Connect with us

Kerítésen innen

Hadházy börtön-sztorija

Megosztás

Ha a kormányközeli olvasók közül valaki örömujjongásba törne fel, mondván „végre, már ideje volt!”, ki kell ábrándítanunk, nem a képviselőt kapták bűncselekmény elkövetésén, hanem -ahogy szokta- Hadházy Ákos fedezett fel egy újabb visszaélés-gyanús esetet ezúttal a börtön-világban.

Hadházy börtön-sztorija
Megosztás

Ha a kormányközeli olvasók közül valaki örömujjongásba törne fel, mondván „végre, már ideje volt!”, ki kell ábrándítanunk, nem a képviselőt kapták bűncselekmény elkövetésén, hanem -ahogy szokta- Hadházy Ákos fedezett fel egy újabb visszaélés-gyanús esetet ezúttal a börtön-világban.

„Magyarország olyan ország,

ahol a börtönök is lophatják és/vagy herdálhatják az EU-s forrásokat. Az elmúlt években sokan hívták fel a figyelmemet erre a projektre rabok és börtönőrök is: 5,76 milliárd forint EU-s forrást költött a Belügyminisztérium és a Büntetés-végrehajtás a „fogvatartottak integrációjára”. Az egymástól független jelzések azt mondják hogy ebből a rabok nem sokat láttak” – kezdett bele Hadházy Ákos információi alapján közösségi oldala bejegyzésébe.

Kifejtős rész…

„Zavarbaejtő az is, hogy miközben elvileg 100 milliókat (!) költöttek a program népszerűsítésére (minek???), a projekt oldalain semmi nem látszik néhány álláshirdetésen és a programelemeket felsoroló záró dokumentumon kívül. A kormány oldalán van még 3 db fotó és két kis videó, amelyek viszont csak néhány interjút tartalmaznak a fogvatartottak kétségkívül nehéz reintegrációjáról. Ezen kívül csak a kicsit furcsa nevű “Büntetés-végrehajtás Toborzás” face oldalon találunk pár posztot arról, hogy néhány, rabok által hajtogatott játékot és pár kutyapárnát adományoztak egy-két bölcsinek és állatmenhelynek. De erre az 5.6 milliárd soknak tűnik… Ezért közérdekű adatigényléssel kértem a szervektől az egymillió forintnál nagyobb értékű szerződések adatait és a projektek költségvetését. Már ezek alapján is, részletes vizsgálódás nélkül elmondható, hogy ebben a projektben sem a meghirdetett nemes cél, hanem minél több pénz magánzsebbe juttatása volt a cél.

Néhány bájosabb részlet…

  • A szolnoki börtön falára kiszögezett táblán is látszik, hogy az összeget átírták: eredetileg csak 4,2 milliárd forint ment volna a rabok beilleszkedésének segítésére, de aztán 5,75 milliárd lett belőle. A kormány ennyire a szívén viseli a rabok sorsát.
  • A pénzből a BM 178 milliót fizetett a projekttáblákra, a projektet népszerűsítő szórólapokra(!) és állítólag a fogvatartottak gyerekei is kaptak ajándékot.
  • Ezen felül viszont a BVOP is kifizetett a projektet népszerűsítő médiakampányra 18 milliót. Na kinek másnak, hát persze, hogy Rogán házi propagandistájának, a New Land Media Kft-nek. És ugyanők 13 milliót fizettek szintén nyomdaipari termékekre.
  • A pénzből 850 millió forintot fizettek néhány felnőttképző cégnek, akik elvileg 1450 főt részesítette „élménytanulásban”, szakmákat megmutatva nekik. Ez kb. 600 ezer forint/fő – ebből kis túlzással akár egy egyetemet is elvégezhettek volna.
  • Számomra érthetetlen, hogy miért, de horribilis pénzeket fizettek ki helyiség bérletekre. Pl. Nyíregyházán, Szolnokon és Debrecenben 20-20-40 milliókért béreltek ingatlanokat.
  • A NISZ Zrt-nek 13 milliót adtak, ”három közösségi foglalkoztató csatlakozása a Nemzeti Távközlési Gerinchálózatra, hogy a munkavégzéshez szükséges belső hálózathoz és elektronikus rendszerekhez hozzáférjenek”.
  • Ezen kívül egy sor 5-6 milliós hotelszámla is keletkezett, ezeken a bulikon vitatták meg a projekt eredményeit.
  • A BVOP-re eső rész költségvetése szerint 2,5 milliárdot(!) bérköltség vitt el – ez arra a gyakorlatra utal, amikor az állam EU-s projektekből lecsippentett pénzekkel finanszírozza magát, vagy a hozzá hű tisztviselőket.
  • Hogy mennyire komoly projekt ez, az abból is látszik, hogy még augusztusban is kerestek „szakmai megvalósítót” az elvileg októberben záródó projekthez.

Fentiek csak példák az első pillantásra is feltűnő tételekre

Természetesen számos olyan sor is akadt, amelyek indokolt kiadásnak tűnnek (pl. munkagépek vásárlása) és csak egyenként, a szerződés részleteinek pontos megismerése alapján lehetne megítélni, hogy mennyit loptak (ha loptak) belőle. Ennek a munkának azonban most semmi értelme nem lenne. Az elmúlt években számos példát láttunk arra, hogy a legnyilvánvalóbb csalások nyomozását is elszabotálja az ügyészség (elég csak pl. a romák Híd a munka világába projektjére gondolni). Ráadásul az eddigi gyakorlat alapján el sem lehetne végezni a munkát, annyira valószínű, hogy nem adnák ki a szerződéseket és azok mellékleteit. Majd talán egyszer, egy remélt rendszerváltás után…
Addig marad az első mondat: Magyarország olyan ország, ahol a börtönök is lophatják és/vagy herdálhatják az EU-s pénzt.”

Kapcsolódó

Szerző