Pápai Pici filmje, a Varjúháj a rövidfilmes szekcióban versenyez a Montreali Filmfesztiválon, ám ennek ellenére nem tartotta a Filmalap sem az Emmi méltónak arra a rendezőt és az eseményt, hogy fedezze a repülőjegyét.


Mit nekünk egy nívós díj adta országimázs-építés?

Négy magyar alkotás is ott lesz a montreali filmfesztiválon, a régió egyik legmenőbb filmes rendezvényén. Topolánszky Tamás Yvan Curtiz című filmje és Szász Attila Örök tél című munkája a World Competition kategóriában versenyzik majd augusztus 23. és szeptember 3. között. Schwechtje Mihály furcsa című filmje, a Remélem legközelebb sikerül meghalnod:) a montreali fesztivál elsőfilmes versenyprogramjába kapott meghívást. Pápai Pici filmje, a Varjúháj a rövidfilmes szekcióban indul.

A film:

A Varjúháj főhőse egy kisfiú, aki anyukája betegségét és saját szorongását sötét, misztikus fenyegetésként éli meg, ami ellen egyedül ő veheti fel a harcot saját varázsereje segítségével. Apukája is retteg, hogy elveszítheti a feleségét, türelmetlen lesz a fiával és bezárkózik. Ahhoz, hogy segíthessenek azon, aki mindkettejük számára a legfontosabb, először egymáshoz kell utat találniuk…

Stumpf András kiakadt – teljes joggal…

Az újságíró közösségi oldalán így ír:

“Csörren a telefonom. “Pápai Pici”. Rég hallottam a hangját. A másodperc alatt, amíg a zöld gomb felé tart jobb hüvelykujjam, átsuhan az agyamon: illett volna felhívnom néhány hete, amikor olvastam, hogy rövidfilmjét, a Varjúhájat beválogatták az A-kategóriás Montreáli Filmfesztivál versenyprogramjába. Na, mindegy. Zöld gomb.

– Helló, Pici, drága! Mi olyan fontos, hogy dicsfényfürdőd közben hívsz?
– Mi van?
– Montreálból hívsz, nem?
– Pesten vagyok.
– Nem most van az a filmfesztivál? Amire a filmedet beválogatták…
– De, az most van. Csak repjegyem nem volt.
– Ne baromkodjál már! Magyar rendező magyar filmje benne van a menő fesztivál versenyprogramjában és a Filmalap vagy az Emmi nem vág hozzád egy repjegyet?
– Nem baromkodok. Írtam nekik, azt mondták, nem adnak. Mondtam, hogy oké, kérek kölcsön és megveszem én, csak utófinanszírozzák. Nekem úgy is jó. Lett volna. Arra is nemet mondtak.

– Szóval ha nyer a Varjúháj, nem tudod átvenni a díjat?

– Még mindig villámgyors a felfogásod.
– Még mindig édes vagy. Azért ez a sztori elég pitiáner. Kár, hogy nincs lap, ahova megírjam.
– Ja, igen, hallottam, hogy megszűnt a lapotok. Gáz.
– Az. Mondjuk Magyar Idők például van! Kulturális ügyekben nagyon topon vannak a srácok! Fordulj hozzájuk bizalommal.
– Röhögni fogsz, de van ott ismerősöm. Nemrég beszéltem vele. Azt mondja: “Figyu, rólad nem írhatok. Kirúgnának egyből.”
– Fogadjunk, hogy azért nem, “mert liberális vagy”.
– Fenét vagyok bármi, tudod, hogy teszek a politikára, de azt mondja, annak tartanak. Szóval ráhibáztál. Hogy csináltad?
– Látod, azért tudok én gyorsan is kapcsolni. Ha akarok. Semmi baj a felfogásommal. Ismerd el!
– Rendben, mágus!
– Na csak azért. De gondolom, nem emiatt hívtál.
– Nem, persze, hanem tudod, van az a…

Innentől nem tartozik másra.

Ennyi viszont mindenkire tartozott. Ahogy a Varjúháj is. Szépségesen torokszorító 18 perc, túl minden elmebajos kultúrharcon. Film a felfoghatatlanra és elkerülhetetlenre is megoldást kereső, nyilvánvalóan elbukásra ítélt, de akkor is próbálkozó (kicsi) emberről. Felnőttségről és gyerekségről. Fontos félreértésekről. Szeretetről. Mindez olyan eleganciával, felesleges szószátyárkodás nélkül, hogy tényleg szorul a torok. Nagy kisfilm. Ha nyer, ha nem: gratulálok, Pici!

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét