Migránsok és polgárok – Van még remény

Gyanútlan baktattunk a Nyugatinál, köröttünk sok féle ember sietett útjára. Arrébb egy sovány, fáradt cigánylány? asszony állt, körötte négy fiú úgy háromtól tizenkettőig és számtalan szatyor bújt fáradt lábaihoz. Mikor mellé értünk, egy idősebb asszony szólított meg, mellette két fáradt arcú gyerek, kezében szatyrok: megbocsájt, – kezdte – segítene? hol találjuk a metrót, ami innen a Keletibe visz? Onnan indul a vonatunk…

Úgy volt, hogy várnak minket itt

Egyszerűbb innen trolival – mondtuk – a 73-as odavisz …. – s már mentünk volna tovább.
Még sose jártunk Pesten – mondta az asszony –

nem ismerem ki magam és el kell érni a vonatot ami Münchenbe visz, ott már vár minket a lányom . Úgy volt, hogy várnak minket itt is. .de ..- nem volt harag a hangjában csak több hónapos fáradtság …Hajnalban indultak Ukrajnából…taxival a határig, aztán busszal Nyíregyházáig és onnan vonattal a Nyugatiba….

Felszálltunk együtt a trolira

…a hat gyerek és a fiatalasszony hangját nem hallottuk,…cipelték a csomagokat és szófogadóan felszálltak, leültek a trolin…csak a nagymama, mesélt, kérdezett….a troli vezetőt is, ha Ukrajnából jöttek mutassa-e meg az útlevelét és, hány jegyet vegyen? – ígértük ezt megoldjuk…de a troli vezető rájuk mosolygott és azt mondta:

nem kell jegyet venni….végül is a gyerekek 14 év alattiak, a nagymama elmúlt 65 és az anyuka olyan vékony s hangtalan, hogy észrevehetetlen…

Hányan jönnek a háborús világból és sietnek át az országunkon, bár a mi nyelvünket beszélik, tovább egy ismeretlen világba, hogy biztonságba legyenek?

Remélem épségben megérkeztek és végre kicsit alhattak is…. Mi vár rájuk?  Ennél azért többet, a véletlenen túl is kéne segítenünk a rászorulóknak…!!

(Forrás a szerző migránsokról szóló bejegyzése közösségi oldala.)

(Képünk illusztráció)

Kapcsolódó