Bródy János Kossuth – díjas énekes, szövegíró a közelmúltban a Magyar Narancsnak adott interjút. A művész zenei munkásságát érintő kérdések mellett, elmondta véleményét napjaink közéletéről, az Orbán – kormányról is.
amikor megfogalmazta, a médiában való szereplés már elég jelentősen függ azoktól a szerkesztőktől, akiknek a főnökei a centrális erőtértől függenek:
„Nyilván előnyös helyzetben vannak azok a művészek, akik lelkesen kiállnak a Fidesz politikája mellett. Én nem tartozom közéjük, és csak addig maradok a színpadon, amíg az a közönséget érdekli. Már sokszor figyelmeztettek, hogy fogjam be a számat, mert ezzel csak ártok magamnak és a közönségem egy részét is elidegenítem, de azt hiszem, nekik sem a régi dalokkal van bajuk, hanem az újakkal. Közben úgy látom, hogy éppen az a baj velem, hogy én olyan maradtam, mint régen.”
A zenész hisz abban, hogy a sikeres progresszió nem képzelhető el irányított propagandával, agymosott és engedelmes alattvalókkal, csak a szabad szellemű polgárok okos gyülekezetében, ahol a hatalom szeretetét nem keverik össze a szeretet hatalmával. Kitért arra is, miért írta Figyelő szerkesztőségének, hogy be szeretne kerülni a „Soros-szaknévsorba”:
„Csak azért tettem így, mert a kirekesztést és a gyűlöletkampányt nagyon rosszul viselem. Meg a halszagú Magyarország sem tetszett. De a megosztottság ellenére is olyan dalokat szeretnék írni, amelyek mindenkihez szólnak. Tudom, hogy messze nincs már olyan erejük, mint a hatvanas-hetvenes években – ma már az interneten bármilyen vad, kusza üzenet célba találhat, nem kell hozzá sem zene, sem dal –, bár továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy az énekelt, ritmusos szövegek mindennél jobban kötődnek az emberi lélekben.”
A dalénekes bizakodó volt tavaly áprilisi parlamenti választások előtt, hitt abban, hogy a rendszer leváltható lesz. A választás eredményét nehezen dolgozta fel:
„Nem szabad kételkednem a választások tisztaságában, de azt gondolom, hogy a választási törvény ebben a rendszerben megjósolható eredményességgel működik. Most annyival rosszabb a helyzet, hogy az egész világ zavarosabb lett. Természetesen nekem is fontos, hogy a magyar nemzet, a magyar nyelv fennmaradjon, hogy az ország gyarapodjon és erős legyen, de nem vagyok biztos abban, hogy az a politika, amit most a kormányzat folytat, ehhez az eredményhez fog vezetni.”
A művész azt gondolja, hogy a magyar szellemiség világraszóló hatása is abból táplálkozik, hogy nagyon sok kultúra találkozott itt egymással, és hogy azt a gazdag szellemi örökséget kellene a leginkább védeni és ápolni, aminek a magyar nyelv a hordozója:
„A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kirekesztésre és elzárkózásra hajlamos társadalmak elgyöngülnek és jelentéktelenné válnak. Már Szent István megírta Imre herceghez írott intelmeiben, hogy az „egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.