Őszintén szólva nem nagyon értem azt az elemi erejű felháborodást, ami azt követően robbant ki, hogy a fidesz néhány előkóstolója megpendítette, hogy a magyar kormány kiléphetne az Emberi Jogok Európai Egyezményéből.

Azért nem értem, mert valójában a magyar kormány már réges-régen felmondta ezt az egyezményt

Itt van például a legelső a kínzás tilalma, mely szerint “senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni”. Márpedig a magyar kormányt a Strassbourgi Emberjogi Bíróság rendre elmarasztalja a menekültek éheztetéésért, amit a civilizált országokban emberkínzásnak tekintenek, és ugyanebbe a kategóriába tartozik az elítéltek emberetelen körülmények közötti fogvatartása, amelyért a bíróság által jogszerűen megítélt kártérítést sem hajlandó kifizetni a kormány.
Ugyancsak rendre sérül nálunk, azaz elv, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy (büntető) ügyét független és pártatlan eljárásban tárgyalják, hiszen a kormány 10 éve próbál folyamatosan nyomást gyakorolni a bíróságokra, az ügyészség pedig a politikailg kényes ügyekben nem a bűnt, hanem a kormány politikai ellenfeleit üldözi.

Bár az EJEE szerint mindenkit megillet a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog,

a kormány médiapribékjei rendszeresen megsértik a politikai ellenfelek ehhez fűződő jogát, amikor olyan valódi vagy hamis információkat hoznak nyilvánosságra róluk, ami a legszűkebben vett magánéltükhöz tartozik. Ami pedig a gondolat, lelkiismereti- és vallásszabadságot illeti, nos ez már régen nem létezik Magyarországon. Egy olyan országban, ahol az egyházi státuszt odaítéléséről politikusok dönthetnek, és ahol minden lehetséges eszközzel megpróbálják ellehetetleníteni azokat az egyházakat, amelyek nem szegődnek a kormány szolgálatába, ott sem lelkisimereti sem vallásszabadság nem létezik. Ugyancsak tiltja az Egyezmény külföldiek poltikai tevékenységének korlátozását, így tehát a külföldről is támogatott civil szervezetek vegzálása, tevékenységük ellehetetlenítése is sérti az aláírt egyezményt.

Az Egyezményhez csatlakozó országok korlátozás nélkül vállalták magukra nézve a bírósági ítéletek kötelező erejét és végrehajtását

Márpedig ami most a gyöngyöspatai romák és az elítéltek jogerősen megítélt kárpótlása kifizetésének megtagadása terén történik, az nyílt semmibevétele az emberi jogi egyezményeknekben foglaltaknak. Az Egyezmény szerint

“Az államnak az oktatás és tanítás terén vállalt feladatkörök gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz és tanításhoz való jogot”.

Nálunk azonban az állam nap mint nap megpróbálja kivonni a gyermekeket a szülői döntések és választások hatálya alól, és saját avitt, szélsőjobboldali, gyűlölködő világnézetét rákényszeríteni a gyerekekre.

Az Egyezményhez csatlakozó országok vállalták, hogy országukban rendszeres időközönként szabad és tisztességes választásokat tartanak,

már pedig ez a követelmény Magyarországon 2010 óta nem valósul meg, a kormánypártok a rendelkezésükre álló tisztességtelen eszközök – nyilvánosság manipulálása, csalás, szavazatvásárlás, gerry mandering, megfélemlítés, zsarolás stb. – sorával torzítja el a választások eredményét.

Amikor tehát a kilépés gondolatának várható fogadtatását szondázzák, akkor csak arról beszélnek, hogy nemzetközileg is deklarálnák azt a 10 éve tartó bevett gyakrolatot, hogy nem tartják tiszteletben a Egyetemes Emberi Jogokat, és rendre megsértik a közösségi normákat. És lehet, hogy ez így jobb is lenne. Mert akkor talán a fejlett világ politikai vezető sem fordíthatnák el álszent módon a fejüket attól, ami Magyarországon történik, és nem viselkedhetnének úgy, mintha Magyarország csupán a közösség egy csintalankodó tagja lenne, amit elég néha megdorgálni, hanem egyértelművé válna, hogy a magyar kormány kiiratkozott a megbízható, tisztességes európai jogállamok sorából.

Forrás

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét