A gazdagjaink még nem elég gazdagok

Az empirikus felmérések korlátai miatt éppen a leggazdagabbak maradnak láthatatlanok a kutatók előtt – mondta Tóth István György szociológus, a Tárki Társadalomkutató vezérigazgatója. A jövedelemeltitkolás miatt ugyanis a gazdagok nem válaszolnak a kérdezőbiztosoknak, nincsenek otthon, lerakják a telefont.

A felső tíz százalék alsó fele

A jövedelemeltitkolás és a területi lefedettség korlátai miatt, a kérdőíves felmérésen alapuló vizsgálatok a felső tíz százalék alsó felét látják csak, a felső öt százalékot nem, vagy csak esetlegesen.

Ugyanakkor léteznek kiegészítő vizsgálatok, amelyekkel jól becsülhetővé válik a gazdagok jövedelmi helyzete. Ilyen vizsgálatok például az adóbevallások, nyugdíjstatisztikák, cégnyilvántartások, pénzügyi eszközök, egyes vagyonelemek vagy gazdasági újságcikkek egymásra vetített adatelemzése.

Egyre nagyobb a társadalmi egyenlőtlenség

A Magyar Nemzeti Bank 2017-es összehasonlító pénzügyi vizsgálatából az derült ki, hogy a tőkejövedelmek sokkal koncentráltabbak a gazdagok körében, mint azt gondolták, és ez még nagyobbá teszi az egyenlőtlenséget a társadalomban.

Tóth kutatásai szerint – amelyek adóadatokat és kérdőíves felméréseket vetítettek egymásra – Magyarországon egyre növekszik azon gazdagok száma, akik nem jelennek meg az adatfelmérésekben. Becslése alapján, 2007-ben a leggazdagabbak köréből 160-170 ezer háztartás, 2014-ben pedig 280 ezer háztartás hiányzott a survey típusú vizsgálatokból.

Az empirikus és a kiegészítő vizsgálatokat is figyelembe véve, Tóth szerint a mai gazdagok négy nagyobb csoportra bonthatók:

az empirikus felmérésekben résztvevő gazdagok (ez a klasszikus felső-középosztály, a teljes népesség 3-5 százaléka, 300-500 ezer fő, becsült jövedelmük évi bruttó 6-15 millió forint);

a gazdagok (közepes vállalkozók, középvezetők, menedzserek, 450-650 ezer fő, becsült évi jövedelemük bruttó 15-35 millió forint);

a tulajdonképpeni felső tízezer (nagyvállalkozók, magas jövedelmű topmenedzserek, kb. 10 ezer háztartás, 35-300 milliós éves becsült jövedelemmel);

a szupergazdagok (ők azok, akikről szólnak a gazdag-listák, mintegy 250-300 család, 300 millió feletti éves jövedelemmel).

Azok a gazdagok, akik megjelennek az adatfelvételes kutatásokban (a fentebbi első kategória), statisztikailag jól körülhatárolható csoportot alkotnak. Rájuk kétségtelenül igaz az összes ilyenkor elhangzó közhely: majdnem felük Budapesten él, közülük a magas jövedelműek átlagosan magasabban képzettek a vidéken élő magas jövedelemmel rendelkezők csoportjához képest, többnyire középkorúak és fiatal felnőttek alkotják, és vidéken többnyire családi házakban laknak.

Ezen – a statisztikában is megjelenő – gazdagok jövedelemeloszlása a teljes népességen belül nem nagyon lóg ki az európai és régiós átlagból. Igaz, egy főre jutó vásárlóerő-paritáson számolva, a magyar felső-középosztály már alulról súrolja az európai átlagot. Más szavakkal: európai mércével mérve, még a gazdagjaink sem eléggé gazdagok.

A magyarok fele vagyontalan

A kutató röviden ismertette Kolosi Tamás és Fábián Zoltán vagyoneloszlásról szóló 2016-os tanulmányát is. Ez nem a jövedelmet, hanem a meglévő vagyon (ingatlan, autó, megtakarítás, vállalkozói vagyon, adósságok) eloszlását próbálta megbecsülni a magyar népesség körében. E szerint ma a magyar társadalom fele vagyontalan, azaz 7 millió forintnál kevesebb a vagyona (pl. vidéken tulajdonol egy házrészt, és más semmit). A magyar népesség 45 százaléka a középrétegnek felel meg, 7-70 millió forint közötti vagyonnal. A középréteg felettiek – a tanulmány szerint az igazán vagyonosok – a népesség 5 százalékát teszik ki, 70 millió feletti vagyonnal. A szupergazdagok – azaz a gazdagok gazdagjai, 3 milliárd forintos vagyon felett – mintegy 150–200 háztartásból állhatnak.

(Forrás: 24.hu)