Kálmán László nyelvész-közíró általában sem hagyja szó nélkül, ha valami helytelen dolgot tapasztal. Most egy különösen élesre hangolt posztban írja le, mit gondol Tamás Gáspár Miklós legutóbbi megszólalásáról.
Kálmán László nyelvész-közíró általában sem hagyja szó nélkül, ha valami helytelen dolgot tapasztal. Most egy különösen élesre hangolt posztban írja le, mit gondol Tamás Gáspár Miklós legutóbbi megszólalásáról.
Semmi pénzért nem válaszoltam volna TGM szörnyű írására, pedig biztattak. Ez az írása nem méltó arra, hogy leereszkedjünk hozzá, és olyan pöcsségeivel foglalkozzunk behatóan, miszerint romlik a magyar nyelv, és így tovább. Szóra sem lenne érdemes. De ha valaki akar, biztos tud ezekre frappánsan, szellemesen válaszolni; én erre nem érzem magam alkalmasnak. Én csak száraz magyarázatokba tudtam volna bocsátkozni; ez az írás ezt nem érdemelte meg.
De az egészen más szint, egészen más tészta, amikor TGM belehazudik a pofámba, a Klubrádió hallgatóinak a pofájába, amikor Bolgár Györggyel beszélget. A hazugságot nagyon rosszul bírom, sokkal rosszabbul, mint ha valaki szimplán pöcs. A hazugság: becstelenség.
Azt mondja ugyanis TGM, a saját szájával, ide, nekünk, hogy ő egy szót sem írt az oktatásról (az iskoláról). Hát akkor hadd idézzem:
„Csökkenteni kell a tananyagot, készségeket kell fejleszteni a huszonegyedik században, nem információkat halmozni „az agyakban”,”
– írja, persze szörnyűlködve, másoknak tulajdonítva. Ha valaki tananyagról beszél, az ugye nem az oktatásról szól?
És tovább:
„Mindez az oktatási reformduma […] csak a válság defenzív dicsőítése”
Tényleg? És az oktatási reformduma? TGM hazugsága nem ártalmatlan mosakodás. Ezek az idézett szövegei Hoffmann Rózsa dumái, meg az utódaiéi, meg a NER többi oktatási mamelukaiéi. Akik a pedagógusok és a szülők rossz szellemeiként dalolják nekik azt, hogy a pedagógus csak „tanítsa le az anyagot”, „adja át a tudást”, hogy nem az kell, hogy a gyerekek jól érezzék magukat az iskolában, hanem kényszer kell nekik, egész nap maradjanak bent. Az a szülőknek is jobb, leveszi a vállukról a terhet (az iskola mint gyerekmegőrző). Sőt, burkoltan még a testi fenyítést is bátorítják. TGM beáll azok közé, akik szerint nincs szükség új oktatási módszerekre, az volt az igazi, ami 1920-tól 1988-ig töretlenül uralkodott. De vegyük észre, hogy az nem valamiféle jól bevált, tisztes konzervatív oktatás volt, hanem a legkártékonyabb fajta retrográd, elnyomó gleichsaltolás, ami ellen már Eötvös József is óriási harcot folytatott. Ellenforradalmi, szabadságellenes, a gyerekeket nem emberszámba vevő oktatást védelmez TGM, ezt a hagyományt folytatná a hoffmannrózsákkal vállt vállnak vetve. Szégyen reá.