Parászka Boróka: hallotta, akinek füle volt a hallásra! – Aki csak szelfizni mászta meg a Somlyót, az ismételte amit szokás: Isten, haza, család….

Elképzelhető olyan magyar többszázezres demonstrációt, ahol a főszónok az amerikai fekete polgárjogi mozgalmak főideológusaitól idéz, rá hivatkozik? Akkor, amikor a magyar publicisztikai életben a BLM, az antirasszizmus, az antifasizmus szitokszó, átok, káromkodás? Van bizony ilyen tömegdemonstráció. Idén ilyen volt a csíksomlyói pünkösdi búcsú.

Urbán Erik ferences szerzetes, tartományfőnök, érseki helynök a buta, ötlettelen és erőszakos demagógia korában mondott egy okos, sőt ravasz beszédet

Minden volt benne, amit megszoktunk: Isten, haza család, apaférfianyanő. Csak valahogy másképp. Minden kimozdult, és más, a megszokottnak, a hatalom által hitelesítettnek ellentmondó értelmet nyert.

Nem tudom, hányan követték tudatosan ezt a kirándulást szellemi komfortzónából. A jelek szerint nem sokan. Néhány bon mot megosztottak az odaadóbb hívek. A kegytemplom körül is szavazatért kuncsorgó politikusok természetesen csak pózoltak és fotózkodtak.

De egy ilyen beszéd öntörvényű. Előbb utóbb életre kel annak a lelkében, annak az agyában is, aki komoly erőfeszítéseket tesz, hogy ne érezzen, ne gondolkodjon, csak alkalmazkodjon és megfeleljen.

Ma az ultima ratio a túlerőre való hivatkozás, a sokharmad

Ilyen körülmények között az még csak-csak feltűnt, hogy a csíksomlyói ferencesek vezetője Martin Luther Kingre hivatkozik. Azt a híres, mára közmondássá, pólófelirattá, falvédő szöveggé vált mottót ismételte meg, amit a polgárjogi aktivista fél évvel a halála előtt mondott 1967 októberében, phiadelphiai kamaszoknak. A ha nem válhattok a Nappá, legyetek csillagok – kezdetűt. Ez az a szöveg, amiben elhangzik, hogy nem a méret, nem a túlerő tesz győztessé vagy vesztessé. Nem a sokharmad. Martin Luther King ezt a szózatot azért mondta, hogy a fekete diákok ne engedjék elűzni, kiebrudalni magukat az iskolából. Ne engedjék megbélyegezni, megszégyeníteni magukat. Ne engedjenek semmilyen erőszaknak.

Ha ezt a szöveget Pankotai Lili mondja el a Sándor-palota előtt, elvezetik a rendőrök. De nem Pankotai Lili mondta, és nem a Sándor-palota előtt. Hanem Urbán Erik OFM Csíksomlyón Novák Katalin előtt.

A magyar köztársasági elnök úgy tett, mintha értett volna valamit abból, amit hall. Dehogy értett, nem értett egy vak hangot sem. Ha értette volna, ott nyilvánosan gyakorolt volna penitenciát.
Urbán Erik pünkösdi beszédét Komjáthy Jenő verssel kezdte, ez már nem tűnt fel senkinek.

Megvan, kicsoda Komjáthy Jenő? Dehogy van!

Ma, amikor megint divat lejáratni, leszólni, szégyenpadra ültetni Adyt, a nemzetére rontó, antiklerikális internacionalistát – hogy tudnánk ki volt Ady elődje a lázadásban, polgárostorozásban és nacionalizmus kritikában? Hogy ismernénk kicsoda Komjáthy Jenő? Urbán Erik OFM ismeri, és meg is idézte a csíksomlyói búcsújáróknak a Testemből templomot című versét. Merészen most, amikor a testi megkülönböztetés, megszégyenítés, erőszak, megalázás, abúzus korában élünk. Ha igaza van Komjáthynak, Urbánnak, Szent Ferennek és tényleg a testünkből épül mindaz, ami össze és megtart, minden amit szentnek, fontosnak tartunk, amiben hiszünk, vajon mi ellen és ki ellen vét, aki a test ellen vét? A nő- és gyerekverő? Az abuzáló? Az éheztető?

Nagyon kicsit kellett tovább gondolni az idei csíksomlyói beszédet, hogy a legradikálisabb gondolatok és nyomukban a legradikálisabb lázadás, ellenállás ébredjen az emberben.

Nem kell ettől félni, nyugtatott a szerzetes, Krisztust ugyanis – már nem a propaganda változatot, az álkeresztény álkrisztust – hanem a valódit, szóval ezt a köztünk és bennünk élőt hiteles és radikálisan érdemes és lehet követni.

Semjén Zsolt közben sűrűn törölgette izzadó homlokát

Aki azt hiszi, hogy Székelyföldön idén is csak a vallási ünnep propaganda célú kisajátítása folyt, annak mondjuk el: volt aktív, átgondolt, érvényes hitélet. Túl minden demagógián. A csíksomlyói nyereben idén elhangzott egy globális felelősségről szóló, kizsákmányolás-, elidegenedés ellenes szöveg. Szelídebb, ravaszabb annál, ahogy a katolikus anarchisták, misztikus mozgalmárok fogalmaztak és fogalmaznak ma is. Valamiféle fel- vagy megszabadítási teológiát hallhattunk matyóhimzéssel.

Hallotta, akinek füle volt a hallásra. Akinek nincs, aki csak szelfizni mászta meg a Somlyót, a tömeg előtt pózolni, az ismételte azt, amit ilyenkor ismétleni szoktak: Isten, haza, család. Istentelenül, otthontalanul, szellemileg, lelkileg árván.”

Forrás

Kapcsolódó