Kerítésen innen
Karsai Dániel: az emberi méltóság fogalma egy kicsit más az én szememben, mint a kormányéban
A jogot mindenképpen meg akarom kapni, hogy ne kelljen eltűrnöm egy emberhez teljesen méltatlan helyzetet” – mondta a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel diagnosztizált Karsai Dániel alkotmányjogász.
„Amíg a passzív és aktív kommunikáció megy, nem fogom feladni. Tehát ha bármilyen módon meg tudom oldani, hogy a gondolataimat kifejezzem, addig ezt a döntést nem akarom meghozni, de még nem voltam soha abban a helyzetben, amiben majd akkor leszek. A jogot mindenképpen meg akarom kapni, hogy ne kelljen eltűrnöm egy emberhez teljesen méltatlan helyzetet” – mondta a gyógyíthatatlan ALS-betegséggel diagnosztizált Karsai Dániel alkotmányjogász a Szabad Európának.
„…Amíg tudok kommunikálni, nem adom fel…”
Az életvégi döntések ügyében közéleti vitát, pert, népszavazást, kegyelmi lehetőséget kezdeményező alkotmányjogász az elmúlt hetek eseményeiről is megosztotta a véleményét. A kormány annyira nem tesz semmit az egészségügy, a gyermekvédelem és az életvégi döntésekhez való jog ügyében, hogy muszáj volt valamilyen erősebb figyelemfelhíváshoz folyamodnom:
„…Amíg tudok kommunikálni, nem adom fel…”
„Újra meg fogom keresni a következő köztársasági elnököt, legyen bárki.
A javaslatom lényege, hogy a köztársasági elnök nyilvánosan vállalja fel előre, hogy gyógyíthatatlan betegek esetében – akik az emberi méltósággal összeegyeztethetetlen szenvedésnek vannak kitéve – kegyelmet ad az öngyilkosságukban közreműködő személyeknek, családtagoknak, barátoknak, egészségügyi személyzetnek. Egy ilyen kegyelmi döntés megalapozottságához egy bizottság segíthetné az elnök munkáját, amelynek tagja lenne orvos, pszichiáter és büntetőjogász”
-nyilatkozta Karsai.
„…a teljes önállótlanság állapota…”
A jogász egészségügyi állapotával kapcsolatban elmondta:
„A részletekbe nem mennék bele, nem akarom túlságosan elborzasztani az olvasókat, de gyakorlatilag a teljes önállótlanság állapota.
Most történt egy nagy fejlődés az életemben, kaptam egy fejpálcát, így a fejemmel tudom kezelni az iPadet, tudok önállóan olvasni és egyszerűbb üzeneteket írni. (…)
A fejem még jól mozog, még ékezeteket is tudok írni.
A nyilvános posztjaimat diktálom, de a barátaimnak most már tudok önállóan üzenetet küldeni, még ha csak annyit is, hogy látta-e a legutóbbi AS Roma-meccset. Már ez is jó, a magánszférám töredékét visszakapom, hiszen minden üzenetemet más írja, és látja, hogy mit kapok. A magánszféra teljesen eltűnt, ez most picit visszajött.
Mindenki képzelje el, milyen szuper élet az, ahol ez nagy öröm.
De továbbra is jónak érzem az életem, van miért élni és dolgozni.
Nem adtam fel, de azért az emberi méltóság fogalma egy kicsit más az én szememben, mint a kormányéban. Remélem, egyiküknek sem kell ezt megtapasztalnia, mert szörnyű.”
„…Nem hoztam még döntést…”
A saját életvégi döntésével kapcsolatban jelenleg úgy véli „egyelőre az életem a nehézségek ellenére értelmes és jó, elképesztően sok segítséget kapok a családomtól, a barátaimtól és a segítőimtől, akiket nem az állam biztosít. Nem hoztam még döntést. Amíg a passzív és aktív kommunikáció megy, nem fogom feladni. Tehát ha bármilyen módon meg tudom oldani, hogy a gondolataimat kifejezzem, addig ezt a döntést nem akarom meghozni, de még nem voltam soha abban a helyzetben, amiben majd akkor leszek.
A jogot mindenképpen meg akarom kapni, hogy ne kelljen eltűrnöm egy emberhez teljesen méltatlan helyzetet.”
