Aki kérdez: egy töritanár. Aki válaszol:????? Aki elgondolkodik: remélhetőleg Ön, kedves olvasó!

Tisztelt Politikusok! Tisztelt Oktatásirányítók! Őszinte tisztelettel, reményekkel tele írom Önöknek ezt a levelet, hátha elolvassák, és elgondolkodnak a válaszokon. Nem teszek mást most, mint kérdéseket teszek fel Önöknek, amikre kérem, magukban, kezüket a szívükre téve, őszintén válaszoljanak, majd tegyenek legjobb belátásuk szerint.

Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak,

ha az iskolából fáradtan, kedvetlenül a hazatérnek az iskolából, miért kell neki ezt tenni?

  • Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk egy leharcolt, festetlen teremben, rozoga padokban töltsön el naponta 6-8 órát?
  • Önök engednék, hogy a gyermekük, unokájuk veszélyes körülmények között, a lépcsőn, raktárban rohangálva tesizzen?
  • Önök meg tudják magyarázni gyermeküknek, unokájuknak, hogy miért jönnek-mennek a tanárok az iskolában?
  • Önök meg tudják vigasztalni a gyermeküket, unokájukat, amikor a kedvenc tanáruk elmegy az iskolából, mert nem bírja és emiatt szomorú a kisdiák?
  • Önök el tudják fogadni, hogy gyermekük, unokájuk szakóráit éppen az a pedagógus tartsa, aki ráér, mert nincs szaktanár?
  • Önök meg tudják vigasztalni gyermeküket, unokájukat, amikor megszüntetik a kis létszámú osztályát és bekerülne egy nagy létszámú osztályba?
  • Önök csendben tűrnék, hogy az érettségi előtt álló gyermekük, unokájuk vizsgakövetelményeit, használható eszközeit egyik pillanatról a másikra megváltoztatnák, ezzel jelentős hátrányba hozva őket?
  • Önök meg tudják otthon magyarázni a gyermeküknek, unokájuknak, miért hemzseg hibáktól minden tankönyv?
  • Önök tudnak mit mondani a gyermeküknek, unokájuknak, miért fáradt, nyúzott a pedagógusok és miért nincs türelme már semmihez?
  • Önök engednék, hogy a fejlesztésre szoruló gyermekük, unokájuk ne kapja meg a neki szükséges fejlesztéseket, mert nincs rá ember?
  • Önök rá tudnák beszélni felvételiző gyermeküket, unokájukat, hogy miért legyen tanár, mert előremutató életpálya vár rájuk? Nem? Pedig ma szülők ezreinek kell ugyanezeket a dolgokat megmagyarázni a gyermeküknek. Nekik kell valamit mondani ezekre a kérdésekre, problémákra. Ugye, milyen nehéz ez? Nekik is nehéz, és sokszor nem is megy. Mégis kénytelenek tétlenül nézni azt, ami a gyermekükkel történik. Közben persze a hírekben minden rendben van…
  • Önök el tudják fogadni, hogy lelkes, nyitott pedagógusok hagyják ott a tanítást, mert nem bírják a terheket, a rendszert? Tényleg? Mert évek óta ezt történik. Viszik a hátukon a rendszert, próbálnak talpon maradni és megvédeni a diákokat a rendszer hibáitól, viszontagságaitól. De ezt lehet a végtelenségig?
  • Önök őszintén bele tudnak nézni a gyermekük, unokájuk szemébe és tudnak őszintén bocsánatot kérni azért, amit az elmúlt években az oktatással tettek? El tudnak majd számolni a lelkiismeretükkel, ha felnőttként majd számon kérik Önöktől, miért tették ezt velük, ellenük? Nem az lenne a közös feladatunk, hogy a gyermekek fejlődését, előrejutását és boldogságát biztosítsuk nyugodt körülmények között, meghagyva nekik az önfeledt gyermekkort? Csak mondom, Önök most pont nem ezt teszik, sőt, az ellenkezőjét…
  • Nem lenne itt az ideje végre nem csak a jelennel, a spórolással foglalkozni, hanem a jövő felnőtt generáció érdekeit nézni, önzetlenül?
  • Nem gondolnak bele, milyen következményekkel jár ez?

Sokan Önök közül ott voltak a rendszerváltó ifjak között.

  • Emlékeznek még arra, mit gondoltak akkor és miért álltak ki?
  • És ma szemébe tudnának nézni az akkori Önmaguknak?
  • Mert most fiatalok tízezrei néznek az Önök szemébe, és várják, hogy tegyenek valamit, ami segít rajtuk.

Kérem Önöket, tényleg gondolják végig a válaszokat, és tegyünk végre valamit, közösen együtt! Mert nem egymás ellen vagyunk, hanem egymásért. Ezt senkinek sem szabadna elfelejtenie…

Kijelentem, semmilyen pártnak sem vagyok a tagja, bérelt embere.

Párttól, gondolkodásmódtól függetlenül szeretném felhívni a figyelmet, hogy nagy baj van…

Balatoni József  – Jocó bácsi

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük