Kéjbarlangot működtet a tudományos akadémia, a kutatók titkos kóddal jutnak be a kéróba, egy nagy szív alakú ágyon intézik szexuális tornamutatványaikat, nem számít, hogy valaki hatvan- vagy hetvenéves. Mindig is lehetett sejteni, hogy a magyar akadémikus nem megy a szomszédba egy kis keremaringózásért – Rab László közmondásokkal tarkított összefoglalója a 25. hétről.


Kefegate

Régóta lehetett sejteni, hogy valami nincs rendben az akadémia körül, a tudósok a kutatóintézeti munkát látványosan hanyagolták, figyelmüket teljesen lekötötte, hogy bejussanak a kéjbarlangba, adta hírül a megbízható forrásokból dolgozó kormánylap, a szeriőz Riposzt, mely lap a BBC legjobb hagyományait folytatja (és egy pillanatra felötlik bennünk, hogy a Népszabadsággal ellentétben üzletileg is milyen jól megállja a helyét az öldöklő piaci versenyben). Lebuktak hát a koros számítástechnikai kutatók, akik Commodore 64-gyel kezdték annak idején a csajozást, és évtizedeken át félrevezették a kamatyolásról csak álmodó népet, a kormány most már véget vethet az évtizedes alkotmányellenes kufircolásnak.

És szélnek eresztheti a fehérmájú, tömködő akadémikusokat.

A pompás újság cikkének szerény szerzője névtelenségbe burkolózik, nem óhajtja a Pulitzer-díjat, pedig benn járt a pokolban, mindent látott. Várjuk, hogy a többi gyalázatos kutatóintézetet is lebuktassa. Segítünk, hogy teljes legyen a siker. Az őstörténeti kutatóhelyeken – a saját három szemünkkel láttuk – titkos finnugor szektákat működtetnek, és a magukat akadémikusoknak álcázó sámánok vuduszertartásain körömollóval szurkálják Kásler miniszter úr hunbabára formázott alakját. Ez legalább olyan skandalum, mint a kefegate. Követeljük, hogy Palkovics miniszter személyesen állíttassa le a titkos szeánszokat!

Szájában csutora

Megható és jól dokumentált kis ünnepséget tartottak a Karmelita kolostor teraszán, a résztvevők széles nyelvcsapásokkal tehették tiszteletüket a minielnöknél, a téma Magyarország szabadságának elhozatala volt, amelyet, tudjuk, egy személyben maga Orbán Viktor szavatolt. A legdurvább jelenet az volt, amikor Nagy Feró meg merte bírálni („a méz magamagát nyalatja”) a minielnök lila nyakkendőjét. Most egy kicsit aggódunk azért, hogy a méltán híres énekesnek, aki az állambiztonsági szolgálat ügynökének megbízásából (“Koppány küldött, jó úrnőm”) egykor Laborc követként keverte a szart a bevándorlók által elözönlött Kárpát-medencében, nehogy valami baja essék (közmondással élve: könnyű a magos pócról lehullani).

A szabadságkoncert állandó szereplője is feltűnt, a gidák valahol útközben leléptek, Szikora Robi, akit a kommunizmusban papírzsákban és titokban hordtak hittanra, most magányos birkaként tért vissza az akolba (ld még: könnyű a bárányt megszelídíteni). Sebestyén Márta viszont teljes öntudattal énekelte a minielnöknek a dalt, ráadásul közben áthallásosan még gyökérnek is titulálta („Mert a huszár a nyeregbe/ Bele van teremtve, / Mint a rozmaring a jó földbe, Sej, belegyökerezve!”). A mini úgy csinált, mintha csutora lett volna a szájába’, láthatóan nem ismerte a nóta szövegét, hiszen csak a fehérvári huszárok akadémiai tempójáról tud (akik sok kislányt meghágtak), ezért igazi bölcs vezetőként hammogott, ám amikor a refrén következett, bátran nekiengedte a hangokat a nyelvcsapnak. (Azaz: könnyű a szalmaszálat átalugrani.)

Nem gond, ha spicli voltál

A megbékélés egészen újszerű formáival is találkozhattunk a héten. Nagy Feró is említette, ma már nem gond, hogy a Koppányt alakító Dalos egykor jelentett zenésztársairól (ld könnyű két hólyagon úszni). Gulyás Gergely minielnöki szóvivő is arról beszélt, semmi probléma azzal, hogy Szita Károly Krakus fedőnéven egykor a saját családtagjairól is jelentett, megvan ugyan erről a papír, mondta ez a Gergely, de az csak egy papír, attól, mert a tények azt állítják, közel sem biztos, hogy a tények igazak.

Ebből arra lehet következtetni, hogy a Fidesz tárt karokkal várja vissza az egykori besúgókat, nem lehet ma már az gond, hogy valaki régen megbotlott (azaz: könnyű a keszeget megfogni).

Úgyhogy arra biztatnánk mindenkit, jelentkezzen bátran szolgálatra, a régi háromperizés haverok megbízható helyre mentették a dokumentumokat, ki emlékszik már a fránya kommunista időkre. Most megegyezhetünk abban, hogy besúgni egykor nem bűn volt, hanem érdem. Használjunk akkor itt végül egy olyan közmondást, amivel a nagy Fidesz-megbocsátást értelmezni tudjuk: könnyebb a mákot elszórni, mint felszedegetni.

Jöhet a 26. hét. Ha Mária úgy akarja, az aludt tej is elsül.

Egy hete

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét