„Kikeltek az SZDSZ-fiókák…”

SZDSZ és Fidesz: ég és föld vagy hold és kutya… Micsoda nyomorult korban élünk! Pofátlan, agresszív senkiháziak szólóznak az „ország házában”: olyanok, akiknek neve lábjegyzetet sem fog megérni; olyanok, akik naponta marnának bele abba a bokába, amelyet soha föl nem érhetnek…

Verbális verőlegények

Dömötör Csaba kétségtelenül a legvisszataszítóbb senkiháziak közé tartozik a Fidesz verbális verőlegényei közül – bár nagy a verseny. Napirend előtt szokott villogni – rendszerint azzal, hogy a fölvetett témát nagy ívben elkerülve, összevissza handabandázik, gyalázkodik.

Ami azt illeti, én jó ideje nem is szoktam meghallgatni – de aztán a sajtóban találkozom vele. Most egy DK-s napirend előttire „válaszolva” ezt üzente a Momentumnak, illetve valójában a Fidesz legsötétebb híveinek: „kikeltek az SZDSZ-fiókák”.

Az a benyomásom, hogy amikor ez a banda az SZDSZ-t emlegeti, nem a Retkes Attila-féle szánalmas végre gondol…

Napjainkban a fideszesek részéről megint mindennapos lett az SZDSZ gyalázása. Valahogy mindig olyanokat mocskolnak, akikhez soha föl nem érhetnek: filozófusokat, színészeket, írókat, demokratikus ellenzéket, Sorost, az SZDSZ-t…

Horda-morál…

Erről jut eszembe: egyértelmű, hogy a hosszú ideje űzött sorosozásnak nettó tartalma – ahogy a korábbi filozófusozásnak stb. – közönséges zsidózás; és egyértelmű az is, hogy hasonló szerepe van az újabban ismét fölkapott SZDSZ-ezésnek is.

Ez a bűnszervezet több mint húsz éve a legaljasabb indulatok fölszításából él. Régi nótát, bevált nótát fújnak, évtizedek óta nem tapasztalt gátlástalansággal.

Na de hagyjuk ezt; a régi nótára keressünk régi válaszokat. József Attila Ady emlékezete című versét így indítja:

– Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta
szóval, tettel és hallgatással is?

A kérdés 1930-as; 22 évvel korábban maga Ady így írt erről a témáról:

Sok senki, gnóm, nyavalyás, talmi,

Jó lesz egy kis hódolás és csönd:

Így nem fogok sohse meghalni.

Ha majd egy pillanatra abbahagyják a mocskolódó uszítást, próbálják ezt megérteni…