Bauer Tamás: Tordai Bence igazsága

Hétfőn délután az LMP-s Ungár Péter Facebook-oldalán megbírálta a párbeszédes Tordai Bencét: „Ma azon ritka alkalmak egyike van, amikor a miniszterelnök bejön a munkahelyére, szerintem érdemesebb ezt az alkalmat arra használni, hogy feltegyük az embereket érintő kérdéseket, mint hogy egy címlap reményében hisztérikus rohamban nem mondjuk ki gyerekesen azt, hogy miniszterelnök úr, mint ahogy Tordai Bence tette.”

[mnky_ads id=”10552″]

Tordai már első parlamenti megszólalásakor megbotránkoztatta a kormányoldalt,

amikor tegezte, Viktorként szólította meg az akkor távollevő miniszterelnököt. Azóta is rendszeresen olyan retorikát enged meg magának, ami kilóg a parlamenti szokásokból. Mint pártelnököt szólítja meg a miniszterelnököt, amikor az azonnali kérdések órájában hozzá beszél, úgy nevezett miniszterelnöknek nevezi, amikor róla beszél. Ungár szerint ez gyerekes. Szerintem nem az.

[mnky_ads id=”10551″]

Akik Tordai beszédmódját kifogásolják,

azt veszik tőle rossz néven, hogy nem alkalmazkodik a parlamenti jogszokásokhoz. Jogszokásról indokolt beszélni, hiszen sem a parlamenti magázódást, sem a megszólítás mikéntjét nem írott szabály írja elő, a házszabály ilyesmit sohasem tartalmazott sem nálunk, sem – tudomásom szerint – a régebbi demokráciákban. Az ilyesmit jogszokások szabályozzák, amelyek azonban legalább olyan fontosak és legalább annyira szigorúak, mint az írott szabályok. Igen, Tordai ezektől a jogszokásoktól tér el.

Vajon miért?

Egy interjújában elmondta: azért, mert a rendszer 2011 – az orbáni alaptörvény egy párti megszavazása – óta nem legitim. Amikor az Orbán-rendszert mint önkényuralmi rendszert elutasító pártok képviselői beültek a nem szabad és nem tisztességes választáson létrejött Országgyűlésbe, tettek néhány gesztust szembenállásuk kifejezésére: egyesek jelen sem voltak az alakuló ülésen, mások Orbán megválasztásától és a kormány eskütételétől maradtak távol. Ennyivel azonban beérték, és részt vettek a parlamenti és bizottsági tisztségeken való osztozkodásban.

Hiller István azóta alelnökként ülést vezet, az ellenzéki jegyzők ott ülnek fenn a mindenkori levezető elnök mellett, és átiratokat, határozatokat olvasnak fel. Amióta elkezdődtek az új parlament hétköznapjai, semmi jelét nem látjuk az Országgyűlésben annak, hogy itt nem demokratikus parlament működik. Módosító javaslatokat nyújtanak be a Fidesz törvényjavaslataihoz, interpellációkat és azonnali kérdéseket intéznek az Orbán-kormányhoz, „Tisztelt…” kezdetű megszólításokkal fordulnak a kormánytagokhoz és így tovább. A legkülönbözőbb témákban kérnek számon konszenzust a kormányon és a fideszes képviselőkön.

Ugyan milyen alapon?

Az LMP-s Ungár talán nem is érti a problémát, hiszen pártja sosem vonta kétségbe az Orbán-rendszer legitimitását, annak demokratikus jellegét. (Schiffer András mondta egyszer a 2010-2014-es ciklusban a fideszeseknek: „nem vonom kétségbe az Önök demokratikus elkötelezettségét”, és ezt az LMP azóta sem korrigálta.) Az MSZP, DK, Párbeszéd képviselői (valamint Bősz Anett és Hadházy Ákos független képviselők) tudomásom szerint másképp vélekednek az Orbán-rendszerről, mint az LMP. Ennek azonban üléstermi viselkedésükben semmi nyoma.

Tordai szóhasználata, parlamenti viselkedése az egyetlen próbálkozás a parlament hétköznapjaiban annak kifejezésére, hogy a felsorolt pártok képviselői nem egy demokratikus kormány parlamenti ellenzékeként vannak jelen az ülésteremben, hanem mint az önkényuralmi rendszer ellenzéke. Igaza van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük