Banánköztársaság
Ha Ukrajna veszít… – Képzeletbeli beszámoló 2025 februárjából
Orbán mai brüsszeli ámokfutása miatt évtizedekig szégyellheti magát minden magyar. Természetesen Önök közül sokan tudják, hogy miért, de hogy még jobban fájjon, ide másolom egy komoly elemző gondolatainak fordítását Ukrajnával, a világgal és persze Magyarországgal kapcsolatban – kezdte Hadházy Ákos közösségi oldala bejegyzését.
Orbán mai brüsszeli ámokfutása miatt évtizedekig szégyellheti magát minden magyar. Természetesen Önök közül sokan tudják, hogy miért, de hogy még jobban fájjon, ide másolom egy komoly elemző gondolatainak fordítását Ukrajnával, a világgal és persze Magyarországgal kapcsolatban – kezdte Hadházy Ákos közösségi oldala bejegyzését.
Edward Lucas a The Economist és a The Times tudósítójaként több mint negyven éve ír térségünkről. Az elsők közt figyelmeztetett az orosz agresszív szándékra. Legújabb írásában segít végiggondolni, mi lesz, ha az ukrán honvédelem összeomlik. 2025 februárját képzeli el a neves újságíró.
Edward Lucas – Fotó: facebook
„Ha Ukrajna veszít
Néhány órával, hivatalba lépése után Donald Trump elnök bejelenti, hogy Ukrajna amerikai támogatása megszűnik. Három hét múlva az orosz drónokkal és rakétákkal nem bír Ukrajna kimerült légvédelme. Az ország fűtés- és áramellátása megsemmisül. A fagyban milliók menekülnek el a lakhatatlan városokból. A frontot az oroszok áttörik. Lőszer, szerencse, idő és más lehetőség híján az ukrán vezetés belemegy a Kína közvetítette tűzszünetbe.
A fegyverek elhallgatnak, de minden más rosszabbra fordul. Ukrajna összeomlik
A háborúban traumatizált országot megalázza a tűzszünet. Tíz év védekezése-áldozata hiába? A NATO-csatlakozást a fegyverszünet értelmében határozatlan időre elnapolják. A bizonytalanság elriaszt minden befektetőt. Az európai uniós tagságra esély sincs. Oroszországban Putyin diadalt ül. Hódító háborúja, amelyet vakmerősége miatt kigúnyoltak, igazolást nyer. A szankciók papíron továbbra is érvényben vannak, de mivel a Nyugat politikai akarata megtört, könnyen kijátszhatók. Az ukránokra rászakad a teljes nyomor, az orosz gazdaság fellendül.
Washingtonból más szelek fújnak
Az új Trump-kormányzat szemében csak Kína számít. Európa felsült, nem lehet komolyan venni. A NATO papíron megmarad, de az új elnök már a beiktatási beszédében leszögezte:
„Előre szólok: az Egyesült Államok nem vállal háborút néhány dél-litván mezőért, és nem védi meg azokat az országokat sem, amelyek évtizedek óta nem fizetik meg a védelem árát.”
Ezzel a rövid mondattal azonnal le is rombolja az Észak-atlanti szerződés, a NATO alapító dokumentuma ötödik cikkében foglalt kollektív védelmi záradék hitelét. A szövetség elrettentő ereje évtizedeken át azon az elven nyugodott, hogyha bármely szövetségest fegyveres támadás ér, azt a világ legerősebb országa katonailag megtorolja. Ettől kezdve nem fogja. Az új Trump-kormányzat távol áll attól, hogy féken tartsa Oroszországot, sőt inkább arra törekszik, hogy szövetségesként udvaroljon neki Kína ellen: ezt az elképzelést a veterán republikánus Kreml-szakértő, Tom Graham a Getting Russia Right (’Megérteni Oroszországot’) című, 2023 novemberében megjelent, előrelátó könyvében meghirdette. Európa nem rúghat labdába, mert harmincéves
szünetet tartott a stratégiai felkészülésben.
Minthogy Amerika nem áll az élre, Kelet-Közép-Európa dühöng s fél
Tudják, hogy a Kreml hadigépezete pillanatok alatt újra bevetésre kész, diverzánsai már uszítanak. A nyugatabbra fekvő gazdagabb és nagyobb országok azonban másképp vélekednek. Realistán kell látnunk a dolgokat, mondják. A geopolitikai kalandorság kora lejárt. Itt az ideje újraindítani az Oroszországgal való kapcsolatokat. Néhány hónap elteltével, 2025 végére a Trump-kormányzat megzavarodik. Az USA hitelvesztése Európából átterjed Ázsiára.
„Senki sem akar új Ukrajna lenni”,
mondja egy magas rangú japán politikus újságíróknak az ASEAN csúcstalálkozóján.
„Az az ország, amely nem tud megbízhatóan fegyvereket szállítani, hogy segítsen megnyerni egy kisebb európai konfliktust, aligha megy háborúba Tajvanért, Dél-Koreáért vagy bármelyik itteni szövetségesért”,
folytatja. Az amerikai kormányzat hiába próbálja megnyerni Európát globális koalíciójába, hogy ellensúlyozza Kínának az ellátási láncok, az infrastrukturális projektek és a nemzetközi rend alakítása révén elért befolyását. Kevés ország érdeklődik.
„Megtanultuk, hogy az »Amerika az első« azt jelenti: »a szövetségesek az utolsók«”
-mondja gúnyosan egy európai diplomata.
„Miért vállalnánk kockázatot?”
Oroszország (mesebeli) ukrán provokációkra hivatkozva felrúgja a fegyverszünetet, és újabb területeket foglal el
Nem sokkal utána ultimátumban területen kívüli „biztonsági folyosót” követel kalinyingrádi exklávéja és Fehéroroszország között, mindkét oldalon 100 km-es demilitarizált zónával. Miközben az óra ketyeg, Kína tengeri blokád alá vonja Tajvant.
„Hívtad már a Fehér Házat?”
– kérdezi egy kétségbeesett szövetséges.
„Washington hallgat”
– jön a keserű válasz.”
Így fejezi be a neves szerző a jövőt sajnos reálisan féltő írását.
