Kerítésen innen
Építési és Közlekedési Minisztérium: Hadházy Ákosé az év szándékos félremagyarázása. És még csak február van!
Hallgattassék meg a másik fél is: „Hadházy Ákosé az év szándékos félremagyarázása. És még csak február van! Képviselő út betekintést kért és kapott a hivatkozott szerződésbe, de sajnos nem kért és így nem is kapott szövegértési segítséget, pedig a mai facebook-posztja alapján igencsak szüksége lett volna rá, ugyanis szinte minden következtetése téves….”
Kedd délelőtt írtunk arról, hogy Hadházy Ákos független képviselő közösségi oldalán tudatta, mire jutott a „kalauzok ügyében, akik 1 doboz Merci csokit kaptak azért a munkáért, amiért egy cég a minisztériumnak közel fél milliárd forintot számlázott”. Délután levelet kaptunk az Építési és Közlekedési Minisztérium sajtóirodájától, amit változtatás nélkül közlünk.
Hallgattassék meg a másik fél is….
„Hadházy Ákosé az év szándékos félremagyarázása. És még csak február van!
Képviselő út betekintést kért és kapott a hivatkozott szerződésbe, de sajnos nem kért és így nem is kapott szövegértési segítséget, pedig a mai facebook-posztja alapján igencsak szüksége lett volna rá, ugyanis szinte minden következtetése téves.
A képviselő úr állításaival ellentétben ugyanis
a vállalkozó nem egyszerűen utasszámlálást végzett a MÁV-VOLÁN-csoportnak, hanem adatelemzést, vagyis valótlan az az állítása, hogy az Építési és Közlekedési Minisztérium olyasmiért fizetett volna, amit a MÁV-VOLÁN csoporttól egyébként is megkap.
A MÁV-VOLÁN-csoport egy átlagos napon mintegy 56 ezer járatot közlekedtet. Azt, hogy ezen a több tízezernyi járaton hogyan, milyen utazási szokások alapján oszlanak el az utasok, köztük a rendszeresen ingázók, alapvetően fontos kérdés a vasúti és autóbuszos kapacitások elosztása szempontjából. Az adott viszonylatra megváltott menetjegyek azonban e kérdések megválaszolásához nem adnak meg minden szükséges információt, hiszen az utasok többsége ma nem A-ból B-be szóló jeggyel, hanem szabadon felhasználható bérlettel utazik.
A felmérés egyik célja éppen az volt, hogy a nemzeti tarifaközösség felé megtett eddigi legnagyobb lépés – a tavaly májusban bevezetett vármegye- és országbérletek – hatását vizsgálja.
Ez azért fontos, mert az új díjtermékek használói teszik ki az utasaink túlnyomó többségét, ám az ő utazási szokásaikat a hagyományos utasforgalmi adatokkal nem lehet pontosan meghatározni, követni. Ehhez olyan adatelemzői tudásra és szoftveres háttérre van szükség, amelynek házon belüli felépítése összehasonlíthatatlanul költségesebb volna, mint annak szolgáltatásként való igénybe vétele.
A Hadházy képviselő úr által félreértett és/vagy félremagyarázott szerződés épp ezért köttetett meg.
Az utasszámlálás gerincét jelentő adatrögzítést a MÁV-VOLÁN-csoport munkavállalói végzik, de nem többlet-, hanem alapfeladatként, és pláne nem csokiért, hanem fizetésért – méghozzá január 1-től épp legalább 70 ezer forinttal több alapbéréért, mint egy évvel korábban, hiszen nemrégen megszületett az ezt garantáló bérmegállapodás.
A kérdéses szerződés keretében tehát nem utasszámlálási, hanem BI (üzleti intelligencia)szolgáltatást vásárolt a MÁV-VOLÁN-csoport.
A Trenecon feladata ennek megfelelően nem az volt, hogy megszámlálja az utasainkat, hanem az, hogy a különböző adatforrásokból – értékesítési rendszer, járművekre telepített utasszámláló stb. – származó, a közlekedési társaságok működése során előálló adatokat aggregálja és különböző módszerekkel, köztük eseti utasszámlálással kiegészítse, adatbázisba építse, az adatból pedig üzleti tudást nyerjen ki a MÁV-VOLÁN-csoport számára.
A vezető jegyvizsgáló kollégáinknak munkaköri kötelessége a meghatározott utasadatok rögzítése, számlálása.
A Treneconnal közös projekt keretében végzett adatrögzítés – a díjmentesen történő utazások felmérése – sem többletfeladatot rótt rájuk, hanem a napi munkájukba illeszthető feladat volt. Tekintettel arra, hogy a fenti adatok rögzítése a vezető jegyvizsgálók (a Volánbusz esetében pedig az autóbusz-vezetők) alapfeladatai közé tartozik, azért külön juttatásban nem részesülhetnek, a képviselő úr által idézett csokoládé tehát nem fizetség, hanem a vállalkozó apró figyelmessége, köszönete volt, amelynek elfogadását – épp annak alacsony értékhatárára való tekintettel – a munkáltató természetesen jóváhagyta.”
