Blogbazár
Bruck András: Hát nem jobb hely a lépcsőház, mint a parlament?
Lakik a házunkban egy férfi. Mivel mások is laknak, ezzel normálisan nem hozakodnék elő. Csakhogy ő egy kiábrándult jobbikos szavazó. Természetesen csak a választások miatt említem ezt ismertetőjegyeként, és nem mondjuk a két csinos lányát.
Jelentés a lépcsőházból
Ahogy az Élet és Irodalom egyik munkatársa mondta egykor, talán a Kádár-kor már hanyatló szakaszában, „vegyétek tudomásul, hogy most helyzet van, és mi helyzetben vagyunk”. És most megint az van, a létező legélesebb. Mivel minden csekélység számít, vagy számíthat, elmesélem, időnként miről beszélgettünk a lépcsőházban ezzel a férfival.
Az ok, amiért kiábrándult a Jobbikból, hogy már ők sem a régiek, elpuhultak, nem pont így mondta, feladták az elveiket, stb, stb. Megemlíteném, hogy beszélgethettünk volna akár a kukákról is, de velem elég könnyű politikáról beszélgetni, lehet persze másról is, de annak feltételei vannak, míg a politikát ellenszolgáltatás nélkül adom. Azt, hogy a Jobbik rasszizmusa és még néhány efféle finomság milyen mértékben volt szempont a pártválasztásában, nem forszíroztam, de nyilván volt, én se fociztam labda nélkül soha.
Nem voltak ezek hosszú beszélgetések,
néha csak addig tartottak, amíg a lift jött-ment, de azért haladtunk. Hallotta? És ő szinte mindig hallotta, persze miért is ne hallotta volna, amikor nézi az összes tévécsatornát, jobbat is, balt is. Információs mindenevését merném ajánlani annak az asszonynak is, ő egy másik házban lakik, aki arra a felvetésemre, hogy esetleg nézhetne mást is, mint az M1-et, azt felelte, hogy majd hülye lenne.
Meglepődtem, amikor kiderült, hogy bár eddig mindig elment szavazni, most nem fog, mert nincs kire, minek, már nem érdekli ez az egész cirkusz. A Jobbikra sem? Nem, arra sem, szerelem volt, elmúlt, és ő asszonnyal sem melegített fel soha semmit. Én igen, feleltem, de rögtön vissza is tértem az alaptémánkra.
Azért ezt gondolja meg,
mert, ha igaz, amit nem egyszer mondott, hogy ennek a kormánynak szerinte is mennie kell, akkor neki meg el kéne menni szavazni. Bárkire. Nem megyek, a nejem se megy, voltunk már eleget, és soha nem változott semmi, hajtogatta, amikor érdeklődtem, hogy nem gondolta-e meg magát.
Mígnem egy hete változást észleltem rajta.
Azt kérdezte, mit számít az én egy szavazatom? Hirtelenjében azt feleltem, a hangyák is millióan vannak, mégis mindegyik csinál valamit, mert csak úgy működik a boly.
Ebben maradtunk, míg aztán tegnap léptem volna ki az utcára, amikor utánam kiabált: rendben, elmegyek, és viszem az asszonyt is. Csak mondjam meg, én kire szavazok, és ők is arra fognak, mert neki már mindegy, de igazam van, csak az számít, hogy ennek a vircsaftnak vége legyen már. Ő is hallotta, hogy a legesélyesebbre érdemes szavazni, én mondjam meg, ki az, én biztos tudom. És listára is arra fognak, akit ajánlok. Én meg megmondtam, amivel két szavazót szereztem, valószínűleg többet, mint az összes írásommal együttvéve.
Hát nem jobb hely a lépcsőház, mint a parlament?
Bruck Gábor: az új kormányfő tudjon mosolyogni, és ne lopjon
