Henry Kissinger: a koronavírus-világjárvány örökre megváltoztatja a világrendet

A pandémia soha nem látott kihívást jelent, és az Egyesült Államoknak nem csak az a feladata, hogy megvédje polgárait, hanem az is, hogy sürgősen hozzákezdjen a járvány utáni új korszak előkészítésének, és ezt kell tenni a többi vezetőnek is, mert lángra lobbanthatja a világot, ha kudarcot vallanak – írta a The Wall Street Journalban Henry Kissinger volt amerikai nemzetvédelmi főtanácsadó, egykori külügyminiszter.

A megosztott Amerikában hatékony és előrelátó kormányra van szükség

mind léptékében, mind globalitásában a minden eddiginél hatalmasabb akadályok leküzdéséhez – véli a politikus. A társadalmi szolidaritás, a társadalmak egymással fennálló viszonya, valamint a béke és a stabilitás szempontjából döntő kérdés a bizalom. Nemzeteket tart össze a hit, hogy az intézményeik képesek a bajok előre látására, hatásuk csökkentésére és a stabilitás helyreállítására.

Amikor a pandémia véget ér,

sok ország intézményeit ítélik majd meg úgy, hogy azok kudarcot vallottak, és nincs jelentősége annak, hogy ez helytálló ítélet-e, vagy sem. A valóság az, hogy a világ soha többet nem lesz olyan, mint a koronavírus előtt, és a múlt feletti vita csak megnehezíti, hogy megtegyük, amit kell. A koronavírus példátlan erővel csapott le, és exponenciálisan terjed Amerikában. Kissinger szerint az amerikai kormányzat jó munkát végzett az azonnali katasztrófa megakadályozásában.

A végső eredmény azonban csak azon lesz mérhető,

hogy sikerül-e megfékezni a vírus terjedését, és megfordítani azt olyan mértékben, hogy ne vesszen el az amerikaiak bizalma abban, hogy képesek kormányozni önmagukat. Ám minden aktuális erőfeszítés ellenére nem szabad elfelejteni, hogy be kell indítani egy párhuzamos projektet a koronavírus utáni rendbe való átmenet előkészítésére.

A politikai vezetők többnyire nemzeti szinten kezelik a járványt,

de a vírus társadalomromboló hatásai nem ismernek határokat. Az emberek egészségére gyakorolt hatás remélhetőleg csak átmeneti lesz, de a vírus által kiváltott politikai és gazdasági rengések akár generációkon át is eltarthatnak.

„Egyetlen ország, még az Egyesült Államok sem képes legyőzni a vírust pusztán nemzeti szintű erőfeszítéssel. A pillanat feladatai mellett muszáj már most foglalkozni egy globális együttműködési vízióval és programmal. Ha nem tudjuk ezt párhuzamosan megtenni, akkor mind a válság kezelésében, mind a járvány utáni korszakban a legrosszabbat leszünk kénytelenek megélni”

– írta Kissinger.

A Marsall-terv és a Manhattan Projekt tanulságaiból kiindulva

Amerikának három területen kötelessége erőfeszítéseket tenni:

1. Fokozni kell a fertőző betegségekkel szembeni stressztűrő képességet. Az orvostudomány hatalmas sikerei veszélyes önelégültségbe ringatták a világot. Ki kell fejleszteni a fertőzés ellenőrzését szolgáló új technikákat és technológiákat, oltási rendszereket. A városoknak, államoknak és régióknak raktározással, együttműködő tervezéssel és a kutatás ösztönzésével folyamatosan készülniük kell arra, hogy megvédjék a polgáraikat az esetleges járványokkal szemben.

2. Amerikának törekednie kell arra, hogy segítse a járvány nyomán a világban keletkező gazdasági sebek begyógyítását. A 2008-as gazdasági válságból a vezetők sokat tanultak, de a mostani jóval bonyolultabb: a koronavírus által kiváltott zsugorodás – tempójában és globális voltában – példátlannak számít egész történelmünkben, és a szükséges intézkedések, például a társadalmi távolságtartás csak fokozza a gazdaság bajait. Programokat kell kidolgozni a világ legsebezhetőbb populációit fenegető káosz hatásainak enyhítésére is.

3. Amerikának őriznie kell a liberális világrend elveit. A modern kormányzás korai legendája erődített városról szól, amelyet nagyhatalmú – néha despotikus, néha jóindulatú – vezetők védenek, akik mindig elég erősek ahhoz, hogy megóvják a népüket a külső ellenséggel szemben. A felvilágosodás gondolkodói átdolgozták ezt a koncepciót, és úgy látták, hogy a legitim állam célja, hogy gondoskodjon a nép alapvető szükségleteiről: a biztonságról, rendről, a gazdasági jólétről, és az igazságosságról, igazságszolgáltatásról, amelyekről az egyén nem tud gondoskodni. A pandémia anakronisztikus módon újraélesztette az erődített város képét egy olyan korban, amikor a prosperitás a globális kereskedelemtől és az emberek szabad mozgásától függ.

A világ demokráciáinak fenn kell tartani és meg kell védeni a felvilágosodás értékeit

A legitimációval rendelkező, kiegyensúlyozó hatalom globális visszavonulása mind amerikai, mind nemzetközi szinten a társadalmi szerződés megsemmisüléséhez vezet. Ám a legitimáció és a hatalom kérdését nem lehet a pandémia elleni harccal párhuzamosan megoldani. Minden oldalon mérséklet szükséges, mind a belpolitikában, mind a nemzetközi diplomáciában, és ki kell jelölni a prioritásokat.

„Korszakalkotó időszakban élünk. A vezetők előtt álló történelmi kihívás az, hogy kezeljék a válságot, és közben építsék a jövőt. Lángra lobbanthatja a világot, ha a kudarcot vallanak”

– írta Henry Kissinger.

Forrás

Egy hozzászólás itt: “Henry Kissinger: a koronavírus-világjárvány örökre megváltoztatja a világrendet

  • 2020.04.11 - 15:47
    Közvetlen hivatkozás

    Kedves Attila! Örülök, hogy elolvashattam! Annak ellenére, hogy ez egyike a föbb véleményáramlatoknak, amit érdemes egybevetni Richard Haas és Volker Perthes napokban megjelent véleményével. Az igazság talán inkább középen van. Lesznek fontos változások, de visszalendülés is.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük