Ha valaki autokrata akar lenni, annak a mostani pandémia tiszta karácsony tavasszal, és senki nem ragadta meg nagyobb erővel ezt az alkalmat, mint Orbán Viktor. Ennek aggasztani kellene a magyarokat, de még nagyobb aggodalmat kellene kiváltania Brüsszelben – írta a folyóirat „Mit jelent Orbán hatalommegragadása az EU számára?” című cikkében.

A politika erős emberei mindig igyekeznek kihasználni a pánikot,

mert az egyének félelmükben és tehetetlenségükben erős vezetést keresnek, és a mostanihoz hasonló időkben még az erős demokráciákban is igény mutatkozik az erősebb kormányzásra. Ezen azonban messze túlmegy az, amit Orbán megvalósított az új törvényével. Ne felejtsük el, hogy már 2015 óta különleges felhatalmazásokkal kormányzott.

A mostani jogszabály csak hatalmi játék számára,

de egyben szükségszerűség is, mert ahhoz, hogy a mai világban valaki sikeres autokrata legyen, véges forrásokat kell kiválóan menedzselnie, hogy az illető táplálni tudja azokat az embereket és rendszereket, akik és amelyek biztosítják a hatalmon maradását.

Magyarországot az adatok szerint nem támadta meg a vírus olyan erővel, mint más európai államokat, de a válság már csapást mért a magyar idegenforgalomra, amely Orbán és hálózata számára a készpénz megszerzésének legkönnyebb forrása. Ez azt jelenti, hogy több pénzt és szerződést kell az Orbánhoz kötődő magyar cégekbe csatornázni, és ehhez jól jön a rendkívüli felhatalmazás. De a zsugorodó gazdasági tortából származó források átrendezése aligha lesz elég.

Orbán éveket töltött azzal, hogy kiszorítsa a külföldi cégeket,

amelyek nem akartak beszállni a játékába, és kegyekben részesítette azokat a cégeket, amelyek készek voltak erre. Ez a trend végigvonul a kiskereskedelmen, a pénzügyi szektoron, és például az élelmiszer-feldolgozáson.

És ez nagyon rossz hír a magyar fogyasztóknak, mert többet kell majd fizetni az árukért, de jó hír Orbán hálózatának, legalábbis addig, amíg létezik. Elég nehéz egy kormányzási rendszert fenntartani pusztán változékony cashflow-ból, ezért fáradozott Orbán kitartóan a fékek és ellensúlyok leépítésén

– írta a szerző, és felsorolta az ez irányba mutató lépéseket.

Ennek aggodalmat kellene kiváltani sok magyarban,

de még inkább aggasztani kellene Brüsszelt. Az EU állítólag olyan európai államokból áll, amelyek hisznek a szabad demokráciában és a jog uralmában, de Magyarországon most sem a szabad demokrácia, sem a jog uralma nem látható.

Az EU-nak az egyetlen eszköze a 7. cikkely szerinti eljárás, de ennek az élét elveszi a konszenzus szükségessége, mert Lengyelország megvédi majd Orbánt, és ő is vétót emel majd Varsó védelmében.

A jelen helyzet kialakulását a kevéssé hatékony szankcionálási mechanizmus tette lehetővé, valamint az európai vezetők készsége, hogy sok mindent elnézzenek a politikai kohézió – vagy csak a politikai megalkuvás – érdekében. A politikai szabadságjogok elleni támadást – ellentétben a korábbi gazdasági válsággal, vagy a menekültválsággal – az EU nem tudja pusztán pénzzel megoldani. Ez a támadás ugyanis azok ellen az értékek ellen irányul, amelyeknek az őrzésére az Európai Uniót létrehozták.

A sors iróniája, hogy pénzzel ezt ugyan nem lehet megoldani, de időt nyerni lehet vele:

a szervezet a múlt héten 6,6 milliárd eurót adott Magyarországnak a koronavírus elleni harcra.

Orbánnak égető szüksége van a pénzre, és így nem valószínű, hogy legalábbis rövidtávon új felhatalmazásait arra használná fel, hogy túlságosan kitáncoljon a sorból.

Európa ezt tudja, és tudja Orbán is

A kérdés az, hogy akad-e valaki, aki tesz valamit a demokrácia hosszabb távú magyarországi válsága ellen, amely mindenki számára látható.

„Az utóbbi évtizedek történelme arra tanít, hogy nem szabad lélegzetvisszafojtva várni a fejleményeket, még akkor sem, ha mindenki maszkot visel”

– írta a szerző.

Forrás

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét