A nyugdíjas éveit élő XVI. Benedek pápa a minap egy levelében annak adott hangot, hogy a papok által elkövetett szexuális visszaélések a 60-as évek szexuális forradalmának következménye. A pedofília jelensége egészen a 80-as évekig nem volt jelen – így a volt pápa –, s az Isten halálát meghirdető tanítások vezettek el a szexuális erkölcsök összeomlásához, a „homoszexuális klikkek” létrejöttéhez. A megoldás a pápa szerint az, hogy újra Istennek tetsző életet éljünk. Csak zárójelben: hasonló ökörséget és aljasságot mond Veres András, a magyar püspöki konferencia elnöke, aki szerint a liberalizmus mindennek az okozója.


Hát egy nagy túróst!

Mindenekelőtt rögzítsük, hogy a homoszexualitás – enyhén szólva – nem azonos a pedofíliával, s aki a kettőt összemossa, az vagy kínosan tudatlan, vagy aljas gazember. A homoszexualitás persze probléma az egyház számára, hiszen ezzel zsarolhatóvá válhatnak a meleg papok.

És akkor jöjjön a lényeg

A Didakhé, amely a legrégebbi (II. század első fele) ránk maradt egyházi rendtartás (pszeudoapostoli rendtartás) az alábbiakat mondja ki: „gyermeket meg ne ronts, ne paráználkodj.” (Didakhé, II.1.). A 300 körül ülésező Elvirai zsinat LXXI. kánonja az alábbiakat tartalmazza:

„Akik fiúkat becstelenítenek meg, még életük végén se kapják meg a közösségben való részesülést.”

Márpedig – mint az tudható – szabályokat, törvényeket, rendeleteket csak létező, előforduló és legalább viszonylagosan gyakorinak mondható esetek meglétekor hoznak.

De menjünk tovább!

Tertullianus, II-III. századi keresztény szerző De Pudicitia címmel könyvet ír a szexuális bűnökről, valamint arról, hogy saját „mocskos” korában, amelyben gyakoriak az ilyen bűnök, felháborító módon miként képes megbocsátó magatartást tanúsítani az ilyen bűnökkel szemben néhány egyházi vezető. A középkor egyházi és világi irodalma egyaránt komolyan foglalkozott a szexuális bűnökkel, amelyek egyházi körökben is előfordulnak, mint például a szodómia, vagy a fiatal fiúkkal való paráználkodás. Beda Venerabilis VII-VIII. században élt tudós szerzetes például a Genezis-kommentárjában foglalkozik a fenti kérdéssel, s amikor „kimondhatatlan bűn”-nek nevezi, pontosan tudja, hogy a bűnről szinte mindenki tud, mert sokan gyakorolják.

Beda mellett sok más szerző is foglalkozik a fenti problémával (vesd össze pl. Christopher Monk: Sodom in the Anglo-Saxon Imagination). Petrus Damianus, a XI. században élt bencés szerzetes, később bíboros egy egész könyvet ír Liber Gomorrhianus címmel (1051 körül), amelyben a szexuális bűnöket veszi sorba, köztük a szodómiát, a számára legvisszataszítóbbnak nevezett ephebophiliát (serdülő korú gyermekek iránti szexuális vágy), továbbá keményen bírálja azokat az egyházi vezetőket, akik elnézőek az ilyen bűncselekményekkel, különösen a gyermekekkel szembeni szexuális bántalmazásokkal. Amúgy Dante az Isteni színjátékban Petrus Damianust a Paradicsom legmagasabb szférájába, a Hetedik Égboltba (a Szaturnuszba) helyezi (Paradicsom, 21,106-135).

Folytathatnám, de inkább ugorjunk egyet

2001. május 18-án született meg az akkori Joseph Ratzinger (később XVI. Benedek pápa) bíboros, a Hittani Kongregáció feje által jegyzett, szigorúan titkos dokumentum, az Ad exsequendam ecclesiasticam legem, amely belső használatra szánt dokumentumként előírja a feltárt bűncselekményeknek a rendőrség és a nyilvánosság előtti teljes titokban tartását, továbbá azt, hogy a bizonyítékokat a sértett nagykorúvá válását követő 10 évig titokban kell tartani. A rendelkezés megszegőit kiközösítés sújtja.

Ám ez a dokumentum egy 1962-es hasonló dokumentum álláspontját ismétli meg, a Crimen sollicitationist, amelyet Alfredo Ottaviani kardinális, a Szent Officium titkára jegyzett, s amely dokumentumot XXIII. János pápa hagyott jóvá. És ez a dokumentum szintúgy megismétlése volt az 1922. június 9-én született hasonló dokumentumnak, amelyet Merry del Val kardinális jegyzett, s amelyet XI. Piusz pápa fogadott el.

És persze közismert(nek kellene lennie),

hogy például Írországban már az 1930-as évektől, az USA-ban, Hollandiában és Németországban már az 1940-es évektől ismertekké váltak egyházi körökben elkövetett szexuális bűncselekmények, s az USA-ban már az ötvenes évektől statisztikai adatok állnak rendelkezésre: az USA-ban, az 1950-es években eddig 939 esetre derült fény, amely az összes eddigi eset közel 10%-a. Az 1930-as évek előtti időszakról azért nem lehet tudni, s ma már nem is lehet vizsgálni, mert a potenciális sértettek nincsenek az élők sorában.

Viszont, ami a hatvanas éveket illeti,

valóban érintett ez az időszak az egyházi abúzusok történéseit tekintve. Tudniillik kimutathatóan és egyértelműen 1968-at követően kezdődtek meg azok a folyamatok, amelyek a szabad (és nem nyakig beszari) sajtó közreműködésével elindították a lavinát, a nyugati világban történt esetek felderítését, a sértettek megszólalását és az elkövetők bíróság előtti számonkérésének folyamatát. Mindaddig erre nem volt lehetőség, amíg az egyház – így vagy úgy – részesedett a politikai hatalomból, s amíg a sajtó a politikai hatalom kiszolgálója volt.
Pont úgy, ahogy a mai Magyarországon.


Forrás

Kapcsolódó

Dúró Dóra fellebbentette a fátylat egy újabb homoszexualitást okozó kórról: ez a tudás

2 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Az önök cikkeiből árad a rosszindulat és a gátlástalan félremagyarázással alátámasztott zavart keltő manipuláció. A homoszexuálisok 80% a fiatalkorú, gyakran kiskorú, morálisan még éretlen egyénekre specializálódik ezt nyilván ön is tudja. Ezt úgy hívják pedofília, jobb esetben fiatalkorúak megrontása.
    Aki ezt félremagyarázza és szándékosan és hamisan ideologizálja, az vagy kínosan tudatlan, vagy aljas gazember.

  2. Ma talán a leggyakoribb ballib vád a katolikus egyházzal szemben, hogy “pedofilok a katolikus papok”. Nem ismertek ballib körökben azok a statisztikai adatok, melyek szerint a pedofilok aránya nem nagyobb a katolikus papok között, mint a népesség átlagában (amint azt az amerikai John Jay Jelentés kimutatta), és nem gyakoribbak, mint más felekezetek lelkészei között. Viszont vannak társadalmi csoportok, amelyekben ennél jóval nagyobb az arány. Például a pedagógusok. És van, amelyikben még ennél is jóval nagyobb: a homoszexuálisok között. Egy 1988-as kutatási eredmény szerint a fiúgyermekeket szexuális molesztálók 88%-a homoszexuálisnak vagy biszexuálisnak mondta magát. (W.D. Erickson et al., “Behavior Patterns of Child Molesters,” Archives of Sexual Behavior 17 (1988): 83.)
    Tehát a papok között nem különösebben jellemző a pedofília (pederasztia), a homoszexuálisok között igen. Mai szociológiai kutatási eredmények és statisztikai adatok szerint – nem “vélhetően” (mint ahogy Gábor György minden különösebb alap nélkül “sejteti” régebbi korokat illetően), hanem ténylegesen.
    Szóval nem véletlenül Gábor György “kínosan tudatlan vagy aljas gazember”? Az első jelző biztosan találó rá. A második remélhetőleg nem.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét