Banánköztársaság
„… ameddig nem csinálunk rendet végre” – A magyar közélet nyelve minősíthetetlen
A magyar közélet nyelve – politikusokról, „sajtómunkásokról” beszélek – valóban minősíthetetlen. De elviselhető rendet csak a szabadság szülhet – amit a politikai alvilág, benne a médiaalvilág kíván, azt fasizmusnak hívják.
A magyar közélet nyelve – politikusokról, „sajtómunkásokról” beszélek – valóban minősíthetetlen. De elviselhető rendet csak a szabadság szülhet – amit a politikai alvilág, benne a médiaalvilág kíván, azt fasizmusnak hívják. A Fidesz 5-ös számú tagkönyvének tulajdonosa ismét „rendet” tenne a „libernyák” médiában.
Nem tulajdonítanék ennek nagyobb jelentőséget, ha…
Ha az illető nem a Fidesz vezető agitproposa, minden uszítás részese, akár kezdeményezője volna; ha televízió műsorának vendégei között nem fordulnának meg gyakorta a NER vezető politikusai is. De mert bizony gyakran „társalognak” vele, aligha követek el hibát, ha azt gondolom, hogy ennek az embernek a hangneme a Fidesz által támogatott, amolyan félhivatalos hangnem: vele tartja „megfelelő készültségben” az „egyatábort”.
Nem volna érdemes beszélni sem erről, ha a Fidesz közelében volna legalább egyetlen mértéktartó-mértékadó orgánum – de nincs, és nagyjából 1993-94 óta soha nem is volt.
Amióta a Fidesz „úgy döntött, gazember lesz”,
céltudatosan, módszeresen építette a maga sajtóbirodalmát, bekebelezve, elzabrálva mindent, amihez hozzáérhetett, maga köré gyűjtve azokat a médiaalvilághoz tartozó figurákat, akik pénzért és/vagy önként, kéjjel vettek-vesznek részt a „párt” ellenzékből és hatalomból is űzött rasszista, homofób „politizálásában”. Együtt építették föl az eredetileg ideológiamentes maffiauralom, a NER nemzetikeresztény stb. „ideológiáját”.
Bármit mond is Orbán,
például a rend és biztonság fontosságáról, a fideszes média azonnal telekürtöli vele a világot – persze csak azt a világot, amelyet elérhet, amelyben hat. Orbániában élve úgy tűnik, kétségbeejtően nagy ez a világ.
József Attila versének sorai jutnak eszembe:
Talán dünnyögj egy új mesét,
fasiszta kommunizmusét –
mivelhogy rend kell a világba,
a rend pedig arravaló,
hogy ne legyen a gyerek hiába
s ne legyen szabad, ami jó.
(Világosítsd föl)
Azok, akik így vagy úgy, de belekerültek a nemzetikeresztény rendet követelők közé,
elkeserítően gátlástalanok: azt kell mondanom, becsületes és értelmes ember nem nagyon akad közöttük.
Solymosi Frigyes akadémikus egy, a közélet nyelvéről szóló vitaírásában konzervatívként szomorúan állapította meg, hogy az ellenzéki sajtóban egyszerűen nincs párja annak a hangnak, amelyet az 5-ös számú tagkönyv tulajdonosa és számos követője használ. És bár az ellenzék nyelve is sokat romlott – nem annyira vezető publicistáié, mint inkább némelyik politikusáé -, ez a helyzet mai napig fennáll.
Solymosi Frigyes útja figyelmeztet:
a becsületes konzervatív ember a fideszes társaságban szükségképp magára marad.
Ha valamit közölni akart, kénytelen volt „libernyák”, „baloldali” – Népszabadság, Népszava – lapokhoz fordulni…
Sőt: a becsületes konzervatív embernek azt kellett megérnie, megértenie, hogy abban a „rendben”, amelyet politikusok és újságírók a NER lapjaiban követelnek, neki egyszerűen nincs helye.
Vajon hány becsületes és értelmes konzervatív ember él ma Orbániában?
