Banánköztársaság
Bűntársaimmal együtt megakadályoztam a 300 milliárdért vett használatlan és részben használhatatlan lélegeztetőgépek eladását – Napi Lendvaiság….
Lendvai Ildikótól nem idegen a csípős irónia nyelve, de soha nem sértésre, sokkal inkább figyelemfelkeltésre használja írói vénáját. Közel egy évig minden héten jelentkezett portálunkon “Heti tapló” című rovatával, amiben az előző 7 nap furcsaságait figurázta ki a csak rá jellemző módon. Lássuk pénteki gondolatait….
Nagyon zsúfolt hetem volt. Ki sem látszottam a munkából. Csak győzzem kipihenni a hét végén!
Azzal kezdődött, hogy már a hét elején bűntársaimmal együtt megakadályoztam a 300 milliárdért vett, túlárazott, használatlan és részben használhatatlan lélegeztetőgépek eladását.
Ezt Rétvári Bence válaszából tudtam meg, aki szerint mindebben a baloldal a hibás. Ahogy annak idején a járvány elleni védekezés akadályozásában is. Most, hogy mondja, emlékszem is, milyen strapás munka volt. Szerencsére a kormányból is segítettek.
Talán enyhíti vétkeimet az, hogy a lélegeztetőgép-bizniszre tőlük nem túl távol álló, frissen alakult cégek kaptak megbízást. Azóta fel is számolták a legtöbbet hasítót, amelyik az egyik évben 17 milliárdot, a másikban 15-öt vett ki osztalékként, azután felszívódott.
Miután végeztem a gépek eladásának akadályozásával,
azonnal gondoskodnom kellett arról, méghozzá visszamenőleg, hogy évekkel ezelőtt készüljön egy, a magyar demokráciát megkérdőjelező svéd oktatófilm, amire hivatkozva megint halasztani lehet a svéd NATO-tagság megszavazását.
Egy éber fideszes nyilatkozta, hogy ez is a magyar ellenzékieknek köszönhető.
A hét közepére már nem sok erőm maradt,
(különösen a visszamenőlegesség köt le sok energiát), de arra még futotta, hogy
a Soros-birodalom nyilvánvaló ügynökeként részt vegyek az európai támadásban „a jobboldali média és a sokszor pénz nélkül politizáló lelkes nemzeti pártok ellen”.
Ezt az egyik pénz nélkül politizáló lelkes nemzeti párt: a FIDESZ elnöke jelentette ki a frakcióülésükön. Azt is ő tárta a nyilvánosság elé, hogy mint a többi álcivil és ellenzéki párthív, célom a
„feszültségkeltés és riogatás a nemzeti érzelmű önkormányzatok ellen”.
Ez a riogatás is elég kimerítő meló volt, elhihetik.
Azt sajnos csak most, szeptember végén tudtam meg szintén tőle, hogy
„az idei év arról szól”, hogy én és a hozzám hasonlók, „akik elvennék hazánk szuverenitását”, „térdre akarják kényszeríteni” Magyarországot.
Meg kell mondanom, ez a térdre kényszerítés azért nem egy nyugdíjas fizikai erejére van méretezve. Nem tudom, miért nem tiltja a Munka Törvénykönyve.
Az kicsit könnyebben ment, amivel a hét vége felé Kocsis frakcióvezető bízott meg
Megértettem: nekem is úgy kell viselkedni, mint a baloldal szokott, vagyis hiába pihennék inkább, „cinkelt lapokkal” kell játszanom, hiszen
a baloldaliak, „amikor lebuknak, akkor a rendszer áldozatainak mutatják be magukat”.
Jó, ha muszáj, hát cinkelek. És mutatom. Azt talán ülve is lehet. De remélem, így péntek táján végre szólnak, mint régen a tévétornában, hogy idősebbek abbahagyhatják.
