Az ember a gyermekkorát nem felejti el. Belevésődik a tudatába. Vannak, akik ezeket az emlékeket szeretnék kitörölni s olyanok is akadnak, akik a velük történteket relativizálják. Az utóbbiak közé tartozik Bayer Zsolt.




Törtem a fejem azon, hogyan válhatott ez a fickó azzá ami. Újságírókat kérdeztem meg, kutattam különböző forrásokból s rájöttem, hogy ő már fiatal korában is ilyen simlis alak volt.
Egy 2017-es solymári előadóesten ő maga mesélt a múltjáról. S itt napvilágra derül, hogy saját származását is tagadja, ami azt jelenti, hogy nincs kibékülve önmagával, s aki nem fogadja el saját eredetét sem, az másokban keresi a hibát.

Svábnak vallja magát, hogy miért az szintén a gyermekkorára nyúlik vissza. Gúnyneve sokáig Náci volt. Mert ugye aki sváb az náci. Gondolták játszótársai. Ez nagyon mély sebet hagyott benne.

A Tündértemető című könyvében arról ír, hogy anyai ágon tiszta református s apai ágon tót. Az identitás megválasztása történelmi szükségszerűség, tudatos döntés volt. Szolidaritás a kommunizmus áldozataival.

De lépjünk tovább. Van egy iskolai története, amit szinte minden alkalommal elmesél rajongóinak, csak épp mindig másképp.

Az igaz, hogy Budán nőtt fel, és kamaszkorában költöztek Solymárra. Azt is elismeri, nehezen tudott leérettségizni s akkori osztálytársával, Semjén Zsolttal együtt évet ismételt. Majd –alkalmatlansága miatt-többszöri próbálkozásra sem vették fel a Színház-és Filmművészeti Főiskolára.

A kötelező 2 éves katonai szolgálat alól az Eltére menekült. Ahová szerencséjére felvették.



S itt jön egy újabb szép Bayeri fantáziakép. Arról számol be, hogy 1987-ben a Mai Nap nevű újságnál kezdett dolgozni. Egy picike baki van csak, méghozzá az, hogy ez a lap akkor még nem is létezett!

1989. február 08-án indult s aznap már kint is volt az utcákon. A rendszerváltás utáni első politikai bulvárlap, mely esténként jelent meg egy fővárosi és egy országos kiadásban. Bayer Zsolt ide NEM publikált.

Ő a Kurir-nak volt a rendszeres újságírója, ami 1990.Július.02.-án indult s a második politikai bulvárlap volt a Mai Nap után.

Abban is lódit, hogy őt a Népszabadsághoz anno küldték. 1993-ban került ahhoz az újsághoz önként! Amit hosszas egyeztetések előztek meg, s ugye ez azután történt, amikor a Fideszt otthagyta.

„Belefáradtam, elegem van, a politikából s úgy érzem, nem tudom szívvel-lélekkel csinálni” (Bayer Zsolt, 1992)

Ekkoriban a Fidesz még Soros György pártján állt. Évekkel később, mikor a párt populista fordulatot vett, Bayer is visszatért. Ám addig nem restellte őket ostorozni. Hiszen nem tartozott közéjük. Ezt ő is leírja egyik publicisztikájában. A sértett, önmagát száműző ember kirohanásaiban újfent érzékelhető a mérhetetlen fájdalom s vágyakozás. Csalódott, kiábrándult, ugyanakkor áhítozik vissza az övéihez.



S amikor teljesül az álma, a nagy visszatérés, az neki maga a katarzis s ez a mai napig tart.

Szeretett, imádott pártját, a Fideszt – aminek egyik alapítója – kiszolgálhatja, s ezért még jó pénzt is kap. Bármikor a védelmébe veszi s a legmocskosabb ügyekből is kész kimosni.

Bayer Zsoltnál a fontossági sorrend:

  1. Párt
  2. Pénz
  3. Szimpatizánsok
  4. Család

Véleményem szerint, ahogy a kormány, úgy ő maga se nem jobboldali, se nem konzervatív, se nem református. Nincs semmiféle ideológiai elkötelezettsége.

Mert aki propagandista, mint ő, az a hatalom hangját közvetíti. Csak és kizárólag azt írja le és mondja el, amit fentről parancsolnak neki. Nincsenek önálló gondolatai, nincs saját véleménye. Futószalagon gyártja, amit elvárnak tőle. Gyári munkás.

Ez Bayer Zsolt, se több, se kevesebb.

Zina Mihailova

(Felhasznált források: Beszélő, Mai Nap és Kurír archívum )



HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét