„Nemzeti” összeborulás és a demokratikus egység

Nagy ünnep volt szerdán a „parlamentben”a magyar-székely összetartozás okán: a DK kivételével egymás nyakába borultak a pártok, összevissza csókolgatták egymást. Leginkább „nemzeti érzésből” kifolyólagosan – elég undorító volt.

Magyar-székely összetartozás napja?

Hatpárti, akár „nemzetinek” is mondható egység alakult ki a „Magyar-székely összetartozás napjáról” szóló „tárgyaláson”. Csak „Gyurcsányék” maradtak ki.

Megismétlem előző posztomban írottakat:

„Ha van valami, ami visszataszítóan hazug, nyomorult és aljas, az a Fidesz „nemzet- és emlékezetpolitikája”. Magát valamennyire komolyan vevő ellenzék semmilyen részt sem vállalhat benne – talán még igazi ellenzéki részt sem.”

Nincs olyan aktuális és lényeges téma, amelyben elfogadható volna a fideszes bűnszervezettel és a jobbikkal való együttműködés – én legalábbis nem tudok olyat, nem emlékszem olyanra. E pártok nemzet- és emlékezetpolitikája pedig a legkevésbé méltó arra, mert mindenestül hazug és önérdekű.

Nem hiszem, hogy ne lehetne látni, mi ennek a javaslatnak a valódi célja: a román nemzeti ünnep előtt kellett valamit találni, ami megfelelően provokatív. Csak reménykedni lehet abban, hogy a román közvélemény értelmesebb része szó nélkül hagyja a dolgot.

Magam nem tudok másból kiindulni, mint abból, hogy a székelyek magyarok: innen nézve a magyar-székely összetartozás ugyanannyira értelmetlen, mint az egység. Bár az utóbbi talán még az összetartozásnál is problematikusabb, ha politikai nemzetben is gondolkodunk.

De hagyjuk a kérdést, mi értelme ennek a provokációnak – nézzük csak azt, mit jelent ez Magyarországon belül.

Ami a Jobbik „nemzetpolitikáját” illeti, kétségtelenül „differenciáltabb” a korábbinál – ám nincs semmilyen ok azt hinni, valóban felülvizsgálták volna a korábbi zsidózó-cigányozó-buzizó „nemzetfelfogásukat”.

Ami viszont a Fideszt illeti, semmilyen kétség sincs: vagy 20 éve művelik – hol hangosabban, hol csendesebben, sunyin, de folyamatosan – a zsidózást, cigányozást, buzizást. Vagy 20 éve szolgálja ezt a „politikát” a Fidesz „szellemi hátországa” és közpénzből fölhizlalt médiabirodalma.

A kormánypárt „nemzet- és emlékezetpolitikájának” szerves része a Horthy-kultusz

A Fidesz „nemzetpolitikájának” legfontosabb belső eleme a nemzet fosztogatása. De közpénzből adnak támogatást, „bőkezűen”, határon túli vazallusaiknak is. Mert vazallusokká tették a legtöbb kisebbségi magyar szervezetet – amelyik megőrizte önállóságát, mint például a Híd-Most, azzal szóba sem áll. A legszomorúbb eset az RMDSZ-é, amely már szinte semmit sem őrzött meg egykori önmagából.

A Fidesz „nemzet- és emlékezetpolitikájának” szerves része a Horthy-kultusz meg a német birodalmi sas által megerőszakolt Gábriel; a kamuintézmények sora a Veritasszal és a Nemzeti Közszolgálati „Egyetemmel”, az MTI-vel és a „közmédiával”, a jelentős részben már elfoglalt igazságszolgáltatással. Épp most hozzák létre a „Nemzeti Tájékoztatási Irodát”, az országos egységes tájékoztatásért… E politika következtében szakadt szét a magyar nemzet, mégpedig egymással szóba állni sem igen képes (a Fidesszel nincs is értelme) részekre, miközben példátlan „nemzeti egységről” hazudnak. De hát aki nincs velük, az nincs…

E politika hosszú évek óta a „kereszténységgel” való szemérmetlen üzérkedésre épül: „keresztény Magyarországról” beszél a hatalom, miközben a magyaroknál csak a csehek kevésbé vallásosak.  A sokszínű, modern, felvilágosult Magyarországot akarják visszagyömöszölni valamiféle középkori bugyorba. A „keresztény” kultúra e hatalom számára a templomi félhomályt jelenti.