Ujhelyi: bevallhatom, bizony cidriztem a SzázSzó Találkozó előtt…

Most már bevallhatom mindenkinek: bizony cidriztem a tegnapi SzázSzó Találkozó előtt, hogy vajon mire jutunk ezen a fullasztó későnyári napon azzal a több mint kétszáz regisztrált meghívottal, akik aktív részesei akartak lenni a balatonszárszói hagyományokat követő, de új hagyományt teremtő közéleti összejövetelünkön – kezdte közösségi oldala bejegyzését Ujhelyi István Európai Parlamenti képviselő, az Esély Közösség alapítója.

SzázSzó Találkozó: folytatása következik!

Mert tudtam, hogy a nem kormánypárti nyilvánosság egy része úgyis kisujjeltartva fanyalogni fog rajta, bármi is történik. Mert tudtam, hogy az ellenzéki közélet milyen reményvesztett és lemondó hangulatban van, valamint hányan nem mernek előbújni és csak egy titkolni vágyott üzenetben jelzik: nagyon velünk vannak, de értsük meg, nem jöhetnek, nem lehet. De tudtam – pontosabban szervezői társaimmal: az Esély Közösség tagjaival, valamint a Civil Bázist vezető Horgas Péterrel együtt tudtuk – azt is, hogy valakiknek újra el kell kezdeni a párbeszédet és a kibeszélést, a közös szavak megtalálását és a zárványbuborékok kifakasztását. Hogy nem szabad félnünk kimondani bizonyos félt igazságokat, nem szabad gátolnunk bizonyos dogmák és berögződések meghaladását. Hogy ideje meghallgatni egymást és új gondolatokat, új arcokat, új jövőképet keresni. Hogy legalább meg kell próbálni elindítani valamit.

Sokan azt gondolták, hogy a SzázSzó Találkozó egy újabb zászlóbontás,

valamilyen hátsó politikai ambícióhoz kreált színpad, netán az állampárt kötcsei találkozójának ellentartó rendezvénye. Egyik sem volt. Nem is akart az lenni. Akik emiatt fanyalogtak, emiatt maradtak távol vagy épp többek között emiatt voltak ellendrukkerei a kezdeményezésnek, tévedtek. A SzázSzó Találkozó nem akart több lenni, mint ami: egy nyárvégi közéleti összejövetel, ahol kimondjuk, amit gondolunk egymásról és magunkról, a közös országunkról, az uralkodó rendszerről. Ezt a küldetését – szerénytelenség és elfogultság nélkül állítom – beteljesítette a program. Kétszáz meghívott között tizennyolc civil szervezet és nyolc szakszervezet képviseltette magát, de jelen voltak neves közéleti szereplők, gazdasági szakemberek és művészek, valamint – és ez talán az egyik legfontosabb – a közéletet alakító fiatalok, például az utóbbi időben aktív szerepet vállaló diákmozgalmak képviselői is.

Számomra kifejezetten inspiráló volt például Kuncze Gábor volt belügyminiszter és Perlaki-Borsos Noel, az Egységes Diákfront képviselőjének közös beszélgetése, amelyben két távoli politikusi generáció, egymástól sok mindenben távoli világlátás találkozott. Rendkívül felemelő és megható volt Jordán Tamás színművész előadása a beszélgetések között,

attól pedig most is a hideg rázott, ahogy Szalai Kriszta színművésznő felolvasta Traski Viktor üzenetét, amelyet az ukrán frontról küldött az ungvári egyetem önkéntes honvédő katonai szolgálatot vállalt tanára.

„Fontos nem csak összegyűlni – habár ez is egy nagyon nagy eredmény -, de hallani is a másikat”

– üzente Traski, folyamatos, gyilkos bombázások közepette. De hasonlóan fontos volt Bajnai Gordon volt kormányfő üzenete is, aki – miután személyesen nem tudott jelen lenni – többek között azt írta a találkozó résztvevőinek: Magyarország polgárainak hamarosan választania kell a NER és Európa között.

„A döntési helyzet hamarosan előállhat. Az Európa-ellenes kampány már évek óta folyik. Kompország horgonyán fürge ujjak már bontogatják a csomókat”

Figyelmeztetett Nagy Zsolt színművész is, aki pőre egyenességgel szembesített minket és velünk együtt a teljes ellenzéki nyilvánosságot is azzal, hogy

csak „dagasztjuk a szart”, pofázás helyett tenni kellene, például erősebb jelenléttel és szolidaritással a tanárok és diákok melletti tüntetéseken.

A mindig fanyalgó nyilvánosság egy része most Zsolt – fontos és őszinte – szavain kajánkodik a SzázSzó kárára, pedig épp a lényeget nem látják: ennek a találkozónak az is az egyik küldetése volt (és lesz a jövőben is), hogy végre ne kerülgessünk bizonyos kérdéseket, és merjünk saját magunkkal szemben is kritikusok lenni. Ha karcosan, hát úgy.

Farkasházy: Szárszónak is egy a vége, szükségünk van jövőképre

Legalább többen figyelnek

Minden elhangzott kérdésben, minden egyes szakértői meglátásban, minden elmondott verssorban és minden karcosan kikiáltott mondatban fontos igazságok voltak tegnap délután, amelyek csak előre visznek mindannyiunkat.

• Büszke vagyok arra, hogy a részesei, szervezői voltunk az első SzázSzó Találkozónak.
• Büszke vagyok arra, hogy sokezer forintot gyűjtöttünk össze a helyszínen szervezett jótékonysági aukcióval, amely az Iványi Gábor vezette közösség fenntartásában működő egyik általános iskola életben maradását fogja segíteni.
• Büszke vagyok arra, hogy sikerült létrehozni a közéletünk különböző generációinak egy rendhagyó és hagyományteremtő találkozóját.
• Büszke vagyok arra, hogy minden nehézség és gáncs ellenére olyan közösségi élménnyel távoztunk, amely azt követeli: folytatása következik!

Így lesz. Százszor is így lesz. Sokan voltunk, de néhányan látványosan távol maradtak. Aki nem jött el, most legalább tudja: itt lett volna a helye.