7-ben egyáltalán nem. Tehát az összes ügyek száma is tizedannyi az említett országokban, mint Magyarországon. Arról nem is beszélve, hogy ha jobban megnézzük a 14-es ábrát is, akkor láthatnánk, hogy az OLAF vizsgálatok pontosan 0,00%-ban érintették a kohéziós alapokat ebben a két országban. Ezzel szemben Magyarországon a teljes kohéziós alap költségvetésének közel 4%-át (3,92%) érintik az OLAF ajánlásai, ami egyébként az Uniós átlag 10-szerese… és az Unióban a legrosszabb mutató! Még Románia és Bulgária is jobban teljesít nálunk.
És egyébként ha megnézzük közelebbről, akkor az is látszik, hogy sem Finnországgal, sem Írországgal szemben nem indult OLAF vizsgálat 2017-ben, viszont csak Magyarországot érintően 10 nyomozás is indult. (4-es ábra)
Végezetül:
mindig is világos volt, hogy Magyarországon a korrupcióval kapcsolatban egyetlen mindent felülíró szabály van. Az, hogy ez állami monopólium. A kormány meg a hatóságok szigorúan fellépnek a korrupció privatizálásával szemben. Itt a Fideszen kívül senkinek nincs joga lopni. Éppen ezért – és persze a statisztika kozmetikázása végett – az ügyészség eljár a kishalak ellen, azokkal szemben, akik saját szakállukra űzték a szakmát, vagy fideszesként eltérítették a közpénzek elcsalását a saját zsebük irányába. De a rendszer részét képező intézményes korrupcióval szemben Polt Péter soha, egyetlen érdemi lépést sem tett. Azok az ügyek érinthetetlenek és érintetlenek.
És még egy megjegyzés:
az Európai Parlament választott politikai szerv, annak Költségvetési ellenőrző bizottsága is politikai szerv , mindig az volt, és mindig az is marad. És ezeknek a politikai szerveknek éppen az a feladatuk, hogy ellenőrizzék a szakmai alapokon működő hatóságokat. Ezért van beszámolási kötelezettsége az ügyészségeknek és a Legfőbb Ügyésznek, az ÁSZ-nak vagy az ombudsmannak az Országgyűlés felé. Ez a népszuverentiás elve.
Tehát, ha Polt Péter azt várja, hogy az EP-ben ne végezzenek politikai munkát, ahhoz, hogy együttműködjön az uniós parlamenttel, akkor Polt Péter nem csak hogy soha nem fog az EP-vel együttműködni. De ez azt is jelenti, hogy megkérdőjelezi a népszuverenitás elvét, és nem hajlandó az európai állampolgárok választott testületének, az Európai Parlamentnek az ellenőrzési jogosítványait elfogadni. Végső soron nem kíván beszámolni a főügyész a népnek. Ami elég világos üzenet arról, hogy a népfelség helyett kinek fennhatóságát tekinti magára nézve kötelezőnek. Csak akkor itt nem az EP pártpolitizál, hanem Polt Péter.
