Banánköztársaság
Ülök a hatos villamoson, Orbán meg kádárosdit játszik
Ülök a hatos villamoson, a Margit hídtól a Petőfi hídig megyek, nézem a várost, kellemesen süt a Nap, s közben, mint a többi utas, böködöm a telefonom. Híreket olvasok, no meg nekem szóló üzeneteket. Úgy az Oktogon felé járunk, amikor egy nagydarab, mosolygós ellenőr jelenik meg. Csak ilyen ellenőrt szabadna alkalmazni! Árad belőle a kedvesség és a mosoly. Szinte jókedvű leszek tőle.
Persze én rég elmúltam 65, nem vagyok veszélyben
Vélhetően a velem szemben ülő hölgy sincs. Kicsit irigylem. Nem egyedül vallamosozik, kettőnk lába között ül a kutyája. Barátságos foxi kutya. Hófehér, csak a farka fölött van egy fekete, hold alakú folt. Az egyik kezemben telefon, a másikkal automatikusan simogatom a fejét. Az ellenőr azonban megáll mellettünk. A hölgy idejében feltette a kutyájára a szájkosarat, s az most a szemével mosolyog az ellenőrre.
A miniszterelnök egy lovat ajándékozott a török elnöknek – olvasom. Vajon honnan van a ló? Régen, az „átkosban” voltak neves állami ménestelepek… ha jól emlékszem, a Bábolnai Állami Gazdaság ilyen volt… s most? Ó, azt írja a Google, a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. elődjét Mezőhegyesen még 1784-ben II: József rendelete alapján hozták létre… 2017-ben a kormány úgy döntött, saját céget hoz ott létre… ha saját, az állami-e? vagy van olyan, hogy külön a kormányé?
Visszabújok a telefonomba
A mosolygós ellenőrhölgy megáll előttünk, két nyugdíjas előtt. A kutyának van jegye? – kérdezi a velem szembe ülő, picit kopottasan, de tipp-topp öltözött hölgyet.
– Nincs – mondja halkan, de határozottan.
– Ugye tudja, hogy vonaljegyet vagy bérletet kell venni a kutyának?
Visszabújok a telefonomba. A török elnök egy villanyautót ajándékozott a miniszterelnöknek – olvasom. Elmosolyodom. Micsoda kulturális különbség!!! Mi egy lovat, ők pedig a legmodernebb technikával ellátott autót. Igaz, valaha egy lóért egy országot is adtak – de miniszterelnökünk ebben most biztosan nem reménykedhet.
– Szóval nincs se jegy, se bérlet? – kérdezi kedvesen, még a szeme is mosolyog, az ellenőr.
Reméltem, felajánlja, hogy most nála pótolható, és a helyszínen vett vonaljegy áráért, 600 Ft-ért mindenki utazhat tovább.
Ahogy anno Bábolnán Hruscsov elvtárssal
Hruscsov és Kádár (Böröcz Ferenc archívuma)
A miniszterelnök nagyon örült az autónak – írják a hírekben, mindjárt meg is kocsikáztatta vendégét. Elmosolyodom, emlékszem még gyerekként láttam, a TV közvetítette, ahogy Bábolnán Hruscsov elvtársat, a neki ajándékba adott öt, vakítóan fehérszőrű arab tenyészkanca húzta, fekete csipkés magyar szerszámmal, díszített magyaros cseklészi kocsin Kádár elvtárssal együtt a ménesudvarban megkocsikáztatták. No igen lovas nemzet vagyunk. Ősi hagyományok. Ez a török autó – olvasom – a hírek szerint, sorozatban gyártott darabok esetén, több mint 17 millió forintba kerül majd.
– A helyszíni bírság 12 ezer forint – mosolyog le ránk az ellenőrhölgy. A másik hallgat. Akkorát dobbant a szíve, hogy szinte hallom.
Amit a miniszterelnök kapott, az biztos egyedi darab. Az vajon mennyit ér? Persze ha ez is csak 17 millió… az se kevés.
– Ha most nem fizet, akkor a bírság 25 ezerre emelkedik. Azt kell majd csekken befizetni. Jegy nélkül csak a hordozóban utazó kutyák utazhatnak.
Kettőnk lába között tekinget ki a kutyus, alig foglal el helyet
A hölgy előveszi a pénztárcáját, és kiszámolja a tizenkétezret. Huszonötezrem sose lenne – motyogja.
Az ellenőr lelkiismeretesen utánaszámol. Elrakja. Papírokat állít ki.
Vajon hova kerül a miniszterelnök új autója? Kiállítják? vagy használja majd? a személyi tulajdona? leadózza? vagy bekerül a nagy állami autóflottába, állami tulajdon lesz, s nem kell adózni sem utána …no és milyen költségből volt a ló? persze a mi adóforintjainkból, hiszen az állami kassza a magán és a vállalati adókból származik.
– Ha most ezt a pénzt kifizettem, ma még nyugodtan utazhatom jegyvétel nélkül vele a villamoson? – kérdi halkan a hölgy.
– Persze! Ez, amit most odaadok, igazolja, hogy kifizette a büntetést – nyugtatgatja a mosolygó ellenőr, s lassan továbbmegy.
– Tizenkétezer forint – motyogja maga elé a hölgy – ezért egy hétig eszem. Ez a nyugdíjam majd 10%-a!
Azt írja az újság, olvasom magamban, hogy az előrejelzések szerint, ha a miniszterelnök fizetését is a 15%-os infláció arányában emelik 2024 év elején, ami várható, akkor jövedelme eléri a havi 6,5 milliót.
– Tudja – mosolyog rám a hölgy – nekem ez, hogy körbeutazom ilyen napfényben a várost, a legnagyobb ajándék. Már fáj a lábam, keveset sétálok. Pénzem nincs igazi utazásra… de – simogatja meg a kutyája fejét – ez így együtt nagy ajándék. Nem vagyok egyedül… és nézegetem az embereket, hogy öltöznek, hogy élnek.
És a villamos csilingel tovább a téli napsütésben .
